„Néha – teljesen megmagyarázhatatlanul –hitvány és aljas gondolatai támadnak az embernek…..”

„Az aljasság néha ugyanolyan önmegtagadást kíván, mint a hőstett.”

„ Megfontolt cselekedeteiből nem lehet megítélni, milyen egy ember, csak a megfontolatlan cselekedetei árulják el.”

„Sötét van. Mit is írhatnék? Két ember lakozott bennem, és sehogy sem fértek össze. Ennyi az egész.”

„Annál nagyobb meglepetéssel láttam, milyen bátran és ügyesen rántja le a hazugságról a leplet, s rágja szét a külsőséges emberi kötelékeket, feltárva a keserű igazságot, hogy milyen gyakran vezetik félre egymást az emberek.”

„Mindez igaz, csak nekem nem kell. Megvan nekem a magam igazsága.”

„Hibáztam, hogy nem mondtam ki. Talán éppen azért nem mertem megmondani a magamét, mert nagyon kellemetlen volt a helyzet:……..”

„Lelken” – itt a gondolatot értem, hogy úgy mondjam: az őrületig fokozott, hívő gondolatot, amely örökre, elválaszthatatlanul egybeforrt az akarattal.”

„A nyers gondolatokban több az igazság.”

„Az emberek közötti kapcsolat külsőséges, mesterséges, erőszakos dolog.”

„Ha írok, úgy érzem, nem vagyok egyedül a földön, van még valaki, akinek kedves vagyok, aki nem tart bűnösnek, aki jól megért, s nem sértő szánalommal közeledik felém.”

„ Mintha nem egy bűnöst pusztítanék el, hanem egy tanút, aki veszedelmes rám nézve,s nem azért veszedelmes, mert áruló, hanem egészen más szempontból.”

„Az önmagamtól való elidegenedésnek ebben a hangulatban, és szinte félálomban…….”

„Ezenkívül: vannak motívumok, amelyek arra vallanak, hogy itt közönséges bűnügyről van szó, ……… „

„Volt a cinizmusában valami naivitás, s emlékszem, éppen ez a naivitás bőszített fel leginkább. Felbőszített, és meg is rémített.”

„Nagy lelkesedéssel dolgoztam, ünnep volt az életem.”

„Túlságosan okosnak lenni szinte már illetlenség.”

„Az eszem nem súgta meg nekem, mi a jó, mi a rossz. Talán nem is az ő dolga. ”

„Mindenkinek megvan a maga látásmódja.”

„Nincs hova kiáltsak, nincs kihez. Nem érzem az embereket, nincs szükségem rájuk.”

„Láttam magamat az égbolt homályos tükrében: torzult, elgörbült testemet, felismerhetetlenül elváltozott arcomat, remegő kezemet.”

„Nem is annyira neki beszéltem, mint inkább önmagamat vizsgáztattam, leltároztam nézeteimet istenről, a vallásról és a lelki szegényeknek erről az egész …..”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.