Mást nem tehetsz

Csak remélj, csöndben és türelmesen

Reméld, hogy egyszer vége lesz

Reméld, hogy egyszer megértenek

S hogy megérted egyszer, akit szeretsz

Reméld, mert mást úgysem tehetsz!

És hidd, mikor a szemébe nézel,

Hidd csak, hidd, hogy tudod, mit látsz,

Hogy megismerheted a mélyben örvénylő végtelent

Hidd, hogy látod a legrejtettebb titkokat

Hidd, mert mást úgysem tehetsz!

És ne nézz körül és ne nézz magadba

Ne gondolkozz rajta, mit miért teszel

Mert ha megismered magad, megismersz mindenkit

S azt is megbánod majd, hogy létezel

Légy vak, légy süket, s fojtsd meg minden kételyed

Fojtsd meg, mert mást úgysem tehetsz!

De ha egyszer, egy zűrzavaros, őrült reggelen

Felriadsz és nyögve kinyitod a szemed,

Üres kezeddel a levegőt markolod

S vak álomvilágod romjaiba dől

Hát tűrd, emelt fővel s szótlanul tűrd a vereséget

Tűrd, mert mást - mást nem tehetsz!

(Szepes Mária)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.