Orvosok 5 legveszélyesebb hazugsága

A cím kissé mellbevágó. Hogy igaz-e? Döntse el ki-ki saját maga. Remélhető, hogy nálunk nem ilyen borús a helyzet, de a német cikkben figyelemre érdemes és érdekes megállapításokat olvashatunk.

Minden 5 percben 9 ember hal meg. Mind olyanok, akik hittek a modern nyugati orvosokban. Ennyi idő alatt most tájékozódhat biztos, természetes, eddig mégis messzemenően ismeretlen lehetőségekről, melyek 7-et megmenthettek volna a 9-ből...
Képzelje el, hogy Ön egyike a megmentett életeknek. Képzelje el, hogy sok fájdalmat megtakarít, hogy nem kell pénzt kiadnia veszélyes kezelésekre, és hogy ez az Ön életét is megmentheti. Ha elolvassa az alábbiakat, néhány percen belül már nem fog félni a/az
szívinfarktustól
ráktól
magas vérnyomástól
cukorbetegségtől
artrózistól
elhízástól
Alzheimer-kórtól
A halál oka: hazugság vagy tudatlanság
Az első lépés, hogyan lehet legyőzni ezeket a szörnyű betegségeket, egyszerű: ne higgyen vakon a modern orvoslásnak. Higgye el viszont, hogy Önt szokás szerint becsapják.
A következő 5 percben emberek halnak meg, emberek, mint Ön vagy én. És nem azért halnak meg, mert betegek. Nem! A klasszikus nyugati orvoslás 5 legveszélyesebb hazugsága miatt halnak meg. Itt nem kis "kényszerhazugságokról" van szó, hanem arról, hogy az olyan betegségekről, mint a rák, szívinfarktus, a szélütés, a cukorbetegség, az Alzheimer-kór és mások, hazugságot mesélnek.
Talán már Önnek is mondtak ilyen gyilkos hazugságot, De ez még nem ok arra, hogy a fejünket homokba dugjuk.
Az Ön orvosa, gyógyszerésze, a gyógyszeripar, az egészségügyi hatóságok - csupa csalás és ámítás! Mind meséket mondanak Önnek. Akkorát hazudnak, hogy majd leszakad a mennyezet. És okuk is van rá, hogy miért hazudnak, miért mondanak meséket. Néha a költségek alacsony szinten tartása a cél. Néha arról van szó, hogy minél több tablettát adjanak el. És néha egyszerűen butaságból hazudnak. Gondolkozzon el rajta: csak azért, mert az orvos ismeretei hiányosak, nem jelentheti azt, hogy joga van ártani Önnek!
1. hazugság - a kemoterápiáról
"Az Ön számára az egyetlen remény a kemoterápia és a besugárzás. A vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a daganat már szétszóródott a nyirokcsomókban. Javaslom, hogy már a héten kezdje meg a kemoterápiát és a besugárzást..."
Remélem, nem mondott ilyesmit az orvosa. Ha Ön ma vagy holnap rákban megbetegedne, még akkor is vannak természetes eszközök és utak arra, hogy miként lehet ismét egészséges. Tabletták, besugárzás és kemoterápia nélkül.
Az a baj, hogy az Ön orvosa valószínűleg semmit nem tud az alternatív gyógymódokról. Ő a modern nyugati orvoslás rendszerének foglya. Az egyetemen csak a klasszikus rákkezelés módozatait ismerte meg, ezek közül pedig sok - és ez tudományosan bebizonyított - nem segít! Minden rákbeteg számára 86%-os esély van a gyógyulásra! A baj az, hogy csak kevés orvos ismeri a megfelelő kezelést.
2. hazugság - a szívinfarktusról
"Az Ön szíve egy ketyegő időzített bomba. Szívinfarktust kaphat, mielőtt elérné a parkolóban lévő autóját. Beutalom bypass-műtétre holnap reggel a... klinikára."
Ez a hírhedt "időzített bomba"-riasztás, amellyel páciensek ezrei kapnak bypass-beültetést. A legtöbb ilyen beteget nem kellett volna megoperálni. Sem a szívén, se máshol. Néhány orvos nem teszi ki a beteget ilyen nyomásnak. Íme a hibás diagnózis kissé barátságosabb variánsa: "Ha nem vigyáz, a szívinfarktus bármikor utolérheti Önt. Mi azonban gyógyszerekkel stabilizálhatjuk az egészségét. Felírok Önnek..."
Természetesen az "egészség stabilizálásának" a legcsekélyebb köze sincs a gyógyuláshoz. Ha meghallgatja orvosának ezt a tanácsát, a jövőben nitrátot, kalciumcsatorna-blokkolót (kalcium-antagonistát), digitáliszt, béta-blokkolót, prosztaglandint, aszpirint és még sok mást fog lenyelni - élete egész hátralévő részében. Lehet, hogy ezt az orvos csak sokkal később mondja meg, de az is lehet, hogy soha.
De tudja Ön, hogy a legtöbb embernek nem kellene félnie a szívinfarktustól - ha az orvos helyes tanácsokkal szolgálna?
3. hazugság - az időskori fájdalmakról
"Ez teljesen normális, semmi köze az öregedéshez..." "Nincs semmi, amit a... (itt gondoljon egy tetszés szerinti, úgynevezett időskori fájdalomra) ellen tehetne. Meg kell tanulnia ezzel együtt élni."
A legjobb eszköz ez ellen a kifejezetten nonszensz orvosi állítás ellen a kabátja: ha az orvosa ilyen sületlenséget mond, vegye a kabátját, és hagyja el a rendelőt olyan gyorsan, ahogy tudja. A soha viszont nem látásra!
Igen, igaz, hogy a modern orvostudomány meghosszabbíthatja az életet. A probléma az, hogy senki nem akar 40 éven át úgy élni, hogy tolószékhez van kötve, alig tud lélegezni, vagy nem tud kettőt kettővel összeadni. De nem is erről van szó. Nem arról van szó, hogy meghosszabbítsuk az öregséget, hanem hogy meghosszabbítsuk az átlagos élettartamot. Arról van szó, hogy Ön akár 50 éven át 50 éves legyen - vagy úgy érezze magát, mintha annyi lenne.
4. hazugság - a cukorbetegségről
"Önnek azonnal el kell kezdenie inzulint szedni. Sajnálom, de az eredményei kifejlődött cukorbetegséget mutatnak, és erre nincs gyógyszer. Inzulininjekciókkal kell kezdenie, különben fennáll a veseelégtelenség, vakság, szélütés vagy az amputáció veszélye..."
Igaz. A cukorbetegség az egyik leggyakoribb halálozási ok. Ön 40 és 74 év közötti? Akkor több mint 30%-os esélye van annak, hogy cukorbeteg vagy azzá lesz.
Van ez ellen gyógyszer? Igen, ha kizárólag vegetáriánus módon táplálkozik, a cukorbetegség egészen biztosan elmarad. De ilyen messze nem feltétlenül kell mennie. A legtöbb orvos nem tudja, hogy létezik bevált növényi táplálékkiegészítő, amelyet tabletta formájában beszedhet - és a cukorbetegség egész életére elmarad.
A cukorbetegek egyikénél, akinél ezt a növényi preparátumot kipróbálták, a vércukorszint 500 ponttal csökkent - mindössze 2 hét alatt. Ez a "kaktuszkoktél" egyidejűleg csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet is. A legjobb benne, hogy ellentétben a legtöbb tablettával, ez valóban jót tesz az emberi szervezetnek!
5. hazugság - az Alzheimer-kórról
"Az Ön Alzheimer betegsége nem állítható meg... Sajnálom, de a CT-je korai stádiumú Alzheimer-kórt mutat. Késleltethetjük a romlást, de gyógyulás nem várható. Meg kell kezdenie a felkészülést a következő évekre..."
Az Alzheimer betegség megállítható - de az Ön orvosa ezt nem tudja! Ha valaki a családjában vagy ismeretségi körében Alzheimer-kórban szenved, akkor keressen fel egy alternatív gyógyítót. Az Alzheimer-kór komoly fenyegetés, és a jövőben világjárvánnyá válhat. Ha Ön érintett, nem engedheti meg magának, hogy időt veszítsen. Ne vesztegessen egyetlen gondolatot se a "fehér köpenyesekre", akik úgyis csak azt mondják, hogy az Alzheimer-kór nem gyógyítható. Ne hagyja, hogy butának nézzék!
Valóban igaz: az Alzheimer betegség lassan előrehalad. A probléma ebben a következő: ha a páciens észreveszi, hogy már nem "normális" feledékenységről, hanem esetleg Alzheimerről van szó, az már meglehetősen gyanús.
Kedves olvasó! Ez az 5 hazugság még messze nem minden, amit az orvosok, a gyógyszerlobbi, a gyógyszertárak és a hatóságok "kínálnak". Szeretné megtartani az egészségét inkább természetes gyógymódokkal és szerekkel? A fenti példák azt bizonyítják, hogy a gyógyuláshoz többnyire nincs szükség kemoterápiára. Ellenkezőleg: a kemoterápia megölheti a pácienseket! A természetgyógyászat és az alternatív terápia ezzel szemben az egészség megtartásának vagy visszaszerzésének kíméletes módja, emellett kevesebb a kellemetlen mellékhatásuk, mint a modern klinikai gyógymódoknak és eljárásoknak. Feltéve persze, hogy tudjuk, milyen alternatív módszerek vannak, és hogy ezek milyen bajokra jók.
Sylvia Schn    

Csak egyetlen kudarc létezik, az, amikor nem próbálkozunk tovább. Nincs külső dolog, ami legyőzhet, ez csak belülről jöhet, és nincs leküzdhetetlen akadály, csak a saját magunkban rejlő szándék gyengesége.

Elbert Hubbard

Amint az ember elkezd foglalkozni azzal, hogy mit gondolnak róla mások, azonnal elfelejt önmaga lenni.

Sose próbálj más lenni, mint amilyen vagy, mert azzal megtéveszted az embereket. A megtévesztés átverés. Az átverés csalás. A csalás bűn.

Ha a düh és az adrenalin egyesül, emberfeletti erejű vadállattá változtathat egy embert.

Dan Schmidt

  Minden ember véleménye a sajátja.: te csak a jókkal törődj. A negativ gondolkodású embereket zárd ki az életedből...

Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!

Székely János

Senki sem oldhatja meg a problémáját annak, akinek az a problémája, hogy a problémáit nem akarja megoldani.    

"Én önző vagyok, türelmetlen, és egy kicsit bizonytalan. Hibázok, irányíthatatlan vagyok és időnként nehezen kezelhető. De ha nem tudod kezelni ezeket a rossz dolgokat, akkor biztos, mint a pokol, hogy nem érdemled meg a legjobbakat sem."

/Marilyn Monroe/

Itt jóság lakozik, és persze hibák is, talán még jó adag bűn. De a jóval kell foglalkozni, akárhány folt is van az ember lelkén.

Clive Barker

Az emberek teherbírása nem mérhető és nem előre látható. Vannak emberek, akikről azt hisszük, hogy testben-lélekben gyöngék, mégis elviselnek végtelen időkön át végtelen sok megpróbáltatást.

Ancsel Éva    

Büszkeséget adni nem lehet, de olyan fajta megértést igen, melyben a másik ember meglátja saját belső erőit és rátalál saját büszkeség érzésére.

A bizonytalanok mindig mindent túlbonyolítanak.

Csernus Imre    

Mit tudunk mi egymásról, emberek? Semmit. Felületes jelenségeket látunk, ösztöneink csápjai nem hatolnak a lélek mélyibe, hogyan érthetnénk meg hát a tetteket kiváltó okokat? És mégis ítélünk; elmarasztalunk és megbocsátunk, holott gyakran bűnösebbek vagyunk az elmarasztaltaknál.

Berkesi András    

Egy ember nemcsak a tetteivel árthat másoknak, hanem a közömbösségével is, és ebben az esetben is felelősség terheli őt.

John Stuart Mill    

Az ember minden tettre képes, amelybe nem hal bele rögtön. A lassú halál, a kínszenvedés csupán akkor rémíti meg, ha már kezdetét veszi. Sokan ezért nem tartanak attól, hogy az eszeveszett erdőirtás, légszennyezés miatt felmelegszik az éghajlat, megolvadnak a sarki jéghegyek, kiáradnak a vizek és elnyelnek mindent. Nem tartanak attól, hogy elfogy az oxigén, az élelem, az ivóvíz. Mert most még van, ha egyre silányabb is.

Vavyan Fable    

Csak az értelmes ember nem gonoszkodik: ugyanis nem látja értelmét.

Vavyan Fable

  "Bizonyos koron felül már nem az a fontos, mit mondanak az emberről, hanem hogy ő mit tart saját magáról. Legbelül, négyszemközt saját magával, ott ahol semmiféle ripacskodással, semmilyen ledér mutatvánnyal nem lehet elkendőzni az igazságot..."

Rónay György    

"Belátom, nehéz függetleníteni magunkat az előítéletektől. Mindenféle előítélet csak bemocskolja az igazságot."

Tizenkét dühös ember c. film    

"Az nem baj, ha dühöng az ember - az se, ha villámokat szór haragjában -, de az rettenetes, ha kihűl."

Ancsel Éva    

Bármely bolond tud kritizálni, elítélni és panaszkodni - és a legtöbb bolond meg is teszi.

"Az emberiség nagy része igényli, hogy legyen napi szörnyülködnivalója. Akinek már nem elég valamelyik bulvárlap, az megkaphatja a napi hazugság- és félelemadagját intellektuális csatornákon is. Semmit nem lehet ma elvárni az emberek egy részétől, mert nincs közös szellemi minimum. Megszűntek a közösségek, megszűnt a közös nyelv, mert elveszett a kapcsolatunk a létezés szakrális alapjával. A szellemi gyökérzetet kirántották alólunk, mi meg nézünk ártatlanul, mint akik nem tehetnek a dologról. A hiányokkal terhelt helyzet ellen az ember csak úgy védekezhet, hogy a valóság és az igazság közül az utóbbit választja. Ezzel kiröhögi a valóságként parádézó látszatot."

Kovács Ákos

"Az emberi lét titka nem abban rejlik, hogy éljünk, hanem abban, hogy miért éljünk. Az ember, ha nincs szilárd elképzelése arról, hogy miért éljen, nem hajlandó élni, és inkább elpusztítja magát, semhogy e földön maradjon, még ha csupa kenyérrel rakják is körül."

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

"Az emberi lelkek (...) ha csak saját kis életük körül forognak, belül üresekké válnak."

Gyökössy Endre    

"Az embereknek bátorításra van szükségük. Az megduplázza természetes ellenálló képességüket... Ahelyett, hogy örökké szemükre vetnénk hibáikat, dicsérjük erényeiket."

Eleanor Hodgman Porter

"Az emberek nem tudják, hogy önmagukat alázzák meg, amikor másokat megaláznak."

Hans Habe

"Az ember olyan dolgokat is elpusztít magában, amiket mások sosem tudnának tönkretenni. Sokszor nem az a kérdés, hogy odavész-e a lelked egy darabja, hanem hogy melyik darabja lesz az."

Laurell Kaye Hamilton

zenés vers

https://www.youtube.com/watch?v=HxF8wC2m8DI&feature=related

Radnóti Miklós: Tétova óda

https://www.youtube.com/watch?v=4PgMK-EcR1U&feature=related

József Attila Tudod, hogy nincs bocsanat

https://www.youtube.com/watch?v=LrNgJjF_zG4&feature=related

József Attila/Hobó -- Nagyon Fáj

https://www.youtube.com/watch?v=D4CljbGbyZo&feature=related

József Attila - Tiszta szívvel

https://www.youtube.com/watch?v=_rBZGyXbMn4&feature=related

József Attila: Talán eltűnök hirtelen

https://www.youtube.com/watch?v=5sPOhoNi-iI&feature=related

Márai Sándor gondolatai

https://www.youtube.com/watch?v=Vbnx_9m4Slg&p=3519822C6ECBEFAD&playnext=1&index=33

Müller Péter: Miért nem vagyunk önmagunk urai?

https://www.youtube.com/watch?v=HF6c-bj7HWs&feature=related

Popper Péter: Szorongások és pótcselekvések

https://www.youtube.com/watch?v=6vZEdJlSCWA&feature=related

Popper Péter a dühről

https://www.youtube.com/watch?v=5NBmDTE-8xs&feature=related

Dr. Csernus Imre: A depresszió kezelése

https://www.youtube.com/watch?v=Fg-yZlY1Gko

"Más dolog ismerni az utat, és járni rajta."

"Nem kértem életet, nem kértem bánatot, sem szenvedést,
De kaptam eleget, hidd el, mellé félelmet meg rettegést.
Most itt állok, a szellő fúj fülembe síró dallamot,
A könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok."

"Egyik rossz nem törli el a másikat."

"A fájdalom soha nem múlik el teljesen. Az ember valahogy kezeli, él tovább, de a fájdalom mindig ott van."

"A fájdalmat el kell használni. Ha magunkba zárjuk, soha nem fog enyhülni."

"A jó és a rossz mindig együtt jár, az egyik nincs a másik nélkül. A fájdalom elfogadása után fog jelentkezni a jó. Ha valaki a fájdalmat nem akarja elfogadni, akkor ezzel eleve kizárja a fejlődés lehetőségét is. Mert a fejlődés mindig fájdalommal jár."

" fájdalom olyasvalami, amit saját magunknak okozunk. Mások tehetnek veled egy és mást - megüthetnek, megkéselhetnek, megpróbálhatják eltörni a karod -, de a fájdalmat te magad hozod létre."

"Az élethez hozzátartozik az, hogy fájdalmat okozunk egymásnak vagy önmagunknak, de ebből nem következik az, hogy gyűlöljük a másikat."

"Valaha azt gondoltam, hogy csak nekem fáj minden, de valójában csak parányi része vagyok a sajgó emberiségnek. Még szerencse, hogy az ilyen sebek belül véreznek, különben tocsogós egy világ lenne ez."

"Az idő már csak azért sem lehet a "legjobb gyógyír", mert a szenvedésben megszűnik az idő - és a tér is."

"Mindenkinek megvannak a maga tapasztalatai és saját sorsa. Én sohasem merészeltem volna a magam bánatát a másoké fölé helyezni. Mindenkire sor kerül. Nem is tudom, az emberek miért akarják a fájdalmat annyira lemérni; a sajátjukat tonnában, másokét pedig mázsában kifejezve."

"Nem akarok úgy tenni, mintha nem fájna. Elviharzik mellettünk az élet és mi oda se bagózunk egymásra. Semmi közöm ahhoz az emberhez, akihez a legtöbb közöm kellene, hogy legyen. Még azt sem tudom, hogy ez csak nekem fáj-e ennyire."

Miért kategorizál az ember és ítélkezik mások fölött szakma és választott életstílus alapján?Ez valójában nem kérdés, hanem tény.

 Nem látom tisztán azt a folyamatot, aminek ez lett az eredménye,nem láttam az igazi értékét a nem szellemi munkáknak. Pedig egy nagyszerű kőműves, szobafestő, lakatos vagy pék munkája legalább annyira fontos mint egy társadalomban a jog megléte vagy a művészet által képviselt értékek közvetítése és még sorolhatnám.

 Az életben minden munkának megvan a maga szerepe és hibás dolog lenne azt gondolni, hogy egyik munka feljebbvalóbb a másiknál.

 Igazán professzionálisan csinálni valamit az minden területen ugyanakkora elhivatottságot kíván meg még akkor is ha egyes szakmák teljes tudásanyagának elsajátítása többször annyi időbe telik, mint pozitív értelemben vett más, egyszerűbb szakmáké.

Nem beszélve arról, hogy fizikai munkák teljességgel konvertibilis szakterületek, az azokhoz való értéssel az ember jobban elboldogulhat egy teljesen másik országban is. És manapság már ez sem utolsó szempont.Az egyetlen kivétel számomra - és minden összehasonlítástól független - az orvosi szakma.

Ha egészség nincs, semmi sincs A választott életpálya nem minősít senkit. Ami minősít az az, ahogy a munkánkat végezzük.

A hit kérdése
Megmondom nektek a frankót, nem vagyok egyáltalán vallásos. Teljesen hittan és templommentes gyerekkorom volt.

De ez nem fáj, szóval nem zavar és nem hiszem, hogy ezen múlna az, hogy most jó ember vagyok-e vagy rossz. A mai napig megvan, káromkodós, szabadszájú énem. Ez én vagyok.  Nevelésének köszönhetően viszont kifejlődött egy ennél sokkal disztingváltabb stílusom is, melynek a mindennapi életben nagy hasznát veszem, mert különben szóba sem állnának velem az emberek. Az is én vagyok. Egy dolog viszont mindentől függetlenül irányít belülről. Ez pedig a jó és a rossz KARMA kettőssége. Amit az életben elveszünk jogtalanul, azt az élet visszaveszi tőlünk egy másik területen.

Csóróként éltem, s az élet (vagyis a Karma) gondoskodott arról, hogy így is érezzem magam.

Összegezve az ember akkor tud boldogabb lenni, ha békében van önmagával.

Rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki a saját Bármi vezérli a cselekedeteidet, tudd, hogy csak a másiknak tudsz hazudni, önmagadnak soha....Nem az a lényeg, hogy mit nem tettél meg, hanem hogy mit tanultál abból, amit megtettél.

"Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani."
       (Így jártam anyátokkal c. film)
     

"Mindenki kényszeresen és állandóan csak bírálja, amit csinálsz. Azt hiszik, jobban ismernek, mint te saját magad. Legyen a hitük szerint. Csakhogy sok minden más is van bennem, amiről nem tudnak, sok minden, azon az egy testre szabott figurán kívül, amit szeretnék megmutatni a világnak."
       (Heath Ledger)
     

"A múlt szennyét elmossa az idő, és begyógyítja a szív sebeit, de így sem biztos, hogy képes leszel róluk beszélni."
       (Nana c. film)

"Mitől fél, hogy választ kap a kérdésére, vagy inkább attól, hogy amit hallani fog, nem tetszik majd?"

  "A kapcsolatok lényege a kommunikáció."

   "Az emberek szeretik megjátszani magukat, és elhitetni másokkal azt, amihez valójában semmi közük."

(Richard Russo)

A sebek sohasem tűnnek el, hegek maradnak utánuk, melyek őrzik a múlt fájdalmát...

Sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek…

Bárcsak vissza tudnék menni az időben arra a napra, mikor először találkoztunk... hogy aztán elsétálhassak..

Megvizsgáltam a lelkiismeretemet. Nagyon nyomorultul éreztem magam..., nem jó beismerni a saját kudarcunkat. Valamit nagyon elhibáztam, ha nem tudtalak megtartani.

Ne hagyd, hogy a heg beléd zárja a fájdalmat.

Emlék... mely fáj, emlék... mely izgalmat okoz, emlék... mely könnyet csordít arcodon.

Tulajdonképpen nincs is erőm folytatni. Olyan lettem, mint azok, akiket gyűlöltem.

Ne küzdj túl erősen, a legjobb dolgok váratlanul történnek.

Kérdések és pofonok

Az élet maga a csoda?Egyenesen a legnagyobb várakozás.Hajlamos vagyok elveszni az olyan apróságokban aminek az égvilágon semmi jelentősége nincs.Hogy mennyire kicsik vagyunk és ennek ellenére mennyire felnagyítunk picinyke dolgokat. Ezzel szerintem sokan így vagyunk.

 De miért van ez? Mitől is lesz az ember boldogabb?Miért van az, hogy valakinek megadatik, hogy kiegyensúlyozottan éli az életét mások meg csak várnak a "csodára"?

 Ez egy elég összetett kérdés, aminek a megválaszolása nekem nem fog menni, a Dalai Lámának vannak hihetetlenül bölcs gondolatai, de az általa leírtak is egy bizonyos területen kiegészítésre szorulnak véleményem szerint.

Öröm és kudarc mint egymás kiegészítői

Nem mondhatnám, hogy az életem egy  regény fordulataival vetekszik, de azért már velem is történt egy s más.Sok öröm és számos kudarc is.

 Az örömöt mint mindenki más hajlamos vagyok én is természetesnek venni, szerintem kicsit hibásan.Dehát önzők vagyunk szóval miért ne vennénk természetesnek, ugye? A kudarc mögött viszont mindig keresni akarjuk az okokat.

 A legtöbben nem magukat hibáztatják, hanem valaki mást, mert magaddal elszámolni a legnehezebb általában. Aztán a sok-sok kudarc árán egy idő után megtanulunk osztályozni, s ez egyre edzettebbé tesz bennünket.

 Ez az edzettség sokszor további egoizmust eredményez.
Az összes kudarc közül a legjobban mindeképpen az fáj, ha emberekben kell csalódnod. Ezzel szerintem minden jóérzésű ember így van.

Általában ezek azok a meghatározó rossz élmények melyekből leginkább táplálkozunk, hogy kialakítsunk egy olyan világot saját magunk számára, melyben a fájdalom ritkán előforduló jelenség.

 Van ilyen?  Olyan világ, amiben nincs fájdalom nem létezik, de ez jobb is mert a jót igazán csak a rossz fényében tudjuk objektíven és szubjektíven is megítélni, értékelni.Egy bizonyos hármasság irányítja. Nagyon tetszett nekem ez az filozófia, ezért megosztom veletek ezt a gondolatsort:

1. "Adj erőt Uram, hogy elviseljem azt, amin nem tudok változtatni"
2. "Adj türelmet Uram, hogy változtassak azon, amin lehet változatni"
3. "És végül adj bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni a kettõt."

Jó, nem?

Aki így képes létezni, az szerencsés nagyon. Ehhez viszont az kell, hogy felismerjük a lényegtelen és a lényeges dolgokat az életben. Ez pedig tanulás, tapasztalás

A félresikerült világkép

A világ egyre rosszabb felállást mutat.Ezt nagyon sokan látjuk de nem tudunk rajta változtatni, ezért bedugjuk a fejünket a homokba.(a struccpolitika.) Az ember mindig hajlamosabb volt saját érdekeit nézni, mások életét kritizálni.

 De azt nagyon. Egyfolytában azzal vagyunk elfoglalva, hogy mije van a másiknak, ami nekünk nincs. És keményen dolgozunk azon, hogy az a valami nekünk is meglegyen, aztán ha már megvan, rájövünk, hogy így sem jobb.

 Erre persze lehet azt mondani, hogy ha ez másként lenne, a világ nem fejlődne olyan rohamosan, mint amennyire azt teszi.

 Ugyanis az ember újabb és újabb vágyai generálják a fejlődést. Ezzel tehát nincs is baj, hanem az egyensúllyal van baj. Hajszoljuk az élvezeteket, közben meg olyan lelkileg sivár életet élnek sokan, hogy a Góbi sivatag növényvilága ahhoz képest trópusi dzsungel.

A kritika

Pontosan abból fakadóan, hogy az ember akarva akaratlanul másokhoz viszonyít, állandó értékelést folytat.Értékeli a másikat és értékeli saját magát.

Ez eddig oké. Az értékelés viszont napjainkban egyre inkább átcsap negatívba, vagyis másokkal kapcsolatban egyre gyakoribb a leszólás, a negatív kritizálás.

Ez abból fakad véleményem szerint, hogy személyiségünk fejlődése során kialakul mindenkiben a szubjektív értékítélet, s meglehetősen intoleráns világunk arra nevel bennünket, hogy nemtetszésünknek nyugodtan adjunk hangot.

Ennek a folyamatnak a vége pedig a féktelen egoizmus.

Azt fogadjuk csak el, ami szerintünk jó és nem mérlegeljük mások döntésének a jogosságát, vagy egyáltalán az okát.

Egyáltalán mi az, hogy jó és mi az, hogy szép? (Erre Platón azt mondta, hogy "Szép az, ami érdek nélkül tetszik.") Miért kell ilyenek miatt ítélkeznünk mások felett?

Ne kritizáljunk mindenkit negatív módon úton, útfélen. Ha mindenki ugyanazt csinálná, az unalmas lenne. Ízlésbeli dolgokba elítélően belekötni szerintem hibás. Ha úgy érzed, van jobb út, akkor meséld el azt hogy az mitől jobb és ne a másikat írd le azért mert ő bizonyos dolgokat másként érez. Ha pedig a másik ember ízlésvilága, stílusa és életszemlélete alapvetően különbözik a tiédtől, mindig megvan az a lehetőséged, hogy nem keresed a társaságát, ha az neked nem jó. Számos olyan terület van, ahol az emberek helytelen hozzáállását az információhiány okozza, de az ezekkel kapcsolatos jobbító szándéknak is az elfogadásból és a pozitív segíteni akarásból kell táplálkozni nem pedig a lehúzásból és az ellentétes álláspont porba tiprásából. Fogadd tehát el, hogy mindenki más. Ne ítélkezz és ne legyenek előítéleteid, ha valakit vagy valamit nem ismersz igazán. Ha pedig úgy érzed, hogy segíthetsz másokon, fektess nagyobb hangsúlyt a jó kiemelésére mint a rossztól való elrettentésre.

Gazdasági válság: a stressz miatt több lesz a depressziós és az alkoholista

Az elmúlt napokban már az Egészségügyi Világszervezet is nyilatkozott a gazdasági világválság negatív következményeiről. A szervezet szerint a krízisnek sok egyéb mellett egészségügyi hatásai is lesznek. Prognózisuk elég aggasztó.

Mentális és fizikai egészségünket is veszélyezteti a már érezhető recesszió, a megugró munkanélküliség, a súlyosabbá váló hitel terhek. A hatás természetesen a válság általi fenyegetettség mértékétől és az egyéni hajlamtól is függ, tény azonban, hogy a szociális helyzet romlása pszichiátriai zavarokhoz, és nagyobb számú öngyilkossági kísérlethez is vezethet.
Nehéz időszakban amúgy is többen nyúlnak alkoholhoz, kábítószerhez, az emberek hajlamosabbak elhanyagolni egészségüket, nem törődnek a megelőzéssel.
"Gazdasági válságok idején az emberek lemondanak a magánorvosi ellátásról, és inkább az állami egészségügyhöz fordulnak..

Zacher Gábor toxikológus szerint tömeges esetekről ugyan nem lehet beszélni, de mint fogalmaz, "a válság hatása a kórházakban is érzékelhető”. Tapasztalatai szerint többen fordultak és fordulnak is meg olyanok, akik nem látják a kiutat, elvesztették a talajt és ellehetetlenedtek.

 “Nagy részük nem a vállalkozói réteghez, hanem a kétkezi munkásokhoz tartozik, akik helyzetét csak megnehezíti, hogy 40-50 évesek, akik már amúgy is nehezebben találnak munkát.”

Az orvos szerint lehet ugyan antidepresszánst, vagy nyugtatót adni nekik, ám azok a valódi okokat nem szüntetik meg.

 “A jelen helyzetben, az állandó fenyegetettségre nehezen tud megnyugtató választ adni akár az orvos, akár az egészségügyi vagy a szociális ellátórendszer.

 Ezek az emberek egyre lejjebb csúsznak, könnyen nyúlnak alkoholhoz, és tragédiába futhat bele az életük.”

Úgy tűnik, már be is indult a tendencia: több gyógyszer fogy, megnőtt a betegforgalom. A vezető panaszok közé a szorongás, a pszichés labilitás, az alvászavarok, az emésztőrendszeri panaszok (gyomorégés, fájdalom), a mellkasi fájdalom tartoznak.

S hogy mindennek mi az oka?

A szakemberek szerint a megoldás a fokozott stresszben keresendő.

 A létbiztonságtól való félelemben a stressz által előidézett betegségek gyakoribbá válnak, és súlyosabb formában is jelentkezhetnek - véli a pszichológus.

Stressz hatására az immunrendszer gyengül, a szervezet védekezőképessége csökken. “ Stressz hatására erősödnek a neurotikus tünetek, gyakoribbá válik a dohányzásra való rá- vagy visszaszokás, illetve az állandó ingerültség miatt a párkapcsolati konfliktusok is gyakoribbak lesznek” - véli a pszichológus.

A WHO szerint, mivel a pénzügyi válság hatása a világ számos pontján érzékelhető, annak elhúzódása miatt akár széles körű népegészségügyi krízis alakulhat ki, aminek kezelése ugyanúgy kormányzati lépéseket követel, mint magának a pénzügyi piacnak a helyreállítása.

Biztosan mindenki emlékszik arra a pillanatra, amikor először adott pénzt valakinek, hogy jobb szolgáltatást, méltóbb elbánást kapjon ő vagy rokona. Nincs túl sok kétségem: minden magyar családnak van legalább egy tagja, aki elvégzi a család ilyen irányú „kötelezettségeit”. Ezt az élményt általában egy orvosi rendelőben éljük át először, mert ha nem is vagyunk képesek más célokért megvesztegetni valakit, gyermekünk, szüleink egészségéért megtesszük.

A korrupció alapiskolája

Én jól emlékszem, az első esetre. Bátorítottak, ez „természetes”. Az izgalom nagyon profánul oldódott föl, az orvos olyan természetességgel csúsztatta a zsebébe az akkori átlagfizetés negyedét tartalmazó borítékot, mint aki minden nap ezt csinálja. Hát, gondolom, ezt is csinálta. Megértjük az üzenetet, a másik fél ezt természetesnek tartja, ezért nem kell rosszul éreznünk magunkat, neki kéne.

Inkább Hipokrita mint Hippokratész

A hálapénz orvosi meghatározása meglehetősen hipokrita képződmény: az orvosnak utólag adott önkéntes juttatás; az orvosnak olyan magatartást kell tanúsítania, melyből egyértelműen következik, hogy az ellátás minősége a juttatástól független.Tudjuk, ez a gyakorlatban másképp van.Nem előre fizetünk, de nem is teljesen utólag.Az első fizetés a második látogatást befolyásolja.Senki sem kockáztat.A szolgáltatatás minősége pedig nem a jó vagy a rossz műtétről szól, hanem arról, hogy mennyit kell várni, mennyi időt szánnak rád, mennyire vesznek komolyan, ne adj’ isten emberszámba, vagy milyen szobát kapsz.

Szóval ez nem valami kedves gesztus, hanem megvesztegetés.

Itt tanuljuk meg, hogy ez működik és nem is nehéz.Innen indulva jut többségünk egy idő után tévesen arra a következtetésre, hogy pénzzel minden elintézhető, a korrupcióval megszerzett előny: „ügyesség.”Amikor pedig elég sokan gondolják ezt egy országban, már erre építik gazdaságukat és társadalmukat. Magyarországon versenyelőny, ha valaki jól tud vesztegetni, vagy hagyja magát megvesztegetni.

Aki úgy gondolja, elhivatottságból lett orvos és nem hajlandó pénzt elfogadni, vagy vállalkozó, de nem hajlandó leadni a százalékot, annak felkopik az álla. Lehet ő a legjobb, versenyhátrányba kerül azokkal szemben, akik kényelmesen élnek, kevesebb elhivatottsággal.

Azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk: egy ilyen rendszer nem előre visz.

Elveszítendő illúziók

Az egészségüggyel kapcsolatban le kell számolnunk néhány illúzióval.

1. Az egészségügy soha nem volt ingyenes.!

Az egyetlen dolog, amiben nálunk nemzeti egység alakult ki, az a vizitdíj eltörlése volt, pedig vizitdíjat mindig is fizettünk, és fizetni is fogunk, hiába törölték el a 300 Ft-ot.

Miért volt rosszabb a közösbe fizetni 300 forintot, mint az orvosnak ötezret?Mert nem bízunk meg abban, ami közös.Az a biztos, ha tudják, tőlem kapták, és nem elég, ha az orvos elméletileg tudja, én is beletettem a közösbe azt, amiből fenntartják a rendszert.A mai biztosítási rendszer legnagyobb gyengéje éppen az, hogy nem tartjuk valódi biztosításnak.A fizetés és a szolgáltatatás elválik egymástól, azt sem tudjuk, mennyit fizetünk pontosan. Nem választhatunk, nem szabhatjuk az igényeinkhez az érte járó szolgáltatást és nem is kérhetjük számon.

A szocializmusban megtanultuk, ami mindenkié, az senkié, vagyis a kiváltságosoké, mert mindenki egyenlő és vannak egyenlőbbek. A szocializmusnak csak akkor lesz valóban vége, ha ez a mentalitás minden területen kihal, az egészségügyben is.

 2. Jelenleg is piaci viszonyok vannak az egészségügyben.

 A hálapénz a szocializmus piacgazdasága.Senki ne gondolja, hogy az egészségügyben nem működött és működik egy deformált piac.

Attól deformált, hogy a pénzen kívül a kapcsolatrendszer szabja meg, hogy valaki milyen gyógyítást kap és kitől.

A legjobb orvosok gyógyítanak a legtöbb pénzért és hozzájuk a legnehezebb bekerülni.

A probléma a deformált piacgazdasággal az (is), hogy az ember nem lehet biztos benne, hogy a pénzéért jó ellátást kap, mert semmilyen számonkérési lehetőség nincs, és a befizetett hálapénzt még a legrosszabb szolgáltatás esetén sem lehet visszakapni. A szabad orvosválasztás létezik, de csak annak, akinek van elég pénze és kapcsolata.

3. A rendszer „igazságossága”.

A rendszer a lehetséges rendszerek legigazságtalanabbika.

      Aki azt gondolja, hogy ma a gazdagabb és jobb kapcsolatokkal rendelkezők nem kapnak jobb ellátást, az nem ebben az országban él.

     Mivel a hálapénz világában nincsenek árak, mindenki annyit ad, amennyit megengedhet magának, vagy amennyiről úgy gondolja, ezért már biztosan jól ellátják.

  De mi van akkor, ha, amit gondolok, kevés, vagy kevesebb, mint amit a szomszéd ágyon fekvő adott, vagy nem kevesebb, de őt valaki beprotezsálta?Akkor hiába fizetek, rosszabb szolgáltatást kapok, mint ő.Az igazi versenyhelyzetben, az árak ki vannak írva, az egyik intézményben magasabbak, a másikban alacsonyabbak.A több pénz jobb szolgáltatást jelent, ha befizetem, ugyanolyan szolgáltatást kapok, mint mások.Ilyen esetben elméletileg a kapcsolatok is háttérbe szorulnak.

       Ezért egy szegényebb, kevesebb kapcsolattal rendelkező ember is dönthet úgy, hogy spórolt pénzét jobb szolgáltatásra költi, míg ma ezekre a helyekre neki szinte lehetetlen bejutni, mert nem elég egy műtétért 300 ezer forintot fizetni, még kapcsolat is kell, aki bejuttat az orvoshoz.

·    A hálapénzre nem lehet biztosítást kötni, ezért az egészségbiztosítás lényege, a kockázat szétterítése a társadalomban: nem működik. Aki gyakran beteg, anyagilag is tönkre megy.A másik rendszerben, ha valaki jobban fél a betegségektől, köthet biztosítást, magasabb szolgáltatási szintre.

·     Az orvosok oldaláról nézve A hálapénz csak egyes területeken jelentkezik rendszeresen. A 16 órát műtő baleseti sebész, az altatóorvos vagy a patológus hátrányban van a nőgyógyásszal, szívsebésszel, onkológussal szemben.Nem adhat magasabb bért az igazgató annak, akiről tudja, hogy kevesebb hálapénzt kap.

4. Kivételezettek kasztja

A súlyosabb kérdések most jönnek.

Miért jogosult az orvosok egy része adómentesen pénzt keresni, amikor mi többiek, nem?Miért nem ellenőriz az APEH a rendelőkben úgy, mint a presszókban?Miért vannak az orvosok kivételezett helyzetben?Miért nézik el nekik, hogy a munkahelyük eszközeit saját célra használják?Mit mond az orvos egy vagyonosodási vizsgálat esetén?

 4. Tökéletes egészségügyi rendszer nincs!

Minden rendszerrel elégedetlen valaki.Mindenhol folyamatosan a rendszer átdolgozásán gondolkodnak, mert veszteséges, nem elég szolidáris vagy túl hosszúak a várólisták.Nagyon jól élhet benne az is, aki csak alibizik, és nagyon rosszul, aki halálra dolgozza magát.A betegeket semmi sem védi, gyakorlatilag az orvosi műhibákért sem vállal felelősséget senki.

Hálapénz és orvosi korrupció

Van az orvosi korrupciónak olyan rétege is, ami már bűncselekmény vagy annak határán áll: az indokolatlan leszázalékolás, a gyógyszergyártókkal való összejátszás, pénzért betegszabadság.Félreértés ne essék: nem az orvosok rosszak, a rendszer rossz.A magyar társadalom egésze is így működik.A versenyszférában is.

Minden területen rendet kéne tenni, de az orvosoknál az elsők között, mert a hippokratészi eskü ezt a szakmát más erkölcsi magasságba helyezi. Ennek ellenére egyre inkább az az érzésünk, ha nincs pénz, nincs lelkiismeret sem, pedig aki ingyen nem lelkiismeretes, pénzért sem lesz az.

Kézenfekvő megoldás nincs.

Valahogy (legalább) odáig kellene eljutni, hogy a hálapénzt a kórház kapja és adózzon. A hálapénzek központosítás is jó ötlet, mert akkor a többi kolléga figyeli, hogy mindenki leadja-e a pénzt a közösbe. A hálapénznek hála, ma mindannyian részt veszünk a korrupcióban, ezért csak magunkkal együtt tudnánk azt megvetni. Pedig olyan országot kéne építeni, amelyben a korrupció megvetendő és nem az „ügyesség” fokmérője.

Mielőtt bárki jogosnak vélt ellenvéleményét,alkotna- leszögezem, hogy nem beletörődésről vagy megalkuvásról van szó, hanem egyszerű túllépésről. Elfogadni valamit annyit jelent, nem foglalkozni valamivel, és nem harcolni valami ellen, túllépni a dolog...........(nekem )

A félelem a bekövetkező, vagy bekövetkezhető tényleges, vagy elképzelt, baj előre,elgondolásából,származtatott,nyugtalanító,érzés.                                          Kétféle félelem létezik. A konkrét félelem indokolt, az aktuális, így az éppen konkrét veszélyhelyzetekben alakul ki, és éppen arra figyelmeztet bennünket, hogy most, itt a jelenben legyünk óvatosak, elővigyázatosak, a közvetlenül jelentkező konkrét probléma megoldása közben, hiszen a veszélyhelyzet most áll fenn.Vagyis, a konkrét félelem természetes, és így egészségesnek mondható, egyszerű önvédelmi indíttatású lelki, azaz érzelmi reakció.

Ezzel szemben, a szimbolikus félelmeink mindig tartós és visszatérő negatív érzéseink, ilyenek például a fóbiák, vagy az egyéb, előre elképzelt nehézségekre alapozott, hosszabb távú félelmeink.A fóbia ugyanis nem más, mint valamilyen konkrét dologtól való irreális félelem.

Mert a félelem, szinte minden betegségünk alapja. És főképpen a szimbolikus, azaz a tartós félelem. A szimbolikus félelem állandósult érzés, olyankor a negatív érzelmek elhatalmasodnak az ember teste felett, és szorongásos betegségek kialakulásához vezet. A szimbolikus félelem többnyire úgy alakul ki, hogy előre elképzelünk egy adott veszélyhelyzetet, és azt a mentális képet negatív érzésekkel töltjük fel. A potenciális veszélyhelyzet túlértékelése mentális belső feszültségekhez vezet, így bennünk mániákus, vészjósló gondolatok alakulhatnak ki.

Ez egyfajta pesszimista hozzáállásunk az események várható alakulásához. A tartós félelem gyötrelemmel jár. Ilyen tartós félelem még például az aggodalom,a bizalmatlanság, Stb. Minden betegségünk alapvető oka valamilyen módon a félelem, ami a tudás és a szeretet hiányára visszavezethető tehetetlenségünkre utal.

Nyilasok a tűz jegyébe tartoznak:  ami – gondolatiság.-idealizmus.- akarat.- nemesség.- és utazást takar

Egyetértesz azzal, hogy a diszkréció és a titoktartás ritka kincs manapság.

 Pont emiatt válogasd meg, hogy kiben bízol meg!

 Ma különösen, mert ez a nap nagy valószínűséggel titkos utakra fog csábítani.

Nem kell mindenkinek minden lépésedről tudnia, de maradj hű és korrekt!

Nyilasok akkor a legboldogabbak, ha nem kerülnek korlátok közé, és szabadon felhasználhatják a bennük lévő energiát.

Nyughatatlan természetem miatt nem tudok sokáig egyhelyben maradni.

A Monton feladatok végzése dühít. Keresem a folyamatos kihívásokat, vagyis kerestem J újdonságokra, van szükségem, hogy lekössem a figyelmem, és energiám.

Ítélet- gongütésként hangzik váratlan esemény bekövetkezett ami eldöntötte a jövőmet.

Más döntésre jutottam….

Felszabadító beszélgetésekre vágyom---

Reményteli ígéreteket kapok—

Rendkívül gyorsan reagálok le dolgokat.

Előítélet kifejtése nem megy sőt… az minden emberben van csak mint (vélemény) ítélkezni mások felett az nem megy.

A váratlan események történte után, még az eddigi tapasztalatszerzés sem segít. A kellemetlen következmények elkerülhetetlenek……..

A Kritika, és a vádaskodás hamar kihoz a sodromból!!!

Hétköznapi problémák még csak-csak de a nagyobb trauma az már nem….

Számomra mindig is fontos volt , hogy jó benyomást tegyek a körülöttem lévő emberekre de most az ellenkező hatást értem el.

Sajnálkozással sajnos nem lehet előbbre jutni az életben.

Terv az , hogy sikerüljön túltenni magam a múltbéli dolgokon, hibákon ami nem egyszerű számomra. A jelennel foglalkozni a jövőbe nézni.

Véleményt nem szeretek mondani olyan dolgokról, amit teljes egészében nem ismerek.

Elkerülöm a kínos helyzeteket(ha van rá lehetőségem)

A baj, hogy nem megfelelő irányba haladok a kitűzött céljaim felé. Az anyagi kérdés lesúlyt!!

A hírek hallatán mindig lázba jövök ingerült leszek de természetesen ettől még semmi sem változik.

Esély az adott a változáshoz de nem tudok vele mit kezdeni.

A jelenlegi helyzetem nagyon is átláthatatlan , könnyen hozok rossz döntést.

Hiába ia szeretnék a háttérben maradni egy megfelelő stratégiát kidolgozni de nem megy.

Halogatott munka elvégzése nem túl szórakoztató, tiszta lappal indulni sem egyszerű.

Egyedül kellene boldogulnom de sokkal több energia kell hozzá mint eddigi életemben.

Realistaként nem kergetek olyan álmokat amik nem elérhetők.

Személyiségem – heves,türelmetlen,nyugtalan, még ha nem tudom megmondani ennek az okát .

Természetemből adódik,hogy csak a tapasztalataimban bízok.

Magánélet: az egy kihívás a másik félnek!!?? A közelebb kerülés nehéz ha én nem akarom, bármit tehet – esélyt sem adok.

Néha vak vagyok a lehetőségek figyelmen kívül hagyása……

Ezért lemondások sora vár rám.

Felkavartam az érzelmeket padig nem ez volt a szándékom.

Kezdem feladni a reményt, szinte már megkeseredtem.

Mindenkitől távolodom.

Saját szavaimat hallom , gúnyosan ismételgetve.

Kiábrándultságom az élethez való jogról – szinte fáj.

Lelkesedésem már nincs.

Az újdonságoktól most jó lenne távol maradni.

Korábbi rossz döntésem árnyékában vagyok.

Mozgás szegény élet nem múlik el nyomtalanul, úgy érzem magam mint aki berozsdásodott idő előtt.

Egyszerűbb élet!

Merjünk unatkozni, ne féljünk egy pillanatra egyedül maradni a gondolatainkkal, érzéseinkkel.

Lassítsunk: először feszült lesz az ember, de ezek azok a pillanatok, amikor a legértékesebb gondolatok születnek.

”Mindenki főzzön abból, amije van!”

 Érdemes ezt az egész életünkre kiterjeszteni. Ne arra koncentráljunk, mire lenne még szükség, inkább örüljünk annak, ami van!

 Hajlamosak vagyunk túlbonyolítani a dolgokat.

„és akkor mi van „

Nagyon hatékony kérdés.

Egy csapással képes lerombolni félelmeinket, és szorongásainkat. Ez a kérdés új távlatot nyit előttünk, mert rájövünk,hogy a döntéseinknek nincs akkora jelentősége, mint amekkorát tulajdonítunk neki.

Ha beleragadunk egy negatív érzésbe vagy rossz a hangulat, lépjünk, egyet hátra vagy nézzük külsősként a dolgot.

 Ha objektívabb szögből vizsgáljuk, segít csökkenteni a szorongást és a depressziót. Így talán nem lesz a dolgok átélése olyan tragikus.

Szabaduljunk meg a múlttól! Azoktól az elképzelésektől, hogy mikre képes és mire nem.

Hiszen azóta rengeteget változunk. A végén még az is kiderülhet, hogy egészen más emberek vagyunk, mint aminek gondoltuk magunkat.

Ne bízzuk magunkat az önuralomra!

Alkossunk magunknak szabályokat!

A gondolatainkat, érzéseinket nehéz szavakba önteni.

De amit nem tudunk egyszerűen elmondani, az még nem is érett meg bennünk, igazán arra, hogy érdemes legyen közölni.

Ha az állandóra fókuszálunk az jót tesz a léleknek.

 Az idő fontos, a pontosság sem elvetendő, mégis a rabjai vagyunk.

Szüntessük meg a káoszt magunk körül………….

Döntsünk de hogyan? Szívünkkel vagy eszünkkel???????????

„Ketten kellünk hozzá. Mindig ahhoz hogy élni kezdjen egy gondolat, egy történet,egy érzés. Én csak elkezdhetem….”

GORKIJ  - AZ ÁRULÓ   (idézetek) ……..

„Úgy látszik, azt hiszik ezek , hogy félek a haláltól,s csak úgy ömlik majd belőlem a bűnbánó beismerés, akár az eső az ereszcsatornából. Micsoda csodabogarak!”

„Minden emberben két lény lakozik: az egyik csak saját magáról akar tudni, a másik emberekre vágyik. De bennem azt hiszem négy ember, lakozik,s ezek mind hadilábon állnak egymással, mindegyik másként gondolkozik.”

„Azt hiszem, az emberek még ifjúkorban, amikor egyénisége kialakulóban van, ereje megfeszítésével csírájában meg kell fojtania magában valamennyi énjét, egyetlen egy, a legjobbon kívül.”

„A kiegyensúlyozott ember mindig hasonlít az ökörre – unalmas vele lenni. Azt hiszem, a kiegyensúlyozottság az önvédelmet szolgáló önkorlátozás eredménye.”

„Némelyek úgy határoztak, hogy ezentúl az élet gyönyöreinek élnek, és banditák lettek; aki ’az élet gyönyöreinek él’  annak közvetve vagy közvetlenül mindig köze van a banditizmushoz.”

„Ó igen – felelte , mélyen sóhajtva. – Igen, eleinte nagyon rémes,az ember azt hiszi, mindenki sejt róla, mindenki megnézi. De aztán megszokja.”

„Nem lehet a lélek szakadékát könyvekkel betömni,s mi több, egyes könyvek veszedelmesen kiszélesítik és kimélyítik ezeket, a szakadékokat. Kevés ember képes meglátni, hogy az életben mindennek van árnyéka, s az igazságok sem mentestek ettől a természetesen fölösleges kolonctól.”

„Hiszen az ember is állat. Hogy eszes állat? Hát aztán: sok eszes állat van az emberen kívül is. Ráadásul megállapított tény, hogy az értelemnek semmi szerepe ebben a dologban: isten ésszel felfoghatatlan.”

„A  jónak több elmélete is van : az evangéliumnak, a korán, a talmud, és még jó néhány könyv. De rossz elméletet, az aljasság elméletét sem nélkülözhetjük kell , hogy legyen ilyen elmélet is . Mindent meg kell magyarázni, mindent, máskülönben, hogy lehet élni.”

„ ’Mi lesz ezután?’ kegyetlenül ostoroztam magam, megpróbáltam kicsiholni magamból egy olyan érzést, amely hajlandó elítélni engem , hajlandó határozottan azt mondani:’Bűnös vagy’ Az eszemmel elismerem, hogy úgynevezett aljas dolgot cselekedtem, de ezt az értelmi belátást nem támasztotta alá semmi féle érzés: nem támasztotta alá sem önvád, sem az undor, sem a megbánás, még a félelem sem.”   

„Én fedeztem fel először , hogy az embereknek nincs ereje tiltakozni az önmagában rejlő aljasság ellen, sőt nem is kell ellene tiltakozni: hiszen jogos és reális fegyver az emberek egymás ellen vívott harcában.”

„Olyan embernek tüntettem fel magam, aki folyton bölcselkedett, s a sok gondolkodás megzavarta  a lelkét, kiölt belőle minden emberit, mindent ami jónak, nemesnek számít.”

„Csak azok a gondolatok élők és hatékonyak, amelyeknek érzelmi töltetük van.”

„ De azok akik az élet átalakítását, az emberek átnevelését tekintik feladatuknak,tévednek, ha azt hiszik , hogy a harcban minden eszköz megengedhető.”

(könyvekről) --- --- ---

"A boldogtalanság nem végzet, csupán elhibázott életmód"

 Korábban,- betegségelmélet alapján igyekszik megérteni korunk alapvető szomorúságát.

Becslések szerint 1900 és 2000 között a depressziósok aránya mintegy százszorosára növekedett, ami különös ellentmondásban van azzal, hogy a XX. század második fele egyre növekvő jólétet és békét hozott a civilizált világ nagyobbik részének.

Mérhető boldogtalanság és elégedetlenség oka csak olyasvalami lehet, ami mindenkire kiterjedi, változást hozott életünkben; ez pedig a nyugati táplálkozás.

Ha fel akarjuk szabadítani a bennünk rejlő tetterőt és kreativitást, ha újra élvezni akarjuk az élet apró örömeit, akkor vissza kell térnünk ahhoz az életstílushoz, amelyhez az évmilliók során hozzácsiszolódtunk.

 Sok összetevője van a bánatnak, az életuntságnak - ám van egy közös jegyük, amely a legkisebb stresszt is depresszióba fordíthatja át.

Ettől olyan ingerült, frusztrált és csalódott a modern ember, pedig soha jobb dolga nem volt. Eszik, mert boldogtalan és boldogtalan, mert boldogtalanra eszi magát.

Az egyik fő cél, hogy lerombolja azt a hamis mítoszt, amit a pánik körül a biológiai pszichiátria, a gyógyszeripar és a média évtizedek alatt felépített. A pánik fogalma mára elvesztette tudományos tartalmát, s helyette a gyógyszeripar és a biológiai pszichiátria marketingfogalmává vált.

 A… hogyan igyekezett a pszichiátria szabadulni átkos múltjától, melyben hatalmi eszköz volt csupán, s hogyan rombolta le a pszichiátrián belüli pozitív törekvéseket a gyógyszeripar a biológiai pszichiátria uralomra juttatásával. Az utóbbi évtizedekben szemtanúi és áldozatai vagyunk annak, hogyan vált a biológiai pszichiátria a gyógyszeripar hatékony kereskedőjévé, s hogyan teszi az embereket "fogyasztókká". A kereskedőszerep része a gyógyszerek forgalmának mesterséges növelése, és az új és új betegségek kitalálása és árusítása is.

A pánik evolúciósan jól értelmezhető természetes életjelenség, amelyet a gyógyszeripari-pszichiátriai propaganda tett félelmetessé. Elemzi a pánik kezelésére javasolt gyógyszerek hatástalanságát, a "szerotonin mítosz" tarthatatlanságát.

A pszichoterápia lényege az élet új szemléletének, a konfliktusok, a problémák újszerű megközelítésének elsajátítása. Hogyan tanuljuk a félelmet, és hogyan győzzük le. Hogyan dagadnak a problémák óriásivá megoldási próbálkozásainktól? Az utolsó fejezet elemzi a pánikkal kapcsolatos tévhiedelemeket, a pánikként félrekezelt kórképeket, és szó esik arról, mit is tehet a pániktól szenvedő ember félelmeivel.

"Nem a nyelv és nem az eszköz, hanem a hit különbözteti meg az embert az állattól.”

 Van-e ateista hitélmény? Mi a jelenlétérzés? Milyen a mesterségesen generált istenélmény?

Hogyan befolyásolja a Föld mágneses tere hitünket és mindennapjainkat? Milyen volt az ókori emberek istenhite? Működik-e a távima? Mit tudunk a pszi-jelenségek és az agyműködés kapcsolatáról?

 a halálközeli élmények, az ufójelenség, a kísértetjárta kastélyok és más paranormális jelenségek lehetséges tudományos magyarázatát is feltárja. Csodák mindig voltak és mindig lesznek. Ám ezek a csodák olykor magában az emberben rejlenek.

Újra és újra leszállsz ide a földre, váltakozó ölekbe, míg megtanulsz, olvasni a fényben s látod, hogy élet és halál ugyanaz s az idő időtlen.

- - - - - - -

 Eluntam lézengni a világban s elfáradtam magyarázni kúszó tornyot nagyhasú űrnek. Már bánom, hogy magamra találtam, mert jobb lett volna nem látni: ez a föld csak muszájból tűrt meg

Nekem zöld volt az ég és sós a tej, ám így volt kék s így volt édes!

Korholtak: átkozott, dacos fej vagy !

 Mert lényeg az mellékes? A szív buzdít, az elme mérlegel, hogy az ostobát! de ha nem az, csak tudatlan , gyenge gyermek?

 Romlott sírnál hiába-vigasz s ó fajom!

 Majd bűntudat lep meg.

          - - -
"Azt mondják, a párunkat elveszíteni nehéz, egy barátunkat még nehezebb, és mindkettőt a legnehezebb feladat. Mihez kezdesz, ha életed egy része hirtelen eltűnik? Nyilván az a dolgunk, hogy továbblépjünk, de hogyan? Hogyan lépsz tovább, ha megjelenik egy űr, amit nem tudsz kitölteni? Olykor csak úgy tudunk haladni, ha kicsit megállunk, megnyugszunk, és elhatározzuk, hogy akármi történik, bárhogy is fáj, ott vagyunk, ahol lenni akarunk."
       (Erica világa c. film)
     

"Kénytelen voltam színlelni
A mosolyt, a nevetést, életem minden napján.
A szívem nem törhet össze,
Mert már a kezdetnél sem volt ép egész."
       (Kelly Clarkson)

 
"Minden sorsdöntő dolog a "csakazértis"-ből jön létre."
       (Friedrich Nietzsche)
     
"Szoktál néha egy képet nézegetni magadról, és meglátni egy idegent a háttérben? Ez elgondolkodtat, vajon hány idegennek vannak képei rólad...? Más emberek életének mennyi pillanatának lettünk részesei? Csak gondolj bele. Lehet, hogy valaki életének fontos része vagy, úgy, hogy nem is tudsz róla."
       (Tuti gimi c. film)
     
"Csak az tér vissza hozzánk, akit elengedünk."
       (Monika Feth)

 
"A ki, a mi, a hol és a mikor soha nem olyan fontos, mint a miért."
       (Szex és halál kezdőknek c. film)
     "Amikor egy kérdésre nem adható helyes válasz, akkor csak egy becsületes eljárás marad... A szürke zóna az igen és a nem között. A hallgatás."
       (Dan Brown)
     

"Azt gondolom, az én felelősségem, hogy kiálljak magamért, mert büszke akarok lenni arra, aki vagyok. Nem hagyom, hogy mások miatt rosszul érezzem magam."
       (Greek, a szövetség c. film)
     

"Nézni - egy dolog. Látni, amit nézünk - egy másik dolog. Megérteni, amit látunk - egy harmadik dolog. Tanulni abból, amit megértettünk - ez már egy negyedik dolog. De cselekedni arra támaszkodva, amit tanultunk - ez az, ami valóban számít."
       (M. Dale Baughman)

"Akkoriban úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarok már szerelmes lenni. De akármennyire fáj is, akármennyire kínzó, szeretnék még egyszer ébren álmodni. Még egyszer tiszta szívből szeretni valakit."
       (Nana c. film)
     

"Szükségünk van titkokra. Kényelmesebbé teszi az életet, hacsak nem halunk bele."
       (Doktor House c. film)

„Néha – teljesen megmagyarázhatatlanul –hitvány és aljas gondolatai támadnak az embernek…..”

„Az aljasság néha ugyanolyan önmegtagadást kíván, mint a hőstett.”

„ Megfontolt cselekedeteiből nem lehet megítélni, milyen egy ember, csak a megfontolatlan cselekedetei árulják el.”

„Sötét van. Mit is írhatnék? Két ember lakozott bennem, és sehogy sem fértek össze. Ennyi az egész.”

„Annál nagyobb meglepetéssel láttam, milyen bátran és ügyesen rántja le a hazugságról a leplet, s rágja szét a külsőséges emberi kötelékeket, feltárva a keserű igazságot, hogy milyen gyakran vezetik félre egymást az emberek.”

„Mindez igaz, csak nekem nem kell. Megvan nekem a magam igazsága.”

„Hibáztam, hogy nem mondtam ki. Talán éppen azért nem mertem megmondani a magamét, mert nagyon kellemetlen volt a helyzet:……..”

„Lelken” – itt a gondolatot értem, hogy úgy mondjam: az őrületig fokozott, hívő gondolatot, amely örökre, elválaszthatatlanul egybeforrt az akarattal.”

„A nyers gondolatokban több az igazság.”

„Az emberek közötti kapcsolat külsőséges, mesterséges, erőszakos dolog.”

„Ha írok, úgy érzem, nem vagyok egyedül a földön, van még valaki, akinek kedves vagyok, aki nem tart bűnösnek, aki jól megért, s nem sértő szánalommal közeledik felém.”

„ Mintha nem egy bűnöst pusztítanék el, hanem egy tanút, aki veszedelmes rám nézve,s nem azért veszedelmes, mert áruló, hanem egészen más szempontból.”

„Az önmagamtól való elidegenedésnek ebben a hangulatban, és szinte félálomban…….”

„Ezenkívül: vannak motívumok, amelyek arra vallanak, hogy itt közönséges bűnügyről van szó, ……… „

„Volt a cinizmusában valami naivitás, s emlékszem, éppen ez a naivitás bőszített fel leginkább. Felbőszített, és meg is rémített.”

„Nagy lelkesedéssel dolgoztam, ünnep volt az életem.”

„Túlságosan okosnak lenni szinte már illetlenség.”

„Az eszem nem súgta meg nekem, mi a jó, mi a rossz. Talán nem is az ő dolga. ”

„Mindenkinek megvan a maga látásmódja.”

„Nincs hova kiáltsak, nincs kihez. Nem érzem az embereket, nincs szükségem rájuk.”

„Láttam magamat az égbolt homályos tükrében: torzult, elgörbült testemet, felismerhetetlenül elváltozott arcomat, remegő kezemet.”

„Nem is annyira neki beszéltem, mint inkább önmagamat vizsgáztattam, leltároztam nézeteimet istenről, a vallásról és a lelki szegényeknek erről az egész …..”

"Csak azért, mert valamit erősen hiszel, az még nem teszi azt igazzá."
       (William Paul Young)
   


"Eljön egy idő mindenki életében, mikor úgy tűnik, a szeretet elmegy, mikor semmi nem akar jóra fordulni, jön, jön egy idő, mikor nem találod a helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik. Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy minden hited."
       (Gyilkos elmék c. film)
     

"Csak add magad! Ha pedig úgy nem megy, légy más! Itt nem ismer senki. Lehetsz bárki, akit akarsz."
       (Greek, a szövetség c. film)
 

Egyszer mindenért megkapjuk a jussunkat

- Sokan megtapasztalták már, hogy az életben mindennek ára van, mindenért le kell valamit tenni az asztalra, másképp nem megy a boldogulás  Én hiszek abban, hogy mindenki maga irányítja az életét, így sokat lehet tenni azért, hogy az jobb legyen. Eközben a legfontosabb, hogy mindig, minden körülmény között emberek maradjunk, hiszen az élet tud olyan dolgokat produkálni, ami megingathat céljainkban.

Hiszek abban, hogy mindennek megvan a miértje, a világban pedig különböző erők és energiák működnek. Emellett vannak előző életeink is, amelyekből sok mindent magunkkal hoztunk, és ezek a tapasztalatok kihatnak a jelenlegi életünkre.
Ennek jeleit már többen megtapasztalhatták, a legtöbbször úgy, hogy nem tudtak arról, hogy az adott esemény vagy érzés egy előző életükhöz kapcsolódik. - A reinkarnáció szerint csak a fizikai test hal meg, a lélek örök és halhatatlan.

Amikor valaki meghal, akkor annak a lelke egy új testbe költözik, az ő saját, megfelelő karmája szerint  - Ennek a lélekvándorlásnak a végső célja a tökéletesség elérése.
Mire idáig elér a lélek, addigra megtapasztal minden jót és rosszat.Ezért a reinkarnációnak mindig konkrét célja van. Az újjászületés a lélek szabad akaratából történik, attól függően, hogy milyen feladatra van még szüksége. nem véletlen, hogy mikor, hová, melyik családhoz születünk, ez mindig az életfeladatunktól függ. Ez szabadon választott, ugyanúgy, mint a nehéz sors is. Minden esetben mi döntünk arról, hogy hová születünk.

- Életünket magunk írjuk, és addig ismételjük a leckét, amíg meg nem tanulunk megbocsátani és szeretni - - A lélek minden esetben végigjárja azt az utat, melyet megválasztott magának az újjászületése előtt. Minden életesemény, még a rossz is, a fejlődésünket szolgálja, hiszen tapasztalatokat merítünk belőlük. A reinkarnáció az ismétlődésen alapul. Az adott életben nem emlékszünk az előző életeinkre, hiszen a tudatunk nem lenne képes felfogni és elfogadni azokat.
- A reinkarnáció lényege az egyensúly fenntartása: ha jót teszünk, akkor jót kapunk vissza, ha rosszat, akkor pedig azt kapjuk vissza. Ezzel pedig el is érkeztünk a karma fogalmához, - A karma azon alapszik, hogy mit cselekedtünk előző életeinkben, és ezek milyen következményekkel jártak. Érdemes hát odafigyelnünk a gondolatainkra, cselekedeteinkre, hiszen ezekkel önmagunkat építjük és romboljuk. A karma az ok-okozat kölcsönhatás törvénye, vagyis hogy minden cselekedetünk következményekkel jár - és nem csak a jelnben.

Létezik egyéni, csoportos és kozmikus karma. Ezt azonban nem szabad összekeverni a sorssal. Tudnunk kell, hogy nem beszélhetünk eleve elrendeltetésről, bár tény, hogy kapcsolatban vannak. A karma törvénye mindenkire vonatkozik, nincs kibúvó alóla senkinek sem, ez kimondja, hogy felelősséget kell vállalnunk az életünkért. Sokakban felmerül a kérdés, hogy miért is van az, hogy valaki rosszat tesz és mégis élvezi az életet?

Talán egyik előző életében alkotott valami jót és most annak aratja le a gyümölcsét és egy napon, vagy egy következő életében a rossz cselekedeti köszönnek majd vissza.

Önérvényesítés vagy önfeladás?

Aki úgy élik az életüket, hogy másokra is tekintettel vannak, gyakran választják az önfeladást, hogy elkerüljék a konfliktusokat. A konfliktusokat nem csak félelemből, vagy a konfliktuskerülő magatartás okán kerülik el, hanem szeretetből, tapintatból, béketűrésből, szelídségből is.

Sokan arra panaszkodnak, hogy amikor megszólalnak, a többiek nem figyelnek rájuk. Vagy meg sem hallják a hangjukat, vagy a szavukba vágnak, vagy ha meg is hallgatják őket, az ötleteiket válasz nélkül hagyják. Gyakran előfordul, hogy amikor valamire megoldást javasolnak, azt nem fogadja el a környezet, de ha valamivel később egy másik ember ugyanazt a megoldást javasolja, akkor nem csak elfogadják, hanem meg is dicsérik a másikat a jó ötletéért. Ilyenkor a passzív önfeladó személy mély keserűséget érez, hiszen ellopták a megoldását, a hasznos ötletét, és más zsebelte be a sikert, ami egyaránt lehet anyagi és erkölcsi elismerés is.

Ezekben a helyzetekben felmerül a kérdés: elkullogjunk-e a helyzetből, mint már annyiszor megtettük, vagy álljunk ki magunkért? S ha szeretnénk kiállni magunkért, akkor azt hogyan tegyük?

Nem kell mindig asszertívnek lenni

Az asszertív viselkedés egy lehetőség az emberi módon való együttélésre. Azért csak egy lehetőség, mert vannak olyan helyzetek, amikor nincs helye az önérvényesítő viselkedésnek. Például vészhelyzetben az asszertív magatartású embernek is érdemes agresszíven harcolni, vagy kifejezetten hasznos gyáván és gyorsan elfutni.

Az asszertív kommunikációs tanfolyamon megtanulják a résztvevők a jogaikat, és hozzá a módszereket, ahogyan a jogaikat érvényesíthetik. A legtöbben felkapják a fejüket és csodálkoznak annál a jognál, ami így hangzik: „Jogod van ahhoz, hogy ne képviseld az érdekeidet”.

Talán Te is fel tudsz sorolni olyan élethelyzeteket, amelyekben nem akarnád érvényesíteni az érdekeidet. De mi van azokkal a helyzetekkel, ahol szeretnéd érvényesíteni az érdekeidet, de eddig ez nem sikerült?

Nem hagynám ki, hogy még az alábbiakon felül köszönetet mondjak, az összes családtagomnak. Anyunak,a tesóinak és, a családjuknak. Nem utolsó sorban a Fiamnak, akinek mindezt át kellett vészelnie velem együtt megélni ezt a szerencsétlen helyzetet ( no és ami ezután jön) Továbbá a volt férjem(aki 5 éve már nincs köztünk) családjának, rokonainak a segítség nyújtása nélkül eddig sem jutottunk volna.

Hálás vagyok mindenkinek.

37 évesen sok mindent véghez vittem de ezzel a kudarc élménnyel nem tudok mit kezdeni, képtelen vagyok túltenni magam, vagyis feldolgozni, nem megy.  Sajnálom ezt a faramuci helyzetet! Ha az számít vigasztalásnak vagy megoldásnak ,hogy elmondom a belső lelki problémákat , és erre kapok egy újabb történetet , amit a beszélgető partner átélt tehát felülüberelik mindig a hallottakat .(Ha nekem itt fáj akkor neki is ott fáj ja meg még itt is ) ez így megy . nekem meg kell értenem mindenkit na de engem ki ért meg ? Figyelek mindenkire de nem tudom hova tegyem az információkat ugyanis azt hogy ők mesélnek és elmondják a történeteket oké, de a kort is figyelembe kellene venni . 10-20 évvel idősebbeket hallgatom hogy hát ez van neki is milyen szar . aha értem …….  

Valami nagyon nagy baj van velem mivel más a hasonló helyzetet nehezen valószínű de átélné,feldolgozná túltenné magát én meg beledöglök --- hogy van ez? mit csinálok rosszul? ( ja igen tudom mindent )  nem szeretnék már lejjebb kerülni, valahogy a melóság az ami zavar ebben az egészben , ezen nem tudok felülkerekedni. Be kell lássam ettől kezdve nagyon kiszolgáltatott lennék.  Sajnos az alkalmazkodó képesség nem az erősségem és ez nagy baj. Anélkül pedig nem fog menni. Megmutatom nektek mostanában mi az ami megnyugtatott mi tett eleget a hangulatomnak, na és persze a csend és a magány mindenek felett.!!

https://www.youtube.com/watch?v=pBFDnrz6Nqw   Ahol véget ér az út...

https://www.youtube.com/user/MsManyoo#p/f/3/vutfYf8X2YY   Hála

https://www.youtube.com/user/MsManyoo#p/f/64/7WoP0YqfXes (Véletlenül szándékos)

https://www.youtube.com/user/MsManyoo#p/f/12/nMVOE5eTk0s - Bocsánat

https://www.youtube.com/user/MsManyoo#p/f/16/cacZKmwS9eY - A gyertyák csonkig égnek

https://www.youtube.com/user/MsManyoo#p/f/2/i-TZNAyFYdI   - Az életem 1 lapra felteszem

https://www.youtube.com/user/MsManyoo#p/f/55/GsOi3ZaxU9M - Emlékezz rám 

https://www.youtube.com/user/MsManyoo#p/f/1/yisJPNKSdsc - Ha sírsz

https://www.youtube.com/user/MsManyoo#p/f/0/ZT4ofm_y0Xk Az utolsó szó

https://www.youtube.com/user/MsManyoo#p/f/56/_XM7721QuV4 - Bucsúlevél

https://www.youtube.com/user/MsManyoo#p/f/48/16MxPtnKhw4 fájdalom

https://www.youtube.com/user/MsManyoo#p/f/49/5YDnca7MRpo - Fájdalom

https://www.youtube.com/user/MsManyoo#p/f/45/VvYn2OlOMPw - FELADOM

https://www.youtube.com/user/MsManyoo#p/f/51/huQqXMSbHkQ  Fájdalom

https://www.youtube.com/user/MsManyoo#p/f/44/9XFoXlWQ1pk - Ha valami fáj

https://www.youtube.com/user/MsManyoo#p/f/16/LmZGo2P-gPk  – Gyűlölet

Nem érzem magam, olyan embernek amilyenek - az Én saját elvárásaim, akár magammal,akár mással kapcsolatban :-Én – nem tudok megfelelni saját magamnak!. Külsőleg sem látom magam elfogadható, értékes embernek persze ez csak a saját mércémmel mérve van így és ez ebben a formában bőven sok is .

 Az esztelen

Hideg holdfény fagyasztott lábához menetet,míg altatót fújt magában, nem szakított az éjjelből
se álmot, se tárgyat. Nem lengette, csak,tengette,elméje húrjait csendben,s ahogy a Hold felsikoltott párszor - perzselt egy-egy emléket orrába halmozott örömillatokat felidézve.
Örömteli napok hajbalzsam illatába szálltan illant pattanásnyit a térben, s a fesztelen
időbe merülő meztelen esztelen,talán még mindig az emlékezés óráit itatja;
Dermedt szájából talán kiadja,kincse a választ - és talán haja még mindig gyöngyvirágillatot áraszt.
De nesztelen csóvált tekintetét pumpálta,tökéletességig, közben karja széttárult - úgy várta,minden pillanatát a kélynek... Múlása mégsem halványult az éjnek.

(Térhasadás minden moraj -Zavaró elmezaj!Gondolkodást szépítő hallásmetszetet építő ricsaj...)

Ha nem érezné hervadt lángját minden csóknak,hiányában nam karcolna hangokat.
De annak ami meghasadt - ütheti elülről, hátulról korcát,egybevonhatja a halmokat,dúdolhat a kacaj!



Múlt éjjel felvillant egy képsor.Derűs pompába zárt itató álom,hol énekszóba fordult arcok meredtek,
útnak eredtek, s míg becsípte a képzelet,hiányzott minden ékezet...Táncolt a bordó fennkölt vizeshordó
tetején;Gondolkodott esztelen...Teste formáit az árnyék formálta nesztelen,és gumóit szította a hiány,
megnyílt előtte néhány irány...Ment s lihegett, egyre fehéredő gőzöket képezve,Játszott a mosttal,
de elterült a képeszme.Maradt a csekély játszma,miből lépteit méri az égbolt.Körötte fák,
néhány apró virág, s az illat, mi rég volt.Zsongó mosoly lifegett száján,várta,karját nagyobbra tárva
ölelte a légtárgyat hevesen.(Mi lehet e meztelen szíjba burkolt érzéketlen esztelen?Oly kevés tartalom tévelyeg e karban-utcaszag parázslik a hajban,érezni alig lehet az ajkakat,felduzzadt mellkasomban tördelem a gallyakat mik fennragadtak rég,nincs érintés, se illat, csak a lég pihen karomban.)
S, hogy torpant nesztelen, -émelyítő színvakságra szólította a meztelen  Holdfényittas esztelen.

Természetesen a fönti gondolatok ránk is érvényesek, habár csak aprócska kísérő hajóban evezünk. Jóllehet függetlenségre, önellátásra, semlegességre s nemzeti érdekeink maximális érvényesítésére kellene törekednünk, azért nem vonulhatunk ki a világból sem. Viszont tájékozódási pontjainkat bölcsebben, szövetségeseinket óvatosabban kellene megválasztanunk. Mert megint a létező legrosszabb lovakra tettünk. Másképpen szólva: csöbörből vödörbe estünk. Hiszen akinek 45 évnyi szovjet ,,testvériség" után Izrael és az Egyesült Államok a kebelbarátja, annak már nincs is szüksége ellenségekre. S akkor a kisantant vérszomjas államait, a területrabló ,,jó szomszédokat" még nem is említettük. Persze külügyéreinknek a ,,békesség" mindig fontosabb volt velük is, mint a karmaik közt vergődő 4-5 millió nemzettestvérünk sorsa. Így lesz ez ezután is, mitől lenne másképp? Ja, hogy közben volt néhány választás és kormányváltás? No hiszen! Akár halottnak a csók. Nem értem a magyarokat, se itthon, se másutt. Mire a nagy csönd, a porban csúszó meghunyászkodás? Tényleg ennyire birkák, ilyen agymosott hülyék, vakok és bénák vagyunk már? De hát túléltük (elzavartuk?) Antall Józsefet, Boross Pétert, Horn Gyulát, Orbán Viktort, majd Medgyessy Pétert, sőt Gyurcsány Ferencet is - mondhatná akárki, s majd csak kibekkeljük Bajnai Gordon bandáját is. Csakhogy ettől a rendszer jottányit sem változott, mert a fiúk továbbra is ,,a bányában dolgoznak", s a mai ,,derék libaevők" semmivel sem különbek elődeiknél.

A 7 éve regnáló MSZP-SZDSZ kabinet egyébként történelmünk legaljasabb, legkorruptabb, legmagyarfalóbb kormánya; hazaárulásban alighanem még Kohn Béla, Rosenfeld Matyi és Csermanek Jani élcsapatát is megelőzi, ha az utóbbiak által foganatosított szép számú akasztást és elhurcolást elhanyagoljuk. Ezek a vámpírok olyan csődtömeget, gyarmati pusztítást, kősivatagot hagynak maguk után, hogy hozzájuk képest a bibliai özönvíz s a hét szűk esztendő csupán átmeneti időjárás-változásnak tekinthető. (Kínában ennek a századrészéért is azonnal fölkötötték volna valamennyit! Nálunk persze a hajuk szála sem görbült, sőt változatlanul ott pöffeszkednek az uborkafán.) Ezzel a dögnehéz örökséggel a hátán egyetlen utódkormány sem irigyelhető. Ember legyen a talpán, aki rövid időn belül bármilyen javulást fel tud mutatni. A legtisztább szándék, a legtávlatosabb program is vakvágányra futhat ennyi hazai és külhoni útonálló össztüzében. Viszont a kudarc eleve borítékolható akkor, ha már az indulás is megalkuvásokkal terhelt, s még elviekben sem vetődhet föl égető nemzeti gondjaink radikális megoldása. Egy új vezetésnek általában bizalmat szoktak szavazni, amitől elvben mi sem zárkózunk el. Azonban - sajnos - az elmúlt években módunkban állt alaposan megfigyelni a Fidesz-KDNP formáció hangadóinak jellemét, politikai vargabetűit, gyávaságát; ezért le merjük szögezni, hogy ez sem lesz az igazi, s oly messze van egy valódi nemzeti kormányzattól, mint egyik galaxis a másiktól.

Fölösleges lenne most a bajokat felsorolni, a közelmúltban elkövetett végtelen disznóságokat ostorozni, hisz mindenki a saját bőrén érzi, mekkora fertőben (,,válságban") vagyunk.

Legelső helyen említem azt hazánkban s a Kárpát-medencében. A népesség fogyása a világon itt a leggyorsabb, s már-már a végső kihalásunkkal fenyeget. Akkor, amikor másoknál demográfiai robbanás van, nálunk nemhogy a szaporodás, hanem a minimális megmaradás sincs biztosítva. Azonnal komplex családvédelmi törvényekkel is fokozni kell az önkéntes gyermekvállalást.

 Vissza kell állítani az anyaság becsületét, a gyes és a családi pótlék értékállóságát, be kell vezetni a családi adókedvezményeket, a főállású anyaságot (3 gyermek fölött a nyugdíjjogosultságot is!), a gyerektelenségi büntetőadót, az alapvető élelmiszerekre és gyermekruházatra vonatkozó külön támogatást, a fiatal pályakezdők garantált lakáshoz és munkahelyhez juttatását stb.

A gazdasági maffiákat  hazánkból el kell zavarni, a privatizációval elkótyavetyélt stratégiai jelentőségű energiaszektort, a bankokat, ipari üzemeket, gyárakat, kultúrlétesítményeket vissza kell államosítani.

Átmenetileg a felvehető fizetések felső határát maximálni kell (senki sem kereshet havi 5-10 millió forintot!).Fel kell számolni a feketegazdaságot, meg kell fékezni a bűnözést, s meg kell szilárdítani a közbiztonságot.

A politikát, a közéletet s a közigazgatást meg kell tisztítani !!!

A nemzeti jövedelem legalább 6-8 %-át kultúrára, tudományra, kutatásra kell fordítani, 4-5 %-át pedig az egészségügy modernizálására. Gondoskodni kell a nyugdíjasok anyagi és erkölcsi védelméről, hogy ne válhassanak a társadalom fölösleges tagjaivá.

Abba kell hagyni a nemzetiségeknek (etnikumoknak), különösen a zsidóságnak s a cigányságnak a magyarság rovására történő pozitív diszkriminációját, ill. meg kell akadályozni az ország elzsidósítását, s a hitsorsosok mérhetetlen térfoglalását a vezető posztokon.

Nos, tisztelt fineszes-fideszes ,,pályázók", ugye fel van adva a lecke? Mi már akkor is boldogok lennénk, ha a fentieknek csak 20-30 %-át megvalósítanák.. Javítson ki bárki, ha netán tévednék.

Én már tudom, mi már tudjuk, hogy a többpártrendszeres parlamentáris demokratúra zsákutca; ezt folytatva soha nem bírunk kitörni a szakadékból, csak egyre mélyebbre süllyedünk.

 Tömeges népmegmozdulások, tüntetések, lázadások, össznemzeti forradalom nélkül lehetetlen eltakarítani . Legfeljebb szép csöndben vagy dühödten káromkodva belefúlunk a trágyalébe. Bárdossy László, kiváló mártír miniszterelnökünk mondta: ,,Amelyik nemzet nem megy zárt sorokban és fegyverrel kezében az életét fenyegető veszedelem elé, az rabszolgaként az ellenség lába alá kerül."

 Ha tetszik, ha nem, igaza volt, mert ma is idegen csizmatalpak alatt élünk.

 Más húrokat pengetve -- ,,A zsarnokság gyűlölete a legmagasabb rendű szeretet." Ehhez annyit tennék hozzá, hogy minden vétek és bűn megbocsátható, kivéve a tudatosan elkövetett hazaárulás, nemzetrontás és népirtás..

A globalista integráció minket leginkább érintő 2 csúcsszerve a NATO és az EU. (súlyos hátrányokat, amiket belépésünkkel elszenvedtünk, a legminimálisabb előnyök nélkül. Ajánlom őket szíves figyelmükbe.) A NATO az interkontinentális maffia legfőbb csapásmérő ereje, kizárólagos rendelkezéssel. Eddig még csak rombolt vagy fenyegetett, de az érdekkörön kívül soha senkit nem védett meg, függetlenül attól, hogy tagországról vagy kívülállóról volt-e szó. Bennünket sem fog megoltalmazni semmilyen ellenséges támadástól, jóllehet, erre alapozva még nevetségesen satnya honvédelmünket is leépítjük. Az Európai Unió pedig a magunkfajta kicsiket szőröstül-bőröstül lenyeli, de sorozatos nemzetrontó intézkedései (lásd Lisszaboni Szerződés!) még a bent lévő nagyoknak sem előnyösek. Lényegében tehát csupán mézes madzag vagy inkább keserű pohár, sőt, egy szellemes megfogalmazás szerint gyorsított EUtanázia.

Mindent összevetve, igen átkozott, Istentől s embertől elrugaszkodott irányba száguld a világ.

 Itt nemhogy egyes személyek, hanem gyakran egész nemzetek sem számítanak. A félelem, a bizonytalanság, a züllés, a zűrzavar s a pusztulás lett az úr.

 De azért van remény! Vegyük a statisztikát; a számok sokat elárulnak. Egy 15-20 milliós zsiványbanda s az őket szolgáló 20-30 milliós szálláscsináló, helytartó réteg (komprádor burzsoázia) akármilyen ördögi eszközökkel, kapcsolatokkal bír, nem vezethet 7 milliárd embert az orránál fogva. Mindig lesznek néptömegek, melyek szembeszállnak vele (pl. Távol-Kelet, Dél-Amerika, az arab világ krémje, a hősies Irán és Irak). S ami azt illeti, nekünk is van hatásos ideológiánk: az egészséges nacionalizmus (nemzeti öntudat; minden nép számára a legfontosabb önmaga), a tradicionalizmus (ragaszkodás az ősi hagyományokhoz, szokásokhoz, elvekhez), a konzervativizmus (értékőrzés; antiliberalizmus), a fundamentalista kereszténység (a nem-zsidó Jézus univerzális szeretet-vallása; a judaizmus és ökumenizmus elvetése) és iszlám (nem egyszerűen vallás, hanem az élet minden részét, az egész társadalmat egyetemlegesen átható vezéreszme: pl. a saria - iszlám törvénykezés, az intifáda - szent háború stb.; noha sokan veszélyesnek ítélik a kereszténységre, pillanatnyilag potenciális szövetségesünk a cionizmus ellen), valamint a hierarchikus (rangsor szerinti, piramidális szerkezetű; tekintélyelvű, antidemokratikus) és hegemonisztikus (tartós, ,,megdönthetetlen") felépítésű társadalom.

A XXI. század s a jövő évezred emberisége csak akkor maradhat meg, ha a többség gerincesen, egyéni felelősség alapján éli le életét.

Nemcsak egyes embereket, intézményeket tesznek tönkre, ha terveiket keresztezik, hanem népeket, országokat is szétzilálnak, eltörölnek, ha úri kedvüknek úgy tetszik

Mindenhol nyomor, erőszak, katasztrófa, vér, könny és halál zúdul ránk elképesztő mennyiségben, s bizony elegünk van a tengernyi tragédiából, szenvedésből.

 Jó lenne már föllélegezni, kiutat találni ebből az általunk kreált földi pokolból, hiszen Isten nem tétlenségre, hanem alkotásra, nem önpusztításra, hanem boldogságra, nem gyűlölködésre, hanem szeretetre, nem háborúra, hanem békességre teremtett bennünket.

 A világ mégis letért az általa kijelölt pályáról, régóta igen rossz irányban mozog, s immár elérkezett a végső megsemmisülés küszöbére.

 
Valami tönkrement, valami végzetesen elromlott; az egykori gazdag, csodálatos Paradicsom lassanként letarolt, sivár sivataggá változik. Akár az emberiség lelke.

 Vajon szükségszerű-e ez, bele kell-e nyugodnunk,vagy változtathatunk rajta, tehetünk-e ellene valamit?

 Valóban csak emberállatok lennénk,? ,,Az ember nem más, mint az állatvilág egyik tagja. Egyszer szörnyeteg, másszor fenséges, de mindig állat. Hiába szeretjük bukott angyalnak tekinteni magunkat, ha a valóságban felkapaszkodott majmok vagyunk."

 Hova jutunk, mi lesz az elvadult emberiséggel s a hajdan szebb napokat látott magyarsággal?

A világ félreeső sarkaiban léteznek még olyan ,,civilizációtól" máig megmenekült primitív (?) néptörzsek, etnikumok, melyek szinte ókori viszonyok közt élnek.

 Nem használnak gépeket, autót és televíziót, nincs szükségük pénzre, villanyra és könyvekre, nem fogyasztanak szeszt és drogokat. Nádkunyhóban hálnak, öltözetük egy ágyékkötő, faekével szántanak, nyíllal, lándzsával vagy késsel vadásznak és halásznak. Ringnak a természet lágy ölén, zavartalan összhangban, testvéri közösségben; tisztelik és félik isteneiket, bámulják a csillagokat, dalolnak, táncolnak, s megülik ünnepeiket, védik, gondozzák, segítik és megértik egymást. Nem vágynak elérhetetlen dolgokra, nem rohannak, nem versenyeznek, megvan mindenük, mindenre jut idejük, s irigylésre méltóan boldogok.

Kár lenne őket tönkretenni bármilyen külső beavatkozással. Néhány évezrede így élt a földlakók zöme, s lám mi lett belőlük a ,,fejlődés", a ,,haladás" nyomán.

A példa azt sugallja, hogy tán vissza kellene forgatni a történelem kerekét. Ám ez lehetetlen és értelmetlen, mert a teremtés koronája mohón ragaszkodik anyagi javaihoz, rögeszméihez, a tudomány és technika vívmányaihoz, megszerzett pozíciójához, kulturális eredményeihez s bármihez, amit sikerül így vagy úgy megkaparintania.

 Az eleinte szerény, erkölcsös, törvénytisztelő, barátságos természeti ember egy abszurd metamorfózis révén kapzsi, öntelt, gátlástalan, rideg fogyasztóvá lényegült. Átgázol árkon-bokron, nem törődik senkivel, tör-zúz, rabol, gyilkol, s tönkreteszi, amihez csak hozzáér.

 Azt képzeli, minden őérte van, s akármit cselekedhet büntetlenül. Persze nem magától lett ilyen, hanem a háttérben megbúvó sötét erők, sátáni megbízottak befolyása, álságos játékai térítették el eredendő céljaitól, isteni küldetésétől. Hiszen az ember egyenesnek, jónak születik, ám a kísértések bódulatában gyakran gonosszá ferdül. Mert könnyebb a tátongó mélységbe zuhanni, mint az égi magasba szárnyalni. Könnyebb állatemberként a posványban dagonyázni, mint istenemberként a világ üdvéért szorgoskodni. Élni, és élni hagyni, ebben áll a titok -.

A viszonylagos jólét és kényelem, az ipari és információs forradalmak következtében robbanásszerűen emelkedett a népszaporulat is, különösen a 3. világ országaiban. A közel 7 milliárdos populációt egyre nehezebben tudja élelmezni s eltartani Földünk. Ésszerű, okos gazdálkodással, igazságosabb elosztással persze a problémák többsége orvosolható lenne, s még elháríthatnánk a válságokat, a fenyegető apokalipszist. Csakhogy egy jól körvonalazható kisebbség, egy szűk körű marxista-liberális-kozmopolita-zsidó lobbi, kíméletlen céltudatossággal a világuralom megszerzésére tör, s ennek érdekében bármit elkövet. Ha kell, tönkreteszi virágzó országok valutáját, kivágatja az esőerdőket, elszennyezi a légkört, a talajt és a vizeket, a népek közt viszályokat, háborúkat szít, de a vegyi, biológiai (pusztító vírusok, majd ,,védőoltások" kifejlesztése, génmanipulációk stb.) és atomfegyverek bevetésétől, sőt a legbarbárabb népirtásoktól sem riad vissza. Ez a néhány millió farkasember máris uralja a fél világot, elsősorban a fejlettebb régiókat. Zsebükben vannak a kulcsfontosságú bankok, a multinacionális energetikai, ipari és kereskedelmi cégek, a fegyvergyártás, a közlekedés, a tőzsdék, a törvényhozás s az igazságszolgáltatás, a meghatározó kulturális intézmények, egyetemek, akadémiák, a sajtó, a könyvkiadás, a rádiók és a televíziók, a posta és telefontársaságok, a hírszerző hivatalok, azaz szinte minden.

 Különböző nyilvános (ENSZ, NATO, EU, GATT, IMF, Világbank, OPEC stb.) és titkos (pl. szabadkőművesek, illuminátusok, egyéb földalatti mozgalmak, álcázott szekták, ,,terrorelhárító" kommandók stb.) fedőszerveken keresztül rajta tartják kezüket az összes kontinens lüktető ütőerein. Nemcsak egyes embereket, intézményeket tesznek tönkre, ha terveiket keresztezik, hanem népeket, országokat is szétzilálnak, eltörölnek, ha úri kedvüknek úgy tetszik. A két világháború, Trianon, Hirosima, nácIzrael megalapítása, a szovjet haláltáborok, Korea, Vietnam, Afganisztán, Irak, Bosznia stb. is a leendő ószövetségi ,,Világállam" számláját terheli. Agyközpontjuk New York-ban és Tel Aviv-ban van, de ha nem vigyázunk eléggé, hamarosan Budapesten lesz. Nézzünk kicsit bele e világmaffia boszorkánykonyhájába.

Az ideológia mindig igen lényeges számukra, hiszen a gaztetteiket meg kell magyarázni, el kell fogadtatni a közvéleménnyel.

A magányosság számomra egy olyan érzelmi állapot,ami erőteljes üresség és kirekesztettség érzést mutat.

Így magányosan elvágva, elidegenítve érzek mindent a többi embertől, nehézséget okoz vagyis lehetetlen értelmes emberi kapcsolat kialakítása. Gyakran van szubjektív belső üresség érzet és a világtól való elzártság.

Bennakadt a szó,s a fennakadó,mulasztások,feltámadó indulatainkat kiadva,( kiakadva )meresztjük szemünk,

Mi lett velünk?Rozoga vádak,felkorbácsolt hátak,szósalak...belőle a rideglenéző ideg,Ez kell nekünk? Mi lett velünk?