A múltat csak úgy lehet eltemetni magunkban, ha valami sokkal jobbat ölelünk magunkhoz. (...) Mindenkinek van mit megbánnia, és nincs olyan ember, aki ne követett volna el hibát.

Az elmúlt időszak nem volt egyszerű, nem volt könnyű. Itt a negyedikX küszöbén egy kis visszatekintés –honnan, s-hová? Indultam és jutottam?

-sodródás

-körülményes kamaszkor

-nekirugaszkodás az életnek

-tömény ,de működik

-aztán , hogy érezzem a sors törődését,-elvesz tőlem!

-belevetem magam a munkába a megoldás keresésébe

-elnyomok dolgokat, csak így működik, persze nem tudtam, hogy ez korlátozott és csak 5 évig működött

- itt a szervezet kissé megbosszulta önmagát , minden hiába volt eddig

- elvesztettem a lehetőséget, elszállt belőlem a lendület, amit eddig fel tudtam mutatni az köddé vált

- Feladtam, veszteség – veszteség után..

- nem tudom (nem akarom) folytatni, újrakezdeni sem , ennyire futotta  az erőmből!

Lehet azt mondani milyen „puding” ember vagyok meg önző-hogy csak magamra gondolok…/megértem/ ezt is, van benn valami!

Belefásultam, kiégtem, a kiszolgáltatott élet nem az én világom.

Lehet örülnöm, kellene – van hova mennem, vannak mellettem, felnőtt emberként hiányzik belőlem a kompromisszum képessége.

Egóm a padlón a sárban…

Nagy a szégyenérzet, a lelki teher, az önvád, stb.

nem tudok előre nézni , nem tudok célokat kitűzni, érdektelen vagyok, nem köt le hosszútávon semmi!

Talán volt célja annak, hogy még mindig „itt” vagyok- igen,-rendezem a félbe maradt ügyeket ne keljen az másnak intézni.A szálakat el kell varrni .

Tulajdonképpen, egyedül maradtam, mivel nálam a bizalom nagy kincs nem adom könnyen, nem engedek magamhoz közel senkit ez is egy védekező mechanizmus…

Így nem csalódok emberekben, viszont azért hiányzik az együttérzés-átérzés, megértés valakitől.

Nehezen tűröm:   volt egy önálló életvitelem, és most valamiért mindenki úgy érzi akkor van a segítségemre ha irányít és megmondja mit tegyek..???...

Mért is ??

hibáztam , de ki nem ? vannak veszteségeim (nem kicsik) épp elég ez  elviselni ezt még megspékeltem egypár szar érzéssel ’értéktelen-szégyen-kisebbrendűség’  na ez aztán betette a kaput nálam.

-      hogyan tovább????

Az egész személyiségem, a lényem eldeformálódott! (kicsit elcsúsztam)

Irónia, szarkazmus az aztán dől belőlem.

nincs még egy ilyen negatív ember mint én . Az évek során észre sem vettem, amikor az emberi érzéseket átvette az anyagi javak hajhászása- megszerzése mintha az lett volna a legfontosabb. Az a felfelé ívelő fene nagy elégedettségem (most) füstbe ment, és jelenleg egy gödör aljából pislogok mindent elveszítve, késő igaz, de valahogy átértékelődik az ember – minden!

Mi éri meg?-mi nem? Nézőpont kérdése.  A tapasztalat kőkemény , mikor az élet adja, a pofonokat az nagyon tud fájni !

Van aki feláll, van aki nem tud és elhasal a nehézségek előtt mint gyerek a vizsgán.  Amíg csak tanácsokat kell osztogatni addig mindenki , erős-ügyes-okos, aztán ha az ő feje felett csapnak össze a hullámok, akkor kisebb arca lesz mindenkinek….  Nem én vagyok az egyetlen, akit hatalmába kerített a kétségbeesés , mégis én nem tudom legyőzni.

Talán még fogékonyabb vagyok arra, hogy a földbe döngöljem magam. Ez VAN !!!!

Minden pszichológiai elmélet különböző típusokba sorolja a személyiséget.
nincs ,,tiszta" típus, azaz mindenkiben van ,,ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi".

Tagadhatatlan azonban, hogy vannak jellemző személyiségvonások, tulajdonságok, amelyek meghatározzák a külvilághoz való viszonyunkat, a kapcsolatainkat, a módot, ahogyan reagálunk a különböző helyzetekben.

Éppen ebből adódik az, hogy sokszor két ember nem igazán tudja megérteni egymást, hogy a konfliktushelyzetek békés megoldás helyett parttalan vitákba torkollanak.
Ha nem kellően ismerjük önmagunkat és a társunkat, ha mindenáron meg akarjuk változtatni a másikat, az együttélés soha nem lesz zavartalan.
A mindennapi problémák megoldásában és a kommunikációban fontos figyelembe venni az alapvető jellemzőket.

Egy szangvinikus társ mellett hozzá kell szoknunk az érzelmi hullámzásokhoz, a túlzó, hamar lelkesedő, de éppolyan hamar lelohadó és az ellenkezőjébe átcsapó ingadozásokhoz.
Mint ahogy ahhoz is, hogy sokszor nem lehet szóhoz jutni mellette, hamar a szavunkba vág.
Emiatt klasszikus párbeszédre ritkán kerülhet sor, de megfelelő türelemmel vele is mindent meg lehet beszélni.

Egy kolerikus társ mellett nem igazán számíthatunk mély érzelmi beszélgetésekre.
Ahogyan saját érzelmeiről nem beszél, éppen úgy nem veszi észre mások érzelmi reakcióit sem. Észre sem veszi, hogy megbántja a másikat, amit nem szándékosan tesz, egyszerűen nincs igazán érzéke ilyesmire.
Érdemes logikus, racionális módon felépíteni a vele való beszélgetést. 
Adott helyzetben szinte biztosan nem ad nekünk igazat, de képes arra, hogy később elgondolkodjon.

Egy melankolikus társ mindig komolyan veszi a másikat, emiatt jól el lehet vele beszélgetni.
Csupán arra érdemes fokozottan vigyázni, hogy meg ne bántsuk, mert olyankor hallgataggá válik, befelé fordul. 
Képes hetekig némaságba burkolózni.
Érdemes időt adni számára, hogy oldódjon a megbántottsága.
Ha ehhez nincs kellő türelmünk, egy jól megfogalmazott, őszinte levél gyakran segíthet a beszélgetés megindulásában.

Egy flegmatikus társ ritkán mond ellent, kerüli a konfliktusokat és a veszekedést, ezért jól lehet vele beszélgetni.
A nyugalom érdekében engedékeny.
Ugyanakkor az, hogy nem mond ellent, nem tiltakozik, messze nem jelenti azt, hogy elfogadja mindazt, amit mondunk neki. 
Veszekedéssel, érzelmi kirohanásokkal biztosan nem érünk el nála semmit, érdemes inkább észérvek alapján meggyőznünk.

Az ilyen embernek mindig résen kell lennie, hogy meg tudja védeni magát, ami előbb-utóbb óhatatlanul gyanakvóvá, túlérzékennyé teszi. Azon csoportok tagjai, akiket a környezetük vagy a többségi társadalom előítélete vesz körbe, kénytelenek valahogyan reagálni előbb-utóbb, valamilyen viszonyt kialakítani környezetükkel, válaszként az őket érő igazságtalan bánásmódra, negatív elvárásokra, hátrányos megkülönböztetésre. A különféle reakciók sora hosszúra nyúlik: az ember visszahúzódhat, retteghet vagy visszaüthet. --------Allport Az előítélet című könyvében sorra veszi a lehetséges reakciókat.------ Az odatartozás megtagadása A legegyszerűbb reakció, hogy az ember megtagadja a csoportot, amelyhez tartozik - ezzel azonban saját csoportja árulójává is válhat. Több fokozata van a megtagadásnak - lehet egy átmeneti megalkuvás valamely cél érdekében (például egy munkahelyen letagadni a homoszexualitást, ha tudjuk, hogy ez hátrányt jelentene), lehet egy életre szóló döntés, mint a kikeresztelkedés például a náciktól rettegő zsidók esetében -, amelyek azonban mind megalkuvásra késztetik az embert. És beszélhetünk természetesen asszimilációról is, amely a többségi társadalomba való teljes beleolvadást célozza meg. Rögeszmés félelem Amerikában még alig néhány évtizeddel ezelőtt afroamerikai személyek nem tudták úgy betenni a lábukat bármilyen helyre, az iskolától a fodrászatig, hogy ne kellett volna attól rettegniük, hogy valamilyen megaláztatás vagy akár atrocitás éri őket. Ugyanezt élte át a harmincas, negyvenes években az európai zsidóság - és a helyzet végül valóban a tömeges népirtásig fajult.  Bármilyen előítélettel sújtott kisebbségi csoporthoz tartozónak tehát alapérzése a bizonytalanság. Az ilyen embernek mindig résen kell lennie, hogy meg tudja védeni magát, ami előbb-utóbb óhatatlanul gyanakvóvá, túlérzékennyé teszi. Erősebb kötődés a saját csoporthoz Semmi sem kovácsol jobban össze egy csoportot, mint egy háború - vagy mint egy kollektív trauma. A közös fenyegetettség gyakran képes egységesíteni egy csoport tagjait. Ez természetesen ahhoz vezet, hogy csoportjukon belül kedveznek egymásnak az emberek, könnyebben segítik a saját csoportjukhoz tartozókat.  Tehát ugyanaz a negatív megkülönböztetés indul be a külső csoport tagjaival szemben, mint amit az velük szemben alkalmaz. Visszahúzódás és passzivitás Az igazán elnyomott csoportok számára sokszor ez az egyetlen reális reakció, hiszen a lázadás kemény büntetést vonna maga után, s még a folytonos düh vagy szorongás sem elviselhető hosszú távon, sem testileg, sem lelkileg. A passzivitásba vonuló ember általában a fantáziába menekül - egy igazságos, szép életről álmodozik. A mai napig sokakban felmerül a kérdés, hogy a koncentrációs táborokba zárt, s ott tudhatóan a kivégzésükre vagy a szinte biztos halálra váró foglyok miért nem lázadtak? Vagy akár már előbb, a városi gettókban, amikor még sokkal jobb egészségi állapotban voltak, és a körülmények sem voltak teljesen reménytelenek egy esetleges felkeléshez (néhol persze történt ilyen). Ez egy igen összetett kérdés, a válasz nagyon messzire vezet, azonban az egyik tényező, ami hozzájárult az elnyomottak passzivitásához, az általános jellemzője a megfélemlítettek csoportjának. Rájátszás Amikor valaki így védekezik, akkor eltúlozza a saját csoportjáról szóló sztereotípiákat, mint a bohóc - írja Allport - aki kifigurázza a szomorúságot vagy az ügyetlenséget, hogy nevessenek rajta, vagyis végső soron a kedvében járjon annak, akinek játszik. Öngyűlölet Gyakori eset, hogy valaki annyira azonosul az uralkodó csoporttal, hogy nem csupán megtagadja hovatartozását, származását, gyökereit, de gyűlöli is magát, mint zsidót, cigányt vagy éppen mexikóit. Bár nem tud asszimilálódni, de elfogadja a többségi csoport életmódját, szemléletét, és előítéleteivel is azonosul. Egyik leghíresebb példa erre Otto Weininger, a Nem és jellem szerzője, aki zsidó létére véres antiszemita volt. Harciasság A frusztráció-agresszió hipotézis alpján tudjuk, hogy azoknak az embereknek, akik frusztrációt élnek át, gyakran agresszióba fordul a tehetetlenségük. Ennek árnyaltabb formája, amikor valaki semmilyen akadályt nem ismerve halad a céljai felé, legyenek azok szakmaiak, társadalmiak vagy magánéletiek, és az elnyomás tulajdonképpen erőt ad neki, amit az önérvényesítésben kamatoztat. Ennek egy verziója a szimbolikus érvényesülés, amikor az elnyomott kisebbségi csoportok periférikus helyzetekben tudnak csak érvényesülni: szertartásokhoz, ruházathoz, szokásokhoz való ragaszkodásban.

Általános rosszkedv

A jelent sanyarúnak látjuk, a jövőben nem hiszünk, inkább a múlton merengünk.

Miért van , hogy nálunk lényegesen súlyosabb társadalmi-gazdasági problémákkal küzdő országban kiegyensúlyozottabbak az emberek ,és sokkal kevesebben szenvednek lelki eredetű betegségektől.

Valódi kincseink helyett a vagyontárgyak ( autó, lakás, elektronikai cikkek stb. ) megléte vagy éppen hiánya alapján minősítjük magunkat és másokat

A szakadék szegények és gazdagok között egyre nő, és a látványos vagyoni különbségeket nap mint nap kudarcnak éli meg nálunk sok ember.

Frusztráltság oka többek között annak, hogy nem bízunk egymásban, alacsony a tolarenciaszintünk, és hajlamosak vagyunk ellenséget látni mindenkiben.

Stressz hatékony kezelését kellene megtanulnunk.

Tanuljunk meg nemet mondani , ne vállaljunk erőnket meghaladó feladatokat .

Mindennapi örömök

Fontos, hogy legyenek körülöttünk olyanok, akikkel megoszthatjuk örömünket és bánatunkat.

Élvezzük a szabadságot és azt , hogy a sorsunk saját kezünkben van.

Nem magasra ívelő karrier a boldogság kulcsa. Ennél sokkal többet érnek a mindennapokban elért kis eredmények: egy jól megoldott feladat, stb.

Ne higgyük, hogy a pihenést csak a tévé előtti tunyulás vagy a számítógépes játékok jelentik.

Vagy az ajándék duplán is boldogít: először akkor , amikor megvesszük, másodszor pedig akkor, amikor odaadjuk.

Ellenszolgáltatás nélkül.

Kinek mi jut eszébe, azt hallva, hogy valaki szegény? Hogyan lehet meghatározni? Hogyan élik meg a családok azt, hogy egyre mélyebbre csúsznak? Nem csak a jövedelem számít. Folyamatosan csúsznak lefelé.

Azt mesélik, nehéz volt szembenézni azzal, hogy szegények lettek. Már nemigen mennek sehová, a barátaikkal sem járnak össze.

Aki ma Magyarországon elveszti a munkáját, vagy akinek ma Magyarországon jelentősebb hitele van, az nagyon könnyen bekerülhet ebbe a csoportba.

Nagyon súlyos, és egyre súlyosbodó probléma a szegénység Magyarországon, a lakosság 14, a gyermekek 25 százaléka él jelenleg a szegénységi küszöb alatt az uniós mérce alapján a legveszélyeztetettebbek a munkanélküliek, az iskolázatlanok, a cigányok, az elzárt falvakban, a hanyatló régiókban és településeken élők, a sokgyermekes családok és a gyermeküket egyedül nevelők, valamint azok, akik súlyos betegségben szenvednek, vagy fogyatékossággal élő gyermeket nevelnek. 

Súlyosbítja a helyzetet az is  hogy minél több a szegény ember, annál nagyobb a társadalmi kirekesztettségük. Ráadásul már középosztálybelieket is fenyeget az elszegényedés veszélye, ha elveszítik az állásukat, s bedől a lakáshitelük.

Nemzetközi viszonylatban a jövedelemelosztás egyenlőtlenségeit tekintve Magyarország a középmezőnyben található. Több más szempontból azonban, például a lakásviszonyok, a gyermekek iskolai szegregációja, a kisebb falvak közlekedési nehézségei, a foglalkoztatás vagy azoknak a családoknak az aránya alapján, amelyekben egyáltalán nincs kereső, az uniós tagállamok között az utolsók között áll az ország, Bulgáriával, Romániával és a balti államokkal egy szinten

a gyermekeket nevelő családok még soha nem voltak olyan szegények Magyarországon mint most, a gyermekvállalás pedig az egyik legnagyobb szegénységi kockázattá vált.

Hivatal (KSH) adataira hivatkozva arról beszélt, hogy a háztartások hatoda nem tudta megfelelően fűteni a lakását, miközben körülbelül hétszázezer háztartásnak rezsihátraléka is van. A népesség egyharmada nem engedheti meg, hogy rendszeresen húst fogyasszon, a családok háromnegyede pedig nem tud fedezni egy váratlan kiadást - mondta.

az aktív keresővel rendelkező egy- és kétgyermekes családok a családi adókedvezménynek átlagosan a hatvan százalékát tudták igénybe venni, miközben a háromgyermekeseknél ez az arány csak harminc százalék.

KSH: másfél millióan élnek mélyszegénységben Magyarországon

Szinte kizárólag a kiterjedt szociális védőhálónak köszönhető, hogy Magyarországon a lakosság fele nem él szegénységben, állapítja meg a hazai szociális védelemről készült elemzésében a Központi Statisztikai Hivatal

elemzés szerint mintegy másfél millió ember él mélyszegénységben, vagyis tartósan a létminimum szintje alatt úgy, hogy iskolázottsága, családi és egyéb körülményei miatt szinte esélye sincs önerőből e helyzetből kitörni.

A gyerekek 22 százaléka nő fel kilátástalan helyzetben, és a gyermekes háztartásokban a szegénységi arány 2,5-szer magasabb, mint a gyermektelenekben. Jelenleg a magyar háztartások 75 százaléka nem képes havonta megspórolni annyi pénzt, amiből váratlan kiadásait fedezni tudná.

Ha nem lennének szociális juttatások, de még nyugdíj sem, a szegénység a transzferek figyelembevételével számítottnak több mint a négyszerese lenne. A legjelentősebb mértékben a kizárólag nyugdíjból élők helyzete súlyosbodna, szegénységi arányuk több mint húszszorosára növekedne, tízből kilenc idős ember nélkülözne. Társadalmi juttatások nélkül a gyermekek közül több mint 2,5-szer, a 18–64 évesek körében pedig több mint 3,5-szer több lenne a szegény. De a nyugdíjakon kívüli transzferek is 56,7 százalékkal csökkentik a szegénységet – hívja fel a figyelmet a kutatás.

Magyarországi szegénység: tragikus adatok   a szegénység aránya Magyarországon az összes háztartásoknál 28 százalék, az összes gyermekes háztartásoknál 41 százalék. Ez annyit jelent, hogy ezek a háztartások a KSH adatai szerinti létminimum alatt élnek. A statisztikai adatok szerint az egygyermekes háztartásoknál a szegénység aránya 29 százalék, a kétgyermekeseknél 34 százalék, a három vagy több gyermekeseknél viszont már 60 százalék. az unióban 78 millióan sorolhatók a szegénységben vagy a szegénység határán élők közé, az ő problémáikra programot kell kidolgozni, megoldást kell találni.        

Az érem egyik oldala, hogy az emberek egy része tényleg nem is akar dolgozni. A frissen végzett diplomások jelentős része azzal szaporítja munkanélküliek hadát, hogy " amennyiért egy 50 éves dolgozik, ő nem megy el oda", Aki dolgozna, annak meg nagyon sok helyen azt mondják, hogy túlképzett, vagy azt, hogy képzetlen. Még akkor is, ha az illető referenciát tud mutatni. Aztán elvárják, hogy az ország egyik végéről költözz éhbérért az ország másik végébe, számold fel a gyökereket, égess fel magad mögött minbden családi, baráti kapcsolatot. Amióta a multik itt vannak, folyamatosan ezt pampogják. Hát ezek a fő okok! Emelik a nyugdíjkorhatárt, de munkahelyet nem teremtenek. Elvárják, hogy dolgozzunk, de 50 évwes korban kirúgnak, mondván "fogatlan vén marha, menjen a francba"!Az nem számít, hogy ő már tudja a szakmát és taníthatná a fiatalokat. Nagyon komplex kérdés ez, nem az elmúlt 5 évben "kúrták el", hanem 18 évben, de rendesen.

A szegénység közvetlen oka a nagy vagyon.

Jean de La Bruyére

Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván.

Lucius Annaeus Seneca

Van olyan nyomorúság, amelynek láttára valósággal szégyen boldognak lenni.

Jean de La Bruyére

Üres fejjel lehet megélni, üres gyomorral nem.

Móra Ferenc

A pénz talán megrontja a jellemet. A hiánya viszont semmi esetre sem teszi jobbá.

John Steinbeck

Tisztes dolog a vidám szegénység. (...) Különben sem az a szegény, akinek kevés van az erszényében, hanem az, aki többre vágyik.

Lucius Annaeus Seneca

Bizonyos időbe tellett, amíg megtanultam, hogy a szegénység nem körülöttem van, hanem bennem van, s nincs menekvés előle. Időbe tellett, amíg megtanultam, hogy a szegénység légköre olyasféle, mint a tordai büdösbarlang, és a kénes levegőnek párájától, amelyet áraszt, elhalványodnak a környezet flórájának színei, s a növényzetből kifakul a klorofil, ha a szegény reánéz.

Márai Sándor

Semmi sem ingerli annyira kalandra az embert, mint az, ha lapos a pénztárcája.

Victor Hugo

A nyomorúság azon a nyíláson is befurakodik, ahol a gazdagság nem tud beférni.

Csontos Márta

Semmi nem pusztítja a lelket úgy, mint a szegénység.

Jane Austen magánélete c. film

A pénznek nincs szaga, a pénztelenségnek van.

Balázs Tibor

Nem a szegénységre kell odafigyelni, hanem a vagyonra, és az ezzel járó hatalomra, melyet éppúgy lehet jó, mint rossz cél érdekében felhasználni.

Napoleon Hill

A minap azon gondolkodtam, hogy oké, hogy elindultam a szkeptikus vonalon.

Éppen ezért úgy döntöttem, hogy a továbbiakban más hangvételben írok.
-- talán--

Felvállalom önmagam.(eddig is ) DE....Empatikus, de őszinte, és mindenekelőtt igaz.

Nem vagyok biztos benne, hogy szükségem van ...... az összeomlás szélén állva.
Remekül hangzik. (megoldódik, az idő megoltja )
Még csodálkoznak, hogy szkeptikus vagyok. 






merre tovább ????

Nem éreztem egy percig se a felhőtlen örömöt, inkább valami mást.

,,Mindent tagadhatsz, kivéve, hogy jobbá válhatsz, ha akarsz. Tűnődj csak ezen bátran!" /Őszentsége Tendzin Gjaco/

Miért fontos nyitottnak lennünk? És hogyan érhetjük ezt el?

Saját tapasztalatom, hogy a bezárult szívű ember mindig magában hordozza az elutasítás képességét. Élete egy 2x2 méteres kis börtöncellában zajlik, ami bár nagyon szűk, mégis egy biztonságos, jól ismert kis menedék. Itt nem érik váratlan benyomások, minden egyes újabb hatást szépen be tud építeni a maga világnézetébe. Határozott meggyőződése, hogy a világról alkotott képe helyes és, hogy nem vele, hanem a világgal van baj, kivéve azon esetekben, amikor rokonlelkekkel találkozik, akiket ő sem utasít el.  

Ez az állapot mindaddig fenn is áll, ameddig az illetőben fel nem kél a kíváncsiság valami új iránt. Ez az első pillanat, mikor a szív óvatosan elkezd megnyílni. Az elfogadástól még nagyon messze van, de elérte, hogy nem utasít el valamit azonnal, hanem tűnődő szkepticizmussal próbálja szemlélni a jelenséget. 

Szkeptikussá válni annyi, mint merni kételkedni bármiben, és merni nem elutasítani semmit sem.


Igen, félünk az újtól, nem merünk kilépni a 2x2 méteres lyukból, még olyankor sem, amikor fogytán a levegőnk. Nem hiszünk önmagunkban, hogy a dolgok jóra fordulhatnak, és szörnyű tapasztalatainkat néha még a tudatalattinkba is hajlandóak vagyunk száműzni. Kényelmesebb önmagunkat becsapni, és másokat okolni, mint mélyen önmagunkba révedni. 

A szkeptikus hozzáálláshoz bátorságra, erőfeszítésre, állhatatosságra van szükségünk, míg a cinikus világnézet kialakításához elég tagadni és elutasítani. Nem mondhatjuk, hogy a kételkedés szabadsága csak kevesek ajándéka, mert bárki képes rá - ha meg tud nyílni arra, amit korábban elutasított, de ehhez tenni is kell, s nem elég panaszkodni. 

Egy zárt tudatállapotú ember az élet értelmétől fosztja meg magát, és ez a változás. Megmerevedik és - mint egy öreg fa az erős viharban - recseg-ropog, míg ketté nem törik. A változástól elzárkózó embert is így hányja-veti az élet, a maga kénye kedve szerint.

Mily' szörnyű lenne látni egy olyan fát, amelyik folyton harcban áll a környezeti hatásokkal - szidná az esőt, bosszankodna a Nap miatt, és ellenállna a szél erejének. Csak az ember képes arra, hogy azt higgye: a pillanat örökké tart.

Valerio Albisetti  :  a mindennapi tapasztalatból indul ki.

 Megfigyeli az ember lelki vívódását.

….néha a szavak mögé kell nézni hogy megérthessük őket…..

Az ember mindig egyedül van. Akkor is ha tömeg veszi körül….

Mindannyiunk halála a lehető legszemélyesebb dolog.

Sokszor félünk cselekedni, félünk az emberektől,a tettektől,nem merünk beszélni. Félénken és szégyenlősen viselkedünk.

„A gazdagság,szépség és a nemiség értéktelen,ha nincs meg az értelmük. Az emberek többsége mégis töri magát utánuk, nem tudva ha egyszer eléri őket, nem lesz többé nyugta , nem lesz boldog mindaddig , míg értelemet nem ad nekik.”

„ Am az élet nem játszik olyat , hogy megadjuk –e magunkat a halálnak vagy sem , hogy elfogadjuk –e vagy sem .Az a tény hogy megadjuk –e magunkat a halálnak, vagy azt mondjuk , hogy nem félünk tőle ,nem oldja meg a halál problémáját.”

„Tökéletes lelki egyensúly nem létezik, egyetlen emberi lény sem mondhatja a magáénak.”

„Halottként élni azt jelenti, hogy az ember nem dönt, nem választ,nem akar tudni, nem akar ismerni, egyszóval: nem ad értelmet önmagának és a dolgoknak.”

A halál azt jelenti számunkra, hogy az élet tulajdonképpen véges dolog. Bizonyos, hogy szavaim ellenérzést váltanak ki mindenkiben. Valójában kevesen gondolnak saját halálukra. Rosszul teszik. Az emberek nagyobbik része fél, félelem uralkodik rajtuk. A félelem nem élet……

Végül is mit tudunk a halálról? Semmit és mindent.. és mégis mindenki fél tőle…..

Ráadásul fogyasztói társadalmunk gyorsan fogyasztja magát a halált is .

Félre a félelemmel, hagyd el a merevséget a jelen rugalmasságáért.!

Ha belül megvan az önbizalom, akkor bármilyen külső nehézséggel szembenézhetünk.

..általában vetélkednünk, támadnunk,uralkodnunk kell,kompromisszumokba kell bocsátkoznunk- csupa olyasmit kell tennünk amik eltérítenek igazi önmegvalósításunktól!!!!

vannak olyan emberek, akikre annyira ránehezedett a múlt súly,hogy nagyon de nagyon befolyásolja a múltja,ezért hát nem akar szembenézni az életével.

A hibától való félelem annak elkövetéséhez vezet , mert nem látjuk a valódi célt .

az életet-még a legegyszerűbbet is –deformált módon fogja fel az, aki nincs kibékülve önmagával….

Az emberi lény az egyetlen teremtmény, aki eldöntheti : halálra adja –e magát. Tehát ezért van az, hogy a boldogságot vagy boldogtalanságátérzése csak  az embert illeti meg. Itt most  boldogságon a belső békét, a pszichikai egyensúly elérését, a mentális nyugalmat, a meglévő neurózis mértékének csökkenését értem.

Freud nyomán szabadon állítom, hogy az embernek nincs bűne. Szerinte okok vannak, nem pedig bűnök.

Az idegesség

A láthatóvá lett életjelenségek gyakran kisiklanak, az ok , amelyből erednek, s ahová visszatérne, láthatatlan.

Az idegességet leginkább a lélek elégedetlenségének nevezhetnénk. Olyan pszichikai energiák amelyek túlzott terhelést,az egészséges módon lereagálhatónál nagyobb feszültséget keltenek.

A lélek elégedetlenségéből eredő tünetek azonban makacsul elvonják magukat és csodálatos leleményességgel produkálják a legváltozatosabb tüneteket.

Veszedelmes kisülései vannak. Mellékirányba vezetődik, ahol rombol. Tüzet gyújt. Sorvaszt. Szigetelését áttöri,és szorongásos neuraszténiát,elmezavart,félelmetes rögeszméket okoz.

Az idegbetegek és elmebetegek, gátlásai és tragikomikus excesszusai ebben lelik magyarázatukat.

Minden idegbaj és elmebej a szervezet lidércnyomásos álma, amelyben bűntudat, mulasztásait és hiányérzeteit reagálja le.

Az önuralom képessége mindenkiben megvan.

Sértődöttségünket, feszültségünket, elégedetlenségünk dühét rendszerint olyan embereken töltjük ki, családtagokon-vagy alantasainkon.

Az idegesség kitombolása előnyös a szervezetre.

Pedig minél többet idegeskedik valaki, annál idegesebbé válik, mintegy szokássá lesz nála.

Az önuralom bizonyos erős képzetek gátját jelenti az ingerek feszítőerejével szemben. Önérdekünk meggondolásai azonban csak átmenetileg akadályozhatják a kirobbanást.

Az idegesség kitombolása a feszültségektől való szabadulás legreménytelenebb és legveszedelmesebb formája.

Ne higgyük, hogy bárkivel szemben büntetlenül lehetünk utálatosak.

Az idegeskedő, idegességét szabadjára engedő ember öntudatlanul is szabályszerű idegzetrongáló tréninget folytat.

A düh radioaktív méreg,amely fertőz. Az idegroham a lélek szánalmas, gusztustalan öklendezéseit jelenti. Olyan démoni erőket hány felszínre vele,amelyek mérgezett töltésűek elszabadulnak, s kibocsátójukat sújtják.

Ha szabadjára engedjük idegességünket, sok tragédiának voltak okozói, amelyek a családi élet összeomlásával,börtönnel,sőt öngyilkossággal végződtek.

Fontos hogy ösztöneinket sohase engedjük ki a kontroll alól.

Az ember nívóját erkölcsi gátjainak mennyiségét és minőségét szabja meg.

Menekülés a valóság elöl…….

Ez a legelterjedtebb emberi mechanizmusok egyike. Ugyanakkor védelmi mechanizmus, és mint ilyenre oda kell figyelnünk rá.Az élet sokszor nehéz, kudarcokkal terhes, és szinte kész versenyfutás. Ezért normális dolog, ha felmerül bennünk, hogy kitérjünk előle. Azért egy biztos: önmagunk elöl soha sem térhetünk ki. Boldogtalanságunkból a külvilág felé fordulva menekülünk el, nincs semmi esélye.

Az élet teljes, csodálatos lehetne, ha megtanulnánk, a kudarcot és frusztrációkat, mint amilyenek valójában: olyan dologként, melyekkel születésünktől kezdve számolnunk kell.

Van, hogy beszélünk, és nem cselekszünk, önmagunkban pedig soha nem nézünk, mint az első kudarc után kiszállunk a játszmából, s hagyjuk, hogy érzelmi és szakmai csalódásaink  befolyásolják pszichikai és fizikai életünket.

Mikor képtelenek vagyunk arra, hogy gyerekeket neveljünk, vagy ha félelemhez, aggodalomhoz szoktatva neveljük őket, elbizonytalanítjuk és az életért való küzdelemre alkalmatlanná tesszük.

A valóság elöli menekülésnek igen keserű formái is vannak: a (nem önként választott) magány, az öngyilkosság és az őrület néhány fajtája.

Sokan azért vonulnak vissza magányukba, mert félnek a valóságtól. Képtelenek az élet gondjaival szembenézni, társadalmi érintkezésekre-minimálisra csökkentik.  Kevés barátjuk van, csak ha szükséges, vagy megélhetésük miatt mozdulnak ki hazulról.

Vannak olyanok is akik, sajnos teljesen tönkreteszik magukat. – mindent megoldanak azzal, ha idő előtt kiszállnak a játszmából.

Szinte menekülnek az élettől. Az öngyilkosok-hogy a végleteket említsem- általában arrogánsak, dölyfösek. Senkinek nem ismerik el gyengeségüket, úgy érzik nem értik meg őket, ugyanakkor nem kérnek segítséget, és nem keresnek megértést. Vannak olyanok, akik egyenesen pszichikai öngyilkosságot követnek el: elutasítják az életet, és saját, időtlen történelem nélküli fantáziavilágukba menekülnek. Kizárják önmagukat a világból, inkább vegetálnak, irreális világuk rabjai maradnak.

-          Manapság mindannyian igyekszünk, a valóság elöl elmenekülni, ám ezt apránként, korlátozott mértékben, ideiglenesen tesszük.

-          Tudjuk, hogy nehéz az élet. Ha letagadjuk magunk előtt, hogy nehéz az élet önmagunkat csapjuk be.

-          Az élet állandó küzdelem, hogy nincs abszolút boldogság, és hogy fölösleges is keresni.

Ugyanannak az embernek vannak magányos, örömteli, fájdalmas pillanatai: a szenvedés és a boldogság pillanatai.

Azonban a menekülést életfilozófiává tenni mentális és pszichikailag is egészségtelen.

Maradjunk tartózkodóbbak a világgal szemben.

Semmi nem történik ok nélkül, találjuk meg az értelmét annak, hogy hogyan éljünk, hogy egyediek vagyunk és megismételhetetlenek..

A lélek betegségei

A lélek betegségei, érzelmi labilitás, alkalmazkodási képtelenség, kétségbeesett lelki reakció és különféle félelmektől vagy megrázkódtató ingereket jelent. A lelki betegséget eredete a tudattalanban keresendőek. A tünetek csak megjelenési formák következmények nem pedig az okok. A legismertebb:

1- Neuraszténia: főként fáradtság és különböző fájdalmak formájában jelentkeznek

.2- Szorongás: félelmek, aggódás, állandó feszültség jellemzi. Fél a zárt helyektől,a nyílt térségektől .Akik szorongásban szenvednek, állandóan riadókészültségben élnek, nem lazítanak soha sem. Az ilyen betegekkel nagyon elővigyázatosnak kell lenni: tudni kell őket meghallgatni,de nem szabad túlzottan beleavatkoznunk. Állandóan szeretetre vágynak, mindig szükségük van arra, hogy érezzék: elfogadják őket, igényt tartanak rájuk.  Nagyon bizonytalanok. Mindig érezniük kell, hogy semmi szörnyűséges dolog nem történik velük. 

Ugyanakkor bizalmatlanok is: nem akarnak kegyes hazugságokat hallani. Nem akarják úgy érezni, hogy átlagos betegként bánnak velük. Pozitív hozzáállásunk legyen az ilyen betegekhez, vagyis inkább értékeljék, semmint becsméreljék képességeiket.

Sajnos-sokan: gyakran a legközelebbi rokonok is negatív módon, szemrehányóan és nem megértően állnak a dologhoz, és az eredmények mindig lehangolóak. Másrészt nem kell irántuk készségességet színlelnünk-, vagyis úgy tenni, mintha valóban készségesek lennénk irántuk, és főleg nem kell hízelegnünk nekik. A legjobb módszer, ha készek vagyunk meghallgatni őket, de ismerjük a határt a segítség és jó tanács adásában.

http://video.xfree.hu/?n=ennmary|d93e0676d164bd14f505b3f76034d0b2&vcim=Cserpes%20Laura%20-%20Bunhodes%20(V%E9letlen%FCl%20sz%E1#videoloc

Vszak 1: Félhomályban, rettegésben, szélviharban, sáresőben,
Zuhanok a sötétségbe, reszketve menekülök.
Kapaszkodom a véletlenbe, mindhiába, rég elveszve. 
Zuhanok a félelembe, nincs itt már remény.

Refr 1: Ó uram, én nem akartam! Vér, verejték folyik rajtam, 
Lelkemet bűntudat marja szét.
Sorsom e kín megpecsétli, testemet mind felemészti, 
Meglakolok én, ó a bűnömért.

Vszak 2: Árgus szemek meggyötörnek, ne bántsatok tekintetetek! 
Talpam alatt a föld megremeg. Lángol, s forr a vér.. 
Kapaszkodok a véletlenbe, mindhiába, rég elveszve. 
Zuhanok a félelembe, nincs itt már remény.

Refr 1: Ó uram, én nem akartam! Vér, verejték folyik rajtam! 
Lelkemet bűntudat marja szét.
Sorsom e kín megpecsétli, testemet mind felemészti, 
Meglakolok én ó, a bűnömért.

Refr 1: Ó uram, én nem akartam! vér, verejték folyik rajtam. 
Lelkemet bűntudat marja szét. 
Sorsom e kín megpecsétli, testemet mind felemészti, 
Meglakolok én, ó a bűnömért.

Refr 2: Megbűnhődtem tetteimért, körmöm alatt megalvadt vér. 
Könnyeim mint sziklák hullanak rám...
Lábad elé leroskadok, fáj amiért bűnös vagyok! 
Add nekem a felejtést, s reményt! 

http://video.xfree.hu/?n=ennmary|d6232befd36cf6ccf13dd3d76478bf87&vcim=Sub%20Bass%20Monster%20-%20Szar%20az%20%E9let#videoloc

Ha végre létrejön egy élet, már félhet
Mert sokmindent megérhet, 
Mire eléri a kort,
Az iskolával kezdhet
És szenved,
Óó mikor lesz vége,
Nemtudom, hogy egyáltalán kibírom e élve.
Ha valamikor elhagyja az iskolapadot, 
Ugrik egy két szaltót és áldja a napot,
Hisz hajtott, küzdött, de így sem lett jobb másnál,
Nem is jutott feljebb egy átlag szakmunkásnál.
Ha a végzettsége netalántán más,
Mi lehet középfokú,vagy egy diplomás,
Akkor is csak ott van, ott,nem számít a meglét,
Papír helyett ezzel törli ki a seggét.
Él, vagy élne, ha hagynák, akkor főleg,
Boldog perceket szerezne minden egyes nőnek.
Élevezné a dolgot, de mást rendeltek fenn, 
azt hiszik, hogy jó így (hehe), de nemm.

Refrén:
Hú de szar az élet, subi dubi dabba, 
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dabba, 
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dubi dabba, 
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dabba, 
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!

Egyszer csak eljön az a kor, mikor az ember végre nőket térít,
Házat épít ,gyereket gyárt és utat épít, 
Együtt élne vele, nade nem
Áááúú Úristenem, kit vettem el???
Fordulna fel, ilyen könnyen még senki nem válik, 
Családi botrány, kitör a pánik, 
Nem tudják, hogy kinek mi jár,az asszonynak a szája (brrr), 
De bánja,
Mert a férjének a keze
"Áááá" nesze, 
A boldogságnak vége,megszűnt,lőttek a jólétnek, 
A családtagok egytől egyig, mind olajra lépnek, 
Unalmas lesz élni, felborul a rend, 
Lassan elkenődik, hisz minden tönkrement. 
Egész nap csak piál, senki meg nem szánja, 
A legszörnyűbb ebben, hogy már nem is bánja, 
Nem érdekli semmi, semmitől se fél, 
A halál is megváltás, de még él....

Refrén:
Hú de szar az élet, subi dubi dabba, 
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dabba, 
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dubi dabba, 
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dabba, 
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!

Az idő elszáll felette, de egy dolog még megvan, 
Ez nem volt semmi, és most van csak szarban, 
Halkan szól: "Istenem mért pont én!" , 
Hiszen már évek óta gyötri ez az egyetlen egy tény, 
Utálja már magát, kínozza a gúny, 
Egy dolgot vár már, csak bumm, de búúúm. 
Senki nincs mellette, egyedül is megvan, 
Hatalmas örömöt lel minden kis dologban, 
Tudja vagy érzi, hogy nincsen már sok hátra, 
Nem bántja már semmi, szarik a világra, 
Megjátsza, hogy boldog, de mindez csak máz, 
Hol vannak a haverok, s a Hip-Hop láz?! 
Lassan visszagondol a bulikra, a nőkre, 
Az igazi nagy balhékra, a régi szép időkre, 
Rájön a hibára és ennyit szól: " A francba! 
Hú de szar az élet, inkább hagyjuk abba!" 

Refrén:
Hú de szar az élet, subi dubi dabba, 
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dabba, 
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dubi dabba, 
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dabba, 
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!

Refrén:
Hú de szar az élet, subi dubi dabba, 
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dabba, 
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dubi dabba, 
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!
Hú de szar az élet, subi dabba, 
Ne szarakodjunk gyerekek, inkább hagyjuk abba!

http://video.xfree.hu/?n=ennmary|268b99e00b8cf496de3056c37c8cc153&vcim=Tm%20&%20amp%20%20Riddler%20-%20Gy%FBl%F6let#videoloc

(Riddler)
Komolyan nem értem miért van, mindenki gyáva!
Én változtatnék, sajnos itt minden hiába! 
Miért vész kárba próbálkozás próbálkozás hátán?
Ez most emberi butaság, vagy maga a sátán?
Vajon miért keresi mindenki mindenben a rosszat?
És ha van egy cseppnyi jóindulat, az is elposhad.
A fejesek próbálják fent egymást elsöpörni,
De hogy mi isszuk a levét, elfelejtették közölni!
Leköpni egy embert, ki az utcán fázva fekszik,
Kinézni azt aki nem ugat, de bátor és cselekszik, 
Nekem nem fekszik, de látom téged nem zavar,
Ha ettől lennék hazafi, akkor bazd meg nem vagyok magyar!
Saját társad leszarod, ha a buszon összeesik!
Senki nem hív mentőt, de a szemük le nem veszik
Róla, csak néznek bambán mint egy UFO-ra!
Segíteni nem, elítélni első szóra,
Azt tudtok, úgy látszik soha nem javultok, 
De az igazság elől egy sarokba elbújtok!

(TM)
Naaaaaa... Mi folyik itt emberek vagy állatok,
Vagytok, amit hátrahagytok évezredek, századok.
Gyümölcse nem paradise... Ez már a hell!
Marad a kígyó melynek mérgétől nem jutsz a mennybe fel!
Sokan élnek, de még többen halnak,
Itt az arány, mi nem parány, 
Mire nagy ívben szarnak!
Ezrek vesznek oda harcban és a vallásra kenik,
Basszák meg! - mindig ezt felelik és a pénzt beszedik.
Miből sokaknak nem jut, csak az utca meg a kényszer,
Gyűlölet, mi mellett értelem, érzelem vész el...
Fajok egymás ellen az Úr törvényével szemben,
Ítélkeznek mások felett, fegyverek kezekben!
Életekre törnek, tettek, mik jóra nem vezetnek,
Mert bosszút állnak azok, kik szeretteket temettek.
És így megy tovább, nincs megállás, szemet szemért törvény,
Mi elsodor, eltévedsz és elnyel, mint az örvény!

Nekem az fáj már, az, amit látok,
Ahogyan éltek és másokkal bántok,
Nincs kéz mi segít, csak mi eltemet,
Gyűlöltök, mérgeztek, tovább így nem mehet!
Emberek megszületnek és halnak
Egyre többen vesznek, életet nem adnak
Miért, kérdem miért élünk?
Ha békében egymás mellett meg nem férünk...

Nyitsd ki szemed! Lásd, amit én, hogy ki merre megy...
Mennyi veszély, mennyi út, de esély csak egy...
Mit nem járnak, nem látnak, mert többet várnak,
Az emberek az élettől, inkább pokolra szállnak!
Nem szánnak, s nem bánnak meg semmi bűnt így élnek, 
Elfordulnak azoktól, kik segítséget kérnek.
Rettegnek és félnek sokan, mert nincs védelem
Ha szolgáltok és védtek, hát miért folyik vér kérdezem!
Faszt a szátokba! Nem halljátok? Lőnek!
Odébb meg egy árokból esnek neki egy nőnek
Mi az, pénz beszél kutya él, hogyha kap ételt
De még azt sem hiszem, érted miért harap!
Ahogy másokkal bánsz, majd úgy bánnak veled is meglásd,
Mikor mögötted állnak, s mondják, itt a sírod, ezt ásd!

(Riddler)
Talán soha nem lesz béke, csak irígység és gyűlölet, 
Nem vágom, hogy egy ország így hogy a faszba működhet.
Ütközhetnek elvek, változhatnak trendek,
De belülről zabál fel, ami ott van benned!
Egy féreg, saját magad kicsinyített képmása, 
Az alteregód, mely születéskor került be a vénádba,
Mint nekem is, de én kiirtottam magamból,
Az ellenszert sikerrel használtam az agyamból,
Egy karambol, nem én lettem kiért harang szól,
De tét nélkül nincs siker, ezt mondom el sokadszor!
Miért Ti vagytok mindig áldozatok?
Inkább bűnösök, kik várják a kárhozatot!!!

(TM)
Nekem az fáj már, az, amit látok,
Ahogyan éltek és másokkal bántok,
Nincs kéz mi segít, csak mi eltemet,
Gyűlöltök, mérgeztek, tovább így nem mehet!
Emberek megszületnek és halnak
Egyre többen vesznek, életet nem adnak
Miért, kérdem miért élünk?
Ha békében egymás mellett meg nem férünk...

Az Úr elött nem attól ember az ember,
Hogy pusztít és rombol, nem él a szeretettel, 
Ami kincs, mert az segít túlélni minden ártalmat,
Mérsékli a gyűlöletet, enyhíti a fájdalmat!
De helyette csak bele rúgnak másba, ki a porban
Fekszik, ahelyett, hogy megkérdeznék tőle, hogy van.
Itt az előítélet úgy terjed, mint a járvány,
De támadni nem mernek, csak hátbadöfni gyáván!
Ezek tények és ezért én is gyűlöletet érzek,
Ha nem változtok, akkor én sem jövök ha segítséget kértek!

(Riddler)
Mindenki csak azt nézi, egy másikat hogy bánthat,
Ebből adódóan tudja, hogy cserébe mit várhat.
Rövidzárlat, az országban, mert nem így kéne lennie,
Már az is szégyen, hogy van, kinek nincsen mit ennie.
Miért vagyunk itt, miért másztunk le a fáról?
A helyzet sajnos adott, tök mindegy, ki kit vádol.
Bárhol megtörténhet, de sajnos ez itt folyik, 
A megoldás helyett a sok köcsög szórakozik.
Gyűlöletet szítok a gyűlölet ellen, 
A szemük sem rebben, azt mondják minden rendben.
Ez nem igaz, a hazugság, neked miért vigasz?
Így felemelkedni nem tudsz, akkor sem, ha vért izzadsz!

(TM & Riddler)
Nekem az fáj már, az, amit látok,
Ahogyan éltek és másokkal bántok,
Nincs kéz mi segít, csak mi eltemet,
Gyűlöltök, mérgeztek, tovább így nem mehet!
Emberek megszületnek és halnak
Egyre többen vesznek, életet nem adnak
Miért, kérdem miért élünk?
Ha békében egymás mellett meg nem férünk...


(TM)
Yeah!!! Riddler, Tm...
Testament rec.!

(Riddler)
Sample sound

(TM)
Gyűlölet!

(Riddler)
Jah

(TM)
Ezek vagytok ti!

(Riddler)
ah

(TM)
EZEK VAGYTOK TI!!!

(Riddler)
ahh...

http://video.xfree.hu/?n=ennmary|14664dca1f83b3d6c5647660032d91ea&vcim=Tankcsapda%20-%20Mennyorsz%E1g%20tourist#videoloc

Mást nem tehetsz

Csak remélj, csöndben és türelmesen

Reméld, hogy egyszer vége lesz

Reméld, hogy egyszer megértenek

S hogy megérted egyszer, akit szeretsz

Reméld, mert mást úgysem tehetsz!

És hidd, mikor a szemébe nézel,

Hidd csak, hidd, hogy tudod, mit látsz,

Hogy megismerheted a mélyben örvénylő végtelent

Hidd, hogy látod a legrejtettebb titkokat

Hidd, mert mást úgysem tehetsz!

És ne nézz körül és ne nézz magadba

Ne gondolkozz rajta, mit miért teszel

Mert ha megismered magad, megismersz mindenkit

S azt is megbánod majd, hogy létezel

Légy vak, légy süket, s fojtsd meg minden kételyed

Fojtsd meg, mert mást úgysem tehetsz!

De ha egyszer, egy zűrzavaros, őrült reggelen

Felriadsz és nyögve kinyitod a szemed,

Üres kezeddel a levegőt markolod

S vak álomvilágod romjaiba dől

Hát tűrd, emelt fővel s szótlanul tűrd a vereséget

Tűrd, mert mást - mást nem tehetsz!

(Szepes Mária)

Két beteg sántít be két különböző magyar orvosi rendelőbe és mindkettőnél megállapítják, hogy csípőprotézis operációra van szüksége.
Az első beteget egy órán belül megvizsgálják, azonnal elkészítik a röntgen felvételt, kiértékelik és másnapra kitűzik az operáció idejét.
A második beteg egy hétig vár míg a körzeti orvoshoz be tud jutni, aki egy specialistához küldi. A specialistára nyolc hétig vár, aki kiírja röntgenre, amit egy hónapon belül elvégeznek és kiértékelnek, megállapítják az operáció szükségességét. A kórházban előjegyzik és 9 hónap múlva már meg is operálják.

Mi a különbség a két beteg közt?
Az első egy kutya, a második egy ember!
 

- Jársz még ahhoz a belvárosi orvoshoz?
- Minek járnék? Rólam már minden orvos lemondott.
- Úristen! Miért?
- Mert egyiknek sem tudok fizetni.


A műtőben operációhoz készülődnek. A sebész megszólal:
- Nővér, kérek egy kis alkoholt.
Erre a beteg ijedten felül a műtőasztalon:
- Nem tudna várni a műtét utánig, doktor úr?

Egy autószerelő épp egy motor hengerfejét szerelte le, amikor meglátta, hogy egy híres szívsebész lép be a szervizbe. Amíg a szívsebész a szervizvezetőre várt, a szerelő átkiabált a termen:
- Hé, doki, kérdezhetek valamit?
A sebész kicsit csodálkozva odasétált a szerelőhöz. A szerelő kiegyenesedett, letörölte a kezét, és ezt kérdezte:
- Szóval doki, nézze meg ezt a motort. Én is kinyitom a szivet, kiveszem a billentyűket, megjavítom, beteszem az új alkatrészeket, és amikor kész, úgy működik, mintha új lenne. Hogy lehet az, hogy ezért alig kapok egy kis lóvét, míg maga nagy pénzeket akaszt az alapjában véve ugyanilyen munkáért?
A sebész elmosolyodott és odasúgta a szerelőnek:
- Próbálja meg mindezt járó motorral!

 újra itt ................

Partról partra szállok, mennyi új virág és íz!
Millió sok ember vár, aki új reményben hisz.
Ők is tűrtek csendben, némán,
Szemükben ott van az igazság.
Még kicsi a Föld, hol élünk, és túl nagy a hazugság,
De hol a szerelemélmény? Veled ott partot érnék.
Dobrády Ákos

Ha az ember az individuáció útját járja, ha éli az életet, akkor a tévedéssel is számolnia kell, különben nem lenne teljes az élet. Semmi garancia nincs rá - egyetlen pillanatban sem -, hogy nem követünk el baklövést, vagy nem kerülünk halálos veszélybe. Az ember talán úgy véli, akad biztos út. Ez azonban a holtak útja volna. Akkor már nem történik semmi, vagy semmiképp nem a megfelelő történik. Aki biztos úton jár, tulajdonképpen halott.
Carl Gustav Jung

Az életnek minden öröme csak por és hamu, és az örömnek előzetes érzése - a remény - sokkal édesebb, boldogítóbb, mint maga az öröm, mert ha elértük, amire vágytunk, meghal a vágy, és vele az öröm is.
Percival Christopher Wren

Ez az oka, amiért az álmok olyan veszélyesek: úgy terjednek, mint a tűz, és néha tökéletesen elpusztítanak bennünket.
Arthur Golden

Egy emberben néha elhal a remény, de egy állatban soha. Amíg él, él benne a remény, és él a hűség is.
Eric Knight


Néha megáll egy pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép. Elhalkuló hangok, lelassult mozdulatok. Semmi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat.
John Steinbeck

Tollas kis jószág a `remény`
Lelkünk ágára ül,
Fújja szövegtelen dalát,
És sohasem némul el.
Emily Dickinson

Semmi sem olyan köztudott, mint az, hogy nem várhatunk valamit cserébe a semmiért. Mégis mindannyian ezt tesszük, és úgy hívjuk: Remény.
Edward W. Howe

Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata, amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van a reggelekben.
Monica Baldwin

Emeld fel a tekinteted. Húzd ki magad. Képes vagy rá. Ha sötét is van, mindig lesz új reggel... Tartsd életben a reményt.
Jesse Louis Jackson

Az élet korántsem tökéletes, de (...) mégsem annyira reménytelen.
Laurell Kaye Hamilton

Ki mer
csukott szemmel megállani
ama mélyponton,
ott, ahol
mindíg akad egy utolsó legyintés,
háztető,
gyönyörü arc, vagy akár
egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?
Pilinszky János

A szemed takard el, és úgy számolj el egész` százig,
én meg a korlát mögött bújok el, úgy, hogy csak a szívem látszik,
és onnan fogod tudni azt, hogy én vagyok az egyetlen ember,
akivel jó lenne egyszer.
30Y

Mint folyékony fáklya, tudat-sötétben...
Gyógyíts, új Szerelem! Kellesz Nekem!
Pálnagy László

Ha még egyszer láthatnálak benneteket! Ha csak annyit tudnék, életben vagytok-e? Vagy, ha Isten őrizz, megbizonyosodnék róla, hogy ti már... nem! Ezt nem tudom végiggondolni! Álmatlanság kínoz. Vágyom utánatok, erősebben az éhségnél és szomjúságnál, ugyanakkor félek a bizonyosságtól. Nagyon fáradt, öreg ember lettem. Ha hozzátok fűző gyötrő kötelék nem feszülne bennem, alázatosan átengedném magam a rohamos hanyatlásnak. Valójában halott vagyok. Így azonban reménykedve és szorongva mégis hazamennék. Akár kísértetnek is. Haza. Hozzátok!
Szepes Mária

A remény halhatatlan, és amíg élek, remélni fogom, hogy megérkezem egyszer.
Szepes Mária

Minden élet telis-tele van illúziókkal, valószínűleg azért, mert a valóság elviselhetetlennek tűnik számunkra.
Alice Miller

Ezernyi titkod
bennem rejlik
számtalan szádon
ajkam fénylik
merész pillanat
téged szeretni
hiányod félni
s reménybe temetni...
Pálnagy László

A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket.
Paulo Coelho

Kell ott fenn egy ország, mely talán ránk is vár,
kell ott fenn egy ország, amit senki nem talál.
Kell ott fenn egy ország, mely bárkit átölel,
Kell ott fenn egy ország, amit sosem rontunk el.
Zorán

Álom-e?
A foszlány mi reménnyé ásítja lelkem?
Hallom-e?
A suttogó hangját?
Hiszem-e?
Árulón ismételt ragját?
Pálnagy László

Csak akkor tehetsz meg mindent, hogy ha már semmid sincs.
Harcosok klubja c. film

Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra.
Jean Vanier

Ahhoz, hogy meglásd a tavaszt, ha tényleg látni akarod, előbb túl kell élned a telet.
Rumer Godden

Szeretném hinni, hogy az élet nem olyan folyó, amely döglött halként sodor magával bennünket.
Arthur Golden

Ha ablakunkon kihajolva várjuk emberünket, akkor kicsikét mégiscsak kicselezzük az időt, mert egy pillanattal előbb vehetjük észre. Hát még, ha az utcasarkán lessük, hogy jön-e már. De meddig mehetünk elébe egy életen át?
Ancsel Éva

Most, mikor túlesett már az első meglepetésen, egyszerre elfáradt. Az ember egy életen át készül valamire. Először megsértődik. Aztán bosszút akar. Aztán vár.
Márai Sándor

Reménnyel kapcsolatos idézetek

Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik. Hinni a vágyban, akaratunkban. Ha kell, hát bízni halálig.
Szabó Lőrinc

Szomorú dolog remény nélkül élni, testvér... Előrenézek, és a jövő elijeszt... Valami dermesztő, északi-sarki atmoszférában járok-kelek, ahova be nem hatol a nap sugara...
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Amikor azt mondod: 'Feladom!', gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: 'Egek, micsoda lehetőség!'
H. Jackson Brown

A remény egy esemény óhajtásának összecserélése ennek az eseménynek a valószínűségével.
Arthur Schopenhauer

Ösztönszerűleg inkább hajlunk a reményre, mint az aggodalomra - amint szemeink is maguktól a világosság felé fordulnak, nem a sötétség felé.
Arthur Schopenhauer

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
József Attila

Az egyetlen, ami emberi: szerelemmel szeretni, értelem és remény nélkül, talán éppen a reménytelenséget űzni.
Kovács Ákos

Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.
Hérakleitosz

Az univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatot követel tőlünk.
Paulo Coelho

De akkor is remélek egyre, hogyha
még újra éj jön s újra éj az éjre,
átfázom, átvirrasztom álmodozva.
Gottfried Keller

Semmi sem gyötör jobban, mint a meghiúsult remény.
Marcus Fabius Quintilianus

Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.
Paulo Coelho

Bánat is érhet még, harag is, de borúra derű jön:
minden felragyogó napod úgy vedd, mint az utolsót.
Horatius

Messze tekints. A pálya kicsiny; túl rajta nagyobb vár.
Kölcsey Ferenc

Földiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Csokonai Vitéz Mihály

Minden emberi bölcsesség összegezhető két szóban: várakozás és remény.
Alexandre Dumas

Ahol nincsen emberi reménység,
ott vagyon az isteni segítség.
Mikes Kelemen

Ahogy öregszem, egyre inkább hiszem, hogy csak az álmaink maradandók.
Jean Cocteau

Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.
Ernest Hemingway

Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig.
Örkény István

A remény jó dolog, talán a legjobb. És a jó dolgok nem halnak meg, miként a rosszak sem élnek

A krízishez vezető út vétkeink tükrében

Aki meg akarja ismerni a "látszat mögött rejtőző valóságot" , azaz rá akar jönni, mi az oka problémáinak, annak meg kell tanulnia a legjobb kérdéseket feltenni a maga számára, hogy eljusson a megoldáshoz.

Ki az, aki ne vétett volna már a természet törvényei ellen gondolattal, szóval, cselekedettel vagy mulasztással?

Hányszor fogadkozunk, hogy leszámolunk káros szokásainkkal? Ilyenkor próbáljuk a múltunkat - őseinket is - a tudatosság szempontjai szerint megvizsgálni, azaz "a legjobb kérdéseket feltenni". A megtalált válaszokkal, nem ritkán krízishelyzetbe kerülünk, hiszen egy váratlan fordulattal olyan összefüggésekre is fény derülhet, amelyeket nemhogy korrigáltunk, de legszívesebben elhallgattunk volna. Mi irányítja ezeket a folyamatokat?

A krízis (jelentése: "döntés" vagy "fordulópont") egy adott helyzetben valóban döntő fordulatként jelentkezhet, mint minden fejlődési folyamat szükségszerű velejárója. A krízis csak akkor tud megoldást nyújtani, ha túljutunk rajta.

Szervezetünket és tudatunkat biokémiai és bioelektromos folyamatok lüktetése, az energia irányítja (kvantumfizikai törvény).

Problémáink mint betegségtünetek
Életünk csodálatos hírnöke a testünk. Szüntelenül üzen, csupán meg kell tanulnunk megérteni a tünetek nyelvét. Problémáink különböző betegségek tüneteivel mutatják meg, hol a hiba. Megfelelő alázattal megfejthetjük, hogy mit kell tennünk.

Nézzünk a "tükörbe"!

A betegségek tüneteit szembesüléseinkhez használhatjuk fel - ez az első lépés az önismeret felé. Aki átmegy az "önismereti vizsgán", könnyen belátja, felismeri, hogy mikor mit kell tennie, s ennek megfelelően meg tudja változtatni viselkedését és életmódbeli szokásait.

Mit tapasztalunk, amikor a problémánkra gondolunk?

- Először csak egyre erősödő szorongást érzünk. Talán önmagunkkal van problémánk? Érzéseink változtak meg? Új kifejezési formát keresnek, s mivel nem találnak (mert eddig nem vettük komolyan figyelmeztetéseit), reménytelenül bennrekednek? Ha ez az öntudatlan folyamat nem rendeződik és tovább tart a szorongás, valóban beteggé válhatunk.

- Tüneteink arra kényszerítenek, hogy - mások hibáztatása nélkül - tudatosan nézzünk szembe önmagunkkal (vigyázat; nekünk csak a saját hibáinkkal kell elszámolnunk, azokat kell "felfedeznünk").

A betegségek tünetei hibáink korrigálása után már feleslegesek, hiszen érettebbek, egész(séges)ebbek lettünk, mert harmóniába került a gondolkodásunk az érzelemvilágunkkal, a beszédünkkel és a cselekvésünkkel.

Hibakeresés agytréninggel

Számos szinten lehetünk "betegek" - munkánkban, társas kapcsolatainkban, a családunkban, az anyagi helyzetünkben vagy vallási beállítottságunkban, a józan ész vagy az érzelmek területén is - , a betegség (az előttünk álló probléma) viszont arra utal, hogy az élet egy bizonyos területén képtelenek vagyunk szabad áramlást biztosítani energiáinknak. Valahol akadályt állítottunk vagy valamiben hiányt szenvedünk.

Minden betegség mögött problémáink húzódnak meg.
(Mi akadályozza meg, hogy olyan legyek, amilyen valójában lehetnék?)

A tegnapon már nem változtathatunk! A holnapot egyedül ITT és MOST szabhatjuk meg. A döntés a mi kezünkben van. Bármikor nekifoghatunk életünk tudatos megtervezéséhez, s ezzel egészségünknek és sorsunknak teljesen új irányt adhatunk.

Új kórkép van kialakulóban: szeretethiány. Oka: mindenki csak kapni akar, pénzt, hatalmat, autót, és minden fontosabb, mint a szeretet. Veszélyes a teljesítményhajszolás, a mindenáron győzni akarás, hogy a sikerért sokan feláldozzák mások megbecsülését, szeretetét. Pedig milyen rosszul teszik...
Gondoltad volna?


Az érzelmileg magára maradt ember előbb-utóbb számolhat valamilyen betegséggel. A magány a legsúlyosabb, legalattomosabb stresszhelyzet. A vegetatív idegrendszer izgalma (akaratunktól függetlenül) az egész szervezetet terheli: a szív gyorsabban ver, az erek beszűkülnek, emelkedik a vérnyomás, meggyorsul a légzés, szűkülnek a pupillák. Mindez a mellékvesében termelődő adrenalin, a noradrenalin és a kortizon hatása. A növekvő hormontermelés miatt csökkenni kezd a fertőzés és a gyulladás ellen védő fehérvérsejtek száma - és kialakul a betegség.

A szeretethiány mindannyiunkat veszélyeztet, de leginkább azokat, akiknek önbecsülése egyetlen tulajdonságukon (képességükön) alapszik. Például azon, hogy szépek, fiatalok, sikeresek, stb. Aki egyetlen értékére összpontosít, nehezebben viseli, ha például a partnere elhagyja, vagy elfordul tőle a legjobb barátja. Már a távolodást is nehezebben dolgozza fel. Munkahelyi, szakmai sikertelenség, elismeréshiány is produkál szeretethiányt, és előhívja a fenti betegségtüneteket.

Állj meg egy pillanatra!


Ugye, most már érted, miért fontos az, hogy egy kis időre lelassíts, és magad köré nézz?! Az idő szalad, és egyszer csak azt veszed észre, hogy elmentél olyan dolgok mellett, amelyek fontosak lettek volna számodra. Ne szégyelld kimondani a bűvös szót: szeretlek! Ne habozz, ha arról van szó, hogy magadat kell adnod a szeretteidnek. Minden egyes darab, amit magadból adsz annak, aki szeret, többszörösen megtérül. Lassíts, és éld meg a pillanatokat! Nagyon rövid bevillanásokról van csupán szó, de ha nem veszed figyelembe ezeket, később hiányozni fognak. Ne engedd, hogy elmenjen melletted az idő. Ne várj arra, hogy a következő jobb lesz, vagy holnap gazdagabb leszel! Mindig a MOST számítson. Tanuld meg értékelni a szeretetet, mert ha egyszer elveszíted mások bizalmát és szeretetét, ha magadra maradsz, akkor nem lesz, aki figyelmeztet arra, hogy mindannyian érző lények vagyunk, akik szeretetre vágyunk. Hidd el, később nagyon bánni fogod, ha nem hallgatsz ránk...

Titoktartás az okosság pecsétje. A titok nélküli szív nyitott levél. Ahol mélység van, a titkok is mélyen nyugosznak, mert nagy üregek és öblök vannak, ahol a súlyos dolgok alámerülhetnek. A hallgatás nagy önuralmat követel, s az igazi diadal azé, aki ezen a téren legyőzi magát. Ahány embernek feltárjuk szívünket, annyinak válunk adófizetőjévé. A belső mértéktartásban van a szellemi egészség. A titoktartás veszedelme a mások puhatolódzása, a vallomás kicsikarását célzó ellentmondás, az incselkedés; az óvatos ilyenkor még jobban begombolkozik. Amit tenni fogunk, ne mondjuk el, s amit elmondunk, ne tegyük.

Baltasar Gracián

Ne hazudjunk, de ne mondjuk el az egész igazságot sem. Semmi sem kíván több tapintatot, mint az igazság, ez a szíven végzett érvágás. Elmondásához ugyanannyi hozzáértés kell, mint elhallgatásához. Egyetlen hazugság egész szavahihetőségünkbe kerülhet. A csalás hibának számít, s a csaló képmutatónak, ami még rosszabb. Nem minden igazság mondható el, az egyik magunk, a másik mások miatt nem.

Baltasar Gracián

Ne kapaszkodj görcsösen semmibe. Minden ostoba meggyőződéses, és minden meggyőződéses ostoba. S minél tévesebb, amit hisz, annál makacsabbul ragaszkodik hozzá. Még nyilvánvaló esetekben is szép, ha engedünk, mert az ok nem marad ismeretlen, és fény derül udvariasságunkra. A nyakassággal többet vesztünk, mint a győzelemmel nyerhetünk, mert itt nem az igazság védelméről van szó, hanem gorombaságról. Vannak vasfejek: ezeket nem lehet meggyőzni és lehetetlen más véleményre bírni, ha pedig meggyőződésükhöz még szeszély is járul, felbonthatatlan frigyre lépnek a butasággal. Az akarat legyen szilárd, ne az ítélőképesség. De vannak kivételes esetek, mikor az engedékenység végzetes, mert két vereséget jelent: a véleményét és a végrehajtásét.

Baltasar Gracián

Ismerjük fel a hibákat, akármilyen tiszteltek. A feddhetetlen ember ne hunyjon szemet a bűn fölött akkor sem, ha bársonyba öltözik; a vétek, ha aranykoronát visel, akkor is vétek. A rabszolgaság ott is gyalázat, ahol a gazda nemes lelkülete menti. A bűnök a kiváltságosoknál sem kiválóságok. Némelyek meglátják ebben vagy abban a nagy emberben a fogyatkozást, de elfelejtik, hogy nem az tette naggyá. A magasabb példa olyan ékesszóló, hogy a rútságot is elkendőzi, ahogyan a hízelgő néha rút arcon is talál dicsérnivalót, és nem veszi észre, hogy amit a főrangúaknak elnéz, az alacsony sorsúaknál utálattal tölti el.

Baltasar Gracián

Használjuk ki a másnál tapasztalt hiányt. Mert ha vágyat szül, az a leghathatósabb hüvelykszorító. A filozófusok szerint a hiány semmi, a politikusok szerint minden. Az utóbbiak ismerik jobban. Sokan lépcsőt építenek mások vágyaiból, a maguk céljainak elérésére. Élnek az alkalommal, s az odajutás nehézségeivel szítják a sóvárgást. A szenvedély tüzétől többet várnak, mint a bírás langyosságától; amennyivel nő az ellenállás, annyival lesz szenvedélyesebb a vágy. Kitűnő fogás szándékunk elérésére, ha másokat függőségben tartunk.

Baltasar Gracián

Merítsünk vigaszt mindenből. Még a semmire sem valók is vigasztalódhatnak avval, hogy lelkük örök. Nincs bánat enyhülés nélkül. Az ostobák vigasza az, hogy szerencsések, s mint mondják, a csúnya lánynak is szép a pénze. A hosszú élet titka: nem érni sokat. A repedt fazék sohasem törik el egészen, hanem bosszantóan tartós. A szerencse mintha irigyelné a jelentős embereket, mert a tartósságot némelyek haszontalanságához, a jelentőséget pedig mások korai elmúlásához méri. Így aztán az értékesek elmúlnak, de akiből senkinek sincs haszna, örökké él, akár látszatra, akár mert valóban így is van. A szerencsétlen úgy érzi, mintha szerencse és halál összebeszéltek volna, hogy megfeledkezzenek róla.

Baltasar Gracián