2013.02.07. 18:32
bünhődés
Vszak 1: Félhomályban, rettegésben, szélviharban, sáresőben,
Zuhanok a sötétségbe, reszketve menekülök.
Kapaszkodom a véletlenbe, mindhiába, rég elveszve.
Zuhanok a félelembe, nincs itt már remény.
Refr 1: Ó uram, én nem akartam! Vér, verejték folyik rajtam,
Lelkemet bűntudat marja szét.
Sorsom e kín megpecsétli, testemet mind felemészti,
Meglakolok én, ó a bűnömért.
Vszak 2: Árgus szemek meggyötörnek, ne bántsatok tekintetetek!
Talpam alatt a föld megremeg. Lángol, s forr a vér..
Kapaszkodok a véletlenbe, mindhiába, rég elveszve.
Zuhanok a félelembe, nincs itt már remény.
Refr 1: Ó uram, én nem akartam! Vér, verejték folyik rajtam!
Lelkemet bűntudat marja szét.
Sorsom e kín megpecsétli, testemet mind felemészti,
Meglakolok én ó, a bűnömért.
Refr 1: Ó uram, én nem akartam! vér, verejték folyik rajtam.
Lelkemet bűntudat marja szét.
Sorsom e kín megpecsétli, testemet mind felemészti,
Meglakolok én, ó a bűnömért.
Refr 2: Megbűnhődtem tetteimért, körmöm alatt megalvadt vér.
Könnyeim mint sziklák hullanak rám...
Lábad elé leroskadok, fáj amiért bűnös vagyok!
Add nekem a felejtést, s reményt!
Szólj hozzá!
Címkék: zene zeneszöveg
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.