"Minden szobában azt üvölti a csönd, hogy még ott vagy, az űr téged rejt minden üres helyen."

( na ja , valahogy így ………..)


"Hogy igazából élhess, félned kell a haláltól, kell hogy legyen veszítenivalód."
       (Pieter Frans Thomése)
     

/ ez a bölcs mondás nagyon szép csak rám nem vonatkozik. /

Mivel a haláltól egyáltalán nem félek mi több szinte könyörgök hogy jöjjön már, veszítenivalóm az meg már nincs mivel sikerült az elmúlt 1 évben mindent amim volt elvesztenem .

Tehát a kérdés? Minek is élek ??

Ma különben is sikerült a fejemben nagyon nagy terveket szőni.

Hihetetlen ez az elszántság ami lezajlik bennem.

Az sem érdekel jelen pillanatban, ha maradnak elvarratlan szálak.

Kevés vagyok én már ahhoz , hogy bármit is helyrehozzak! vagy talán nem is akarom ?

Önbecsülés és önértékelés,bizonytalanság, kishitűség, félelem, lemondás,bánat.

 Nem tudom, hogyan kezeljem ezt az életformát, amibe kerültem, vagyis sodortam magam.                          Mivel a régi életvitelem nem folytatható, se így se úgy tehát elgondolkoztató.                                                             Mihez kezdjek magammal.? De mint írtam már ez az eset ami megtörtént megvisel, lealacsonyít,nyomaszt ezáltal a legfőbb gondot az jelenti, hogy nem tudok tükörbe nézni.                                                                       Mindig egy csődtömeget látok akire ugyan szükség lenne de nem tud megbirkózni a feladatokkal. Az, hogy mások mit látnak, mit gondolnak csupán másodlagos, habár nem elhanyagolható dolog. Ha valaki saját maga nem talál vissz önmagához , feladta a harcot azzal már nem sok mindent lehet kezdeni, vagyis nem érdemes.                                                                                                                                                                                Csak megjegyzem mindennel tisztában, vagyok, de sokkal nagyobb a belső kényszer.                                                                                                                                                                             Külső segítségre nem számítok, mert az eddigiek abszolút tanulságosak voltak.                                      Feladom , nem bírom cipelni ezt a terhet. Túl sok ez nekem, még akkor is ha senki nem tehet róla csakis én. Nem tudok olyan valaki lenni mint akit a beszélgetéseik során lefestenek nekem –én nem , nem  vagyok rá képes                                                                                                                                                                                                   Nem bírok változni. !! Nem vagyok társasági lény, nem vagyok így elfogadható csupán csak magányos és ez csak nekem jó, máramikor jó……

A jelenünkre sajnos kihatással van a múlt. Mindenki másként él meg csalódásokat, kudarcokat . Vannak, akik nehezebben lépnek túl sérelmeken, sokszor önértékelési, önbecsülési problémákat  nehezebben is dolgozzák fel ezeket a sérelmeket.A múlt sajnos formálja az embereket (véglegesen, vagy átemenetileg). Jómagam sajna az elsők táborába tartozom.

 Elkövettem egy sor hibát,de most utoljára egy hatalmasat, amit nem kellett volna, és ezáltal megbántottam, csalódást okoztam mindenkinek. Egy olyas valakit bántottam meg, aki ezt igazán nem érdemelte,meg.
Sok-sok év tetteit végiggondolva rájöhetem arra, hogy mennyi hibát  követem el, egyszerűen  csak sodródtam az árral, mert korábbi sérelmet nem tudtam feldolgozni,nem tudtam túllépni rajtuk. Ezért bezárkóztam a saját kis világomba. Évekig éltem a magam kis zárkózott világát, de rájöttem, hogy igen is így érzem jól magam.

Kezdtem gondolkodni a múlton, egyfajta mérleget készítettem az életemről, és rájöttem nagyot hibáztam.

Szeretném megválaszolni ….mindazt, (ami ezt  a viselkedést kiváltotta belőlem), Szeretnék bocsánatot kérni. Voltak megnyilvánulásai annak, hogy milyen is vagyok valójában, de ez sajnos

"Az élet egy harc. Vagy felfegyverkezel, vagy azonnal megadod magad."
     
"Első szabály a csalódás elkerülésére: csökkentsd az elvárásaidat."
     

Valahol ott, a tudatosság, és a tudattalan határán ott jó lenni.!!!!

 Amikor még félig alszol, nehogy felmocorogd,a gondolatok,emlékek,fájó pillanatát.

Amikor már félig ébren vagy, és lassan tudatosul benned a hajnal, a fények, a szoba, de leginkább, hogy hol vagy , és ez a valóság. ….

Valahol ott a tudatosság és a tudattalan határán fogalmazódnak meg a nagy dolgok, amelyek csak a gondolat, a fantázia különös derengésében szépek, kimondva, nappali fényben, fakók és esetlenek.

 Ilyenkor egész lényeddel fékeznéd a másodperceket, kapaszkodnál ebbe a csendes gyönyörbe, legszívesebben beleolvadnál a semmibe.

 Néha nyüszíteni kezd egy hangocska valahol legbelül, mert rettegsz,  sóhajtozó lény a takaró alatt. Aztán csörtetni kezdenek körülötted a gondok, és a feladatok, elillan az áldott hangulat, amikor még tudtad, milyen fontosak a pillanatok, valahol a tudatosság, és a tudattalan határán……………

https://www.youtube.com/watch?v=negb509DEoE     Cseh Tamás - Csönded vagyok

A betegséget nem legyőzni, hanem megérteni kell

Amíg nincs semmid, attól félsz, nem is lesz. Ha már van, attól rettegsz, valaki elveszi.
Amíg nincs senkid, attól félsz, nem is lesz. Minden szorongás valójában a veszteségekről szól.

"Azt hittem, hogy nem vagyok képes szeretni senkit sem. Tévedtem. Magamat nem tudott szeretni."
       (X)
     

"Vannak szerelmek, melyek emléke a sírig kitart. Na persze, ez nem csak szerelmekre, hanem egyéb sérelmekre is vonatkozik."

Mért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem történik.

 Tűzvészre gondolok,életed összeroskadására, csupa olyasmire, amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak. A csapdákra figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád...
Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik...
Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess.

 Ne tégy semmit mások kárára, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet és az arra rászorulóknak...
Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy, e magas cím viselésére...
Hívd segítőtársul a bölcsességet. Ha magadba burkolózol, megóv a bajoktól,?

 Csak azok lökdösik egymást, akik ugyanazon az úton járnak.

A bölcs sohasem kérkedik, sok emberre hozott már veszélyt a dölyfös lélek.

 Elűzi önmagától a bűnt, és másnak sem rója fel. Nem rémül meg a világi erkölcsök láttán, és nem kárhoztatja mások cselekedeteit.

A kárhozat veszedelmes.

Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel!

 Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni - íme: tiéd a boldog élet...

Lám megint újabb- nap. Azt hiszem ez soha nem lesz jobb. soha, soha  Már attól függ honnan nézzük. Egy átlagos ember számára egy ilyen nap már eredményes. De nekem ez nem elég. Kell még valami, tekintettel arra hogy nekem elég mozgalmas életem volt most sivár és egysíkú élet ami vár rám.(bár le a kalappal azok előtt akik eme tettet,életformát, lelkiismeretesen élik meg). Hát úgy gondoltam hogy ha már semmi más nem dobja fel a napom akkor belesüppedek a gondolataimba és engedem had szárnyaljanak. Na az eredményt inkább nem közlöm.Remélem a holnapi nap is ennyire sikeres lesz.

Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is - világot teremtő.

Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak szerelmet
az álmokban, ki' van, mind angyalok
fejükön fénylő tündér-glória ragyog.

Az álmokban ritkán van szenvedés
s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám
az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután,
amikor Ő jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök... -

Az álmokban így van mind' -
a valóban mögöttünk az Élet sündörög.
De sebaj! újra itt az éj,
csukd be szép szemed,
álmodj és remélj!

/Reményik Sándor/

Életút

Fájdalmas a lépted.Szárnyalnál, de nem megy.
Oly súlyos a teher,melyet már régóta,hordozol görnyedt,hátadon.

Arccal a porba hullsz.A többi beléd rúg.
Hallgass, nem értenek,

Nem tudják, mit tesznek

Mert közülük mind,tudatlan.

Szánd őket, ne gyűlöld.Szeresd csak tovább őt.
Őt, bár megvet téged S csak növeli terhed
Te meg hiába, kiáltasz.

Te mész tovább magad.
Nem tudja mit érzel,Féltél szólni véle
Rettegsz szavától, szüntelen.

S majd visszatekintesz.Akik már felértek,Üdvözölnek téged.
Ne félj, nem maradsz, egymagad.

  Lelki vakság..

Bűnfertőzött embervilág,lelki vakkal van tele,nem láthatjuk már Atyánkat,csak beszélhetünk Vele.
Kegyelem, hogy bűnösökkel,Ő még ma is szóba áll, kárhozatot érdemelnénk,mégsem vár, örök halál!
Hála, lelki vakságunkból,gyógyulhat lelki-szemünk,ám csak úgy, ha Lelke által,új életet kezdhetünk!
Meggyógyul a lelki-szeme,aki újjászületik,Uráról tesz bizonyságot,még ha ki is nevetik.
Azok, akik nem hiszik el,van szebb örök életünk,mind elvesznek bűneikben,de mi, nyertesek leszünk!


 

Vágyunk rá, hogy belül azt érezzük: minden rendben van. Néha a nyugiban is majd' megőrülünk a félelemtől, aggodalomtól.Az életben minden mindig a helyén van, ( csak én nem vagyok jó helyen) mindig mindennek oka van, az én rálátásomtól függetlenül. Tehát jó minden, csak én nem látom a dolgot elég "magasról".

Egy alaptörvény szerint: „Mint fent úgy lent, mint kint úgy bent.”

 Ha az igaz, hogy mint kint, úgy bent, akkor most ez nálam egyértelmű.Mint bent, úgy kint. Ez is megállja a helyét. Sokszor elkeserít.Megjelenik egy probléma, ami bennem van  Nagy valószínűséggel! Még kimondani is nehéz! Pedig így van! A tetteink tükrözik, a mi belső valóságunkat, világunkat!

Sokan mondják Aki önmagát nem tudja szeretni, az mást se.Aki nem tud magában egyedül meglenni, aki nem viseli el a saját társaságát, az mással, azaz közösségben sem képes kiegyensúlyozottan létezni. Látszólag ez egy könnyű megállapítás, de valójában nem az.

Milyen típusú ember vagyok? Milyen jellegű problémákkal küszködök?Azokat hogyan oldjam meg? Fontos szerepet játszana, az önbizalmam. 

Mi az önbizalom? Képesség? Tulajdonság? Titokzatos adomány? Életünk során mi magunk szerezzük meg? - - -  Ha ez működik, képesek vagyunk megbirkózni az élet kihívásaival.Az önbizalom leginkább valamiféle érzés. Belsőnkből, önmagunk képességeinek és gyengeségeinek, valós értékeléséből jön.Régebben ( és most újra, előjött) – általában indokolatlan – kisebbségi érzéssel, szenvedek. Aztán  az – élettapasztalat és az önismeretnek köszönhetően – már kellene rendelkeznem önbizalommal,de ez a tulajdonságom a jelenlegi állapot, helyzet nem segít,kudarc érzés hibáztam. Az ismeretlentől való félelem, a bizonytalanság és szorongás, most ez van előtérben sajna.

 Ami nem pusztít el, az megerősít - ?

Kommunikálunk, kezeljük a konfliktusokat, és elérjük céljainkat?  – Életminőségünk szempontjából nem lenne hátrány.Ez  kemény munkába, sikerek és kudarcok sokaságába kerül, hogy elérje ezt a „paradicsomi” állapotot.Gyakran egy ismeretlen helyzetet nem tudunk megoldani, az elénk gördülő akadályokon nem leszünk képesek átlendülni.Ám ha azzal a  tudattal kell éljek, hogy  ügyességem, tehetségem, rátermettségem mostantól egy nulla.Van aki a kudarcokból  is tud építeni?  Véletlenül nem erre mondják..  ami nem pusztít el, az megerősít.Ha elesünk is néhányszor,utána fel tudunk állni, - nos én most akkorát buktam hogy képtelen vagyok az újrakezdésre. A felállásra.

A kivételek erősítik a szabályt

Az önbizalom néha magasról letojja a törvényszerűséget, és egyeseket elkerül, míg mások mellé szegődik társul.

Titokzatos gyökerek

Mi rejtőzhet vajon a hátterében?  Nem hagyják magukat negatívan befolyásolni a makacs tények által?  Sok-sok tényező alakítja a személyiségünket. Az önbizalom kialakulására is hatással van mindaz, amit életünk során tapasztalunk. Az önbizalom léte vagy hiánya azután visszahat minden belső élményünkre és külső viselkedésünkre, átszínezve azt.

Ha hiányzik, vagy ha túlteng

Akinek van önbizalma, már megjelenésével, fellépésével sugározza ezt: jelenlétének súlya van, döntésképessége jó. Az önbizalom hiánya, tehetetlenség-érzést, erőtlenséget, és önmagunkban való bénító kételyt alkot.

.

Az önbecsülés tartóoszlopai

Az önbizalom egyik fontos előfeltétele az önbecsülés.:az önbecsülés hat tartóoszlopon nyugszik:

1. Tudatos élet
2. Önelfogadás                                                                                                                                                                                                                               3. Felelősségtudat
4. Asszertivitás A hiteles viselkedés.                                                                                                                                                                                              5. Céltudatosság
6. Integritás  harmónia van aközött, amit tudunk, amit mondunk, és amit csinálunk.

 A pozitív önértékelés kialakítása? !

Ha az ember erősségeit tudatosan továbbfejleszti, azzal egyben önbizalmát is növeli. Ám kudarcainkat sem kell szégyellnünk! Hibázni szabad, de ha tanulunk kudarcainkból, elkerülhetjük, hogy legközelebb is elkövessük ugyanazt a hibát.Aki úgy érzi, egyedül nem tud megbirkózni az önbizalom-javítás feladatával, neki nagyon nehéz főleg ha a segítség kérés, és elfogadás is gondot okoz mint az esetemben.

.

ez van .........

Márai Sándor
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle. ...

Müller Péter
Másoktól várni a boldogságunkat éppoly ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek.

Müller Péter
Minket rosszul neveltek. Szenvedésre, gyászra, vérre, tragédiára. Keleten az istenek mosolyognak. A mi templomainkban sok a rettenetes kép, a vér, a kín és az elviselhetetlen gyötrelem.

Popper Péter
Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad volna-e másképp a múltadat. Legfőbb lelki erőd csak a megtörténtek vállalása lehet. Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed. Ezért űzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, minden olyan belső történést, szégyent, ami megaláz.

"Mostanában szinte mindennap foglalkoztat az öngyilkosság, gondolata.”

Ezért belefojtom magam az információ szerzésbe ezen a területen .- összeszedem ami érdekel.

Van egy baromi nagy tartozásom , és még tetőztem is ……. Nem tudok fizetni, és attól tartok maga alá temet a pénztelenségem 30 xxx évesen ilyen sorsot produkáltam magamnak, magunknak, fiamat magammal rántva ebbe a szar helyzetbe..Nagyon boldogtalan vagyok.
Súly-és,mozgással kapcsolatos problémáim vannak.De ez mind csak másodlagos. Sokszor úgy érzem, értéktelen vagyok.Csak annyi tart vissza, hogy ne maradjon az adósságom, másra amit nem tudok kifizetni. Ámbár én sem tudom úgyhogy mindegy .Szinte mindenre alkalmatlannak érzem magam. Tényleg értéktelen vagyok!

Valóban nehéz az életem. Elkeseredett, nincs anyagi és érzelmi biztonsága,"lóg a levegőben". Meg kellene alapoznia az életemet,és az egészségemet, minden szempontból.

Az öngyilkossági késztetés és hajlam nagy mértékben függ sajátos helyzetemtől, lappangó problémák okától.

Gyüjtemények:

A kórház személyzete gondoskodni fog róla, hogy ne kerülhessen a kezébe semmi olyan eszköz, amellyel árthat magának.Attól függően, milyen mentális állapotban van, gyógyszeres kezelést írhat elő, hogy megnyugodjon, illetve hogy a mögöttes mentális betegség, például depresszió tüneteit csillapítsa. Az orvos dönt arról, elhagyhatja-e a kórházat. Hosszabb-rövidebb ideig mindenképp ott kell maradnia, ha: Öngyilkosságot kísérelt meg--Fennáll a közvetlen veszélye, hogy kárt tegyen magában vagy öngyilkosságot kövessen el---Olyan mentális betegségben szenved, mely tünetileg nem kezelhető, s emiatt veszélynek van kitéve-----Lobbanékony vagy vakmerő természetű

Az orvos ragaszkodhat ahhoz, hogy mindaddig a kórházban maradjon, amíg meg nem bizonyosodik a gyógykezelés hatékonyságáról, s így kellő biztonságban távozhasson és megkaphassa a szükséges utókezelést.

vészhelyzetek  :  Amennyiben foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata, de nincs válsághelyzetben, járó betegellátásra van szüksége.

Pszichoterápia. A pszichoterápiás kezelés során, melyet neveznek tanácsadó vagy beszélgető terápiának is, feltárja azokat az okokat, amelyek öngyilkosságra késztetik. A terapeutával közösen állítják össze a kezelés programját és tűzik ki a célokat. a mentálhigiénés tanácsadóval, míg nem tudja jobban kezelni az öngyilkosságra késztető gondolatait.

Gyógyszeres kezelés. A mértéktelen szerek csak erősítheti az öngyilkosság gondolatát és meglehetősen lobbanékonnyá is teheti. (nagyon jó lett volna ha a valoságban is így működik, de az elöítélet még a dokiknál is működik. Csak egy részét szerettem volna megkapni ennek! )

ha az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja?

Ha van olyan hozzátartozója, aki már próbált kárt tenni magában, vagy úgy gondolja, hogy fennáll ennek a veszélye, kérjen segítséget. Ha úgy véli, hogy öngyilkosságra készül.Nem kényszeríthet senkit arra, hogy szakkezelésre járjon, de bátoríthatja és támogathatja ebben. Semmi sem pótolhatja a szakszerű segítséget, ha öngyilkossági hajlamot kell kezelni vagy öngyilkosságot megelőzni. Ne próbáljon meg teljesen magára hagyatkozva küzdeni öngyilkos gondolataival vagy erre utaló magatartásával. Szakszerű segítségre és támogatásra szorul, hogy legyűrhesse az öngyilkos- gondolkodásmóddal kapcsolatos problémáit.

 A szakavatott segítségnyújtás mellett, amire szüksége van, :Tudjon meg minél többet az állapotáról! Ha például depressziós, ismerje meg a betegség okait és kezelési módjait. Ügyeljen a figyelmeztető előjelekre! Működjön együtt az orvossal vagy terapeutával, hogy megtudja, mi váltja ki Önben az öngyilkossági késztetést. ( nos ez érdekes mivel a doki elhatárolódott mondván nem bízik bennem )

Az öngyilkosság valamilyen stresszel teli élethelyzetre adott tragikus válasz, s azért tragikusabb mindennél, mert meg lehetett volna előzni.----Úgy tűnhet olykor, hogy nincs más lehetőség a problémáid megoldására, s az egyetlen kiút, hogy véget vess a fájdalmadnak, az öngyilkosság.

Öngyilkosság  gondolatokra utaló figyelmeztető előjelek:

• Az öngyilkosságról való beszélgetés, ideértve az efféle kijelentéseket is:„Bárcsak halott volnék” vagy „Inkább meg se születtem volna”.--Öngyilkosság elkövetésére alkalmas eszközök beszerzése,gyógyszerek felhalmozása.--Elfordulás a társasági kapcsolatoktól, magányba menekülés.-- Hirtelen hangulatváltozások: az egyik nap érzelmileg feldobott valaki, majd másnap teljesen kedveszegett.--Túlságosan is foglalkoztatják a halál, kérdései.-- Valamilyen esemény miatt csapdába esettnek vagy reményvesztettnek érzi magát. --Megváltoznak a mindennapi szokásai, ideértve az étkezési vagy alvási szokásokat is.--
Kockázatos vagy önpusztító dolgokat művel--Látványosan megváltozik a személyisége:

E figyelmeztető előjelek nem mindig nyilvánvalóak, és személyiségtől függően mások és mások. Némelyek világosan kinyilvánítják szándékaikat, míg mások titkolják, hogy az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja őket.

úgy érzed, hogy kárt tehetsz …………

Teljesen normális dolog, ha olykor szomorúnak, zaklatottnak vagy boldogtalannak érzed magad bizonyos élethelyzetekben. Ha azonban az efféle érzések nem múlnak el vagy arra késztetnek, hogy öngyilkos legyél vagy kárt tegyél magadban, amilyen gyorsan csak lehet, kérj orvosi segítséget. Az öngyilkosság gondolata nem múlik el csak úgy magától, fordulj segítségért.

( igen de itt más a megítélés ezen a téren, lehet, hogy nem normális de az én életem is felfordúlt, más – normális életű – nem így látja mint én , nehéz ezt szavakba önteni.)

Az okok

Több oka is lehet annak, ha felmerül valakiben az öngyilkosság gondolata. Amikor valamilyen szörnyű élethelyzettel szembesülve úgy érzed, képtelen vagy megbirkózni vele. Sok minden kiválthat ilyen helyzetet: anyagi gondok, egy hozzád közelálló halála, vagy súlyos betegség. Ha reménytelennek látod a jövőd, azt gondolhatod, hogy az öngyilkosság a megoldás. Egyfajta csőlátásod alakulhat ki, amikor is az öngyilkosságot véled az egyedüli kivezető útnak az adott válságos helyzetből.

Akik már megkíséreltek öngyilkosságot, illetve foglalkoztak a gondolatával és ekképp viselkednek, azok esetében nagy valószínűséggel fordult már elő, és fog is -öngyilkossági hajlam összefügghet az illető lobbanékony természetével.

Az öngyilkosság kockázati tényezői a következők:

• Korábbi öngyilkossági kísérlet.--Lappangó pszichés zavar, mint például depresszió vagy poszttraumás stressz zavar.-- öngyilkosságok jelentős részét alkohol hatása alatt követik el.--
Vakmerő vagy lobbanékony természet.-- Reménytelenség érzése.-- A közelmúltban átélt stresszes élmény: szeretett társ elvesztése.--Valamilyen komoly betegség, vagy állandó fájdalmak.-- Társadalmi elszigeteltség vagy magányérzet.--Összeütközés a törvénnyel.

Gyilkosság és öngyilkosság

Bizonyos esetekben az öngyilkosságra hajlamos emberek egyaránt kockázatot jelentenek mások és önmaguk számára is.Az ilyet nevezik gyilkos-öngyilkosságnak. Számos dolog kiválthat olyan érzéseket, melyek erre a tragikus magatartásra ösztönöznek valakit. A gyilkos-öngyilkosság néhány általános kockázati tényezője:

• szerelmi bekövetkezett konfliktus.
• A törvénnyel való összeütközés.
• Mentális zavarok, kiváltképp a depresszió..

Antidepresszánsok szedése, fokozott kockázata

Néhány tanulmány rámutatott, hogy feltehetően összefüggés lehet a megkezdett antidepressziós gyógyszeres kezelés és az öngyilkosság fokozott kockázata között. A gyógyszerek forgalmazását engedélyező hatóság előírja az antidepresszánsok gyártó hívják fel a figyelmet arra, különösen ki vannak téve az öngyilkosság kockázatának.Ha bárki is  antidepresszánst kezd szedni, érdemes felügyelni, nem tapasztalhatók-e nála az öngyilkossággal való foglalkozás jelei.

Mi az öngyilkosság?-Az öngyilkosság az a cselekedet, amelyet akaratosan, közvetlenül és tudatosan követ el valaki annak érdekében, hogy kioltsa saját életét.

Az öngyilkosság gondolata általában akkor fogalmazódik meg valakiben, amikor a lelki terhek felülkerekednek azokon a megküzdési stratégiákon és azokon az erőforrásokon, amelyekkel az egyén megpróbálja megoldani a problémáit.De nem megy.

Ez a kétségbeesés annyira erős, hogy a halálvágy felülkerekedik

Az öngyilkosság Van, ahol bűnnek számít.Van, ahol a saját élet kioltása tiszteletreméltó cselekedet, amennyiben az élethelyzet, amelyből az illető menekül, szégyenteljes, vagy reménytelen.

 Ám az öngyilkosság mindenhol csak egy gyűjtőfogalom: nagyon sok eltérést találhatunk a halál keresésében, motívumaiban, elkövetésének módjában.

A halálkihívó emberek csoportja az öngyilkosság elkövetése előtt vagy akkor még nem jutott döntésre a tekintetben, hogy meg akar-e halni, ám viselkedésük magával hordozza a halál lehetőségét.

Öngyilkos-jelöltekre, akik a vonatsíneken vagy egy magas korlát szélén egyensúlyoznak, illetve azokra, akik a halálos adag gyógyszer bevételét,próbálkozásuk szomorú sikerrel járjon…….Noha nincs egyértelmű jele annak, hogy valaki öngyilkosságot fog elkövetni, van számos kockázati tényező, amelynek jelenléte ebben az irányba mutathat.

 Mindenképpen elsődleges rizikófaktornak számítanak a pszichiátriai betegségek, közülük elsősorban a depresszió, a skizofrén megbetegedés és a szenvedélybetegségek. A depresszió számos vizsgálat eredménye szerint a befejezett öngyilkosságot elkövető emberek 50-70%-a  nem megfelelően kezelt depresszióban. ( ????) és mért is ??????

Fontos megemlíteni, hogy a kevert mániás-depressziós periódusok különösen veszélyesek. Ugyancsak veszélyt jelenthet a már elkövetett sikertelen öngyilkossági kísérlet,

 Semmiképpen nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha valaki akárcsak utalást szintjén is említi a halálvágyat vagy a reménytelenséget.

Léteznek olyan kockázati tényezők, amelyek önmagukban csekély veszéllyel bírnak, de összeadódva már az öngyilkosság gondolata felé terelhetik az illetőt.

 Kétségtelenül veszélyeztetettebbnek számítanak azok, akik magányosan élnek, reménytelenségüknek adnak hangot, anyagi gondokkal küszködnek, súlyos, negatív életeseményeken estek át,

Noha a nők gyakrabban kísérlik meg kioltani az életüket, a férfiak nagyobb arányban halnak meg öngyilkosság következtében.

...Teljes mértékben felelősek vagyunk mindazért, ami történik velünk. (igen tudom) (deeee)

Minden egyes gondolatunk a jövőnket alakítja.( akkor nekem olyan nincs is , ha a gondolatokat nézzuk)

 A hatalom lényege a mostban rejlik.(úristen!, akkor elvesztem)

 Mindenki a bűntudattól és az önutálattól szenved.( akkor mért nem értenek meg ? )

 A legtöbb ember úgy véli, nem elég tehetséges. Ez azonban egy, csak egy gondolat és a gondolatok változtathatóak.( mint az enyém?)

 Ha igazán szeretjük magunkat és mindent ami körülöttünk van elfogadunk, az életünkben minden sikerülni fog.( az eleje nem oké már)

 Le kell mondanunk minden múltbéli sérelemről és meg kell bocsájtanunk mindenkinek. Készen kell lennünk arra, hogy megtanuljuk szeretni önmagunkat.( upsz ez nem fog menni )

Önbecsülés és önbizalom a nyitja minden pozitív változásnak.(ez már a múlté )

 Az élet végtelen körforgásában ahol most vagyunk, minden tejes, egész és tökéletes, de az élet mégis folyton változik.( na meg hanyatlik  ahaaa)

 Nincs kezdet és nincs vég.( dehogy nincs !! )

 Az élet nem áll meg, nem akad el, meg nem öregszik, hisz minden pillanata teljes megújulás.( nahét miket tudok meg ! )

 Egyek vagyunk azzal a hatalommal mely létrehozott és tőle kaptuk az erőnket, mellyel alakíthatjuk körülményeinket.( én alakítanám az enyémet de nem engedik )

 Az élet minden pillanata egy új kezdet...a boldogságra...( mikor is kezdődik? Vagy megint lemaradtam ?)

Azt hiszem, felkötöm magam... Persze, csak ha minden kötél szakad.””””””””””

Ha nem mész el mások temetésére, ők sem mennek el a tiédre.

Ölni tudnék egy ötletért..

Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn! És azt mondják buggyant vagy …….

Jézus, ki vagy a mennyekben, én is kivagyok itt a földön!

Ha a munkavégzés olyan egészséges, miért nem a betegekkel csináltatják?

!
Az italt elhagyni nem jó dolog..... sokkal rosszabb viszont, ha már nem emlékszel, hol hagytad el.

Egyetlen atombomba tönkreteheti az egész napodat.

Hölgyeim! Ha már megkedvelték a koffeinmentes kávét és teát, a cukormentes kólát, a nikotinmentes cigarettát, miért nem kedvelik az impotenseket?

Annak ellenére, hogy az élet drága, még mindig elég népszerű .

Már majdnem megvettem a "Pozitív gondolkodás előnyei" című könyvet, de aztán arra gondoltam, ugyan mire lenne jó.

Egy papban és a karácsonyfában az a közös, hogy a golyók csak dekorációk

Az egyetlen, amit kérek, egy esély, hogy megbizonyosodhassak arról: a pénz nem boldogít.

A Biblia arra tanít, hogy szeresd felebarátodat. A Káma Szutra pedig megmagyarázza, hogyan.

"Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, (...) csupán emlékezés. És mert emlékezés, nem is fáj talán. Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van mire emlékezz, ami szép."

Arany Viktor:
Miért?

Miért kell élnem, ha fáj?Miért vagyok szárnyszegett madár?
Miért nincs gyógyír az életre,Csak a nagyszerű halál?

Se élni, se halni,A lét kínja mar,
Bár szűnnék meg hamar.

Törött szárnyamTehetetlen verdes
Az irgalom másfelé repdes

Önmagam megölni,Mily nagyszerű tett,
Eldobni e gyászos életet.

Erőm még ehhez sincs,Agyamban tombol a nincs
Mozdulatlan várom,Hogy elér a vég,
S lelkem többé nem ég.

Nem kell több kín és gyötrelem,Sem öröm, sem lázas szerelem.
Megfáradt már a lét,Elmondja végső énekét.

Felejtsetek, nem is voltam,Egy ismeretlent leltek holtan
A Földön csak álmomban voltam.
   

Magyar Ottó: Az élet alkonyán
Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,A hátad meggörbül az élet súlya alatt.
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?

Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni,Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor az idő ólomlábon halad,És megkeseredik a szádban a falat,
Imádságodban sem tudsz semmit kérni,Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?

Ha népes családodból egyszál magad maradsz,Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?

Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy,
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?

Ó felebarátom, megértem keserved,Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,
Túl kemény fából faragták kereszted,Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket

Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!
Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,Vedd észre bátran körülötted a szépet!

Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,Szélkuszálta fészkük hogyan igazgatják.
Villásfarkú fecskék hogy hordják a sarat,Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.

Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány!
Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!

Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán!Te békédet is őrzik katona a vártán.
Teérted is felkél Isten áldott napja,Érted is mond imát kis templomod papja.

tárd ki szívedet minden szépnek, jónak,Nyújts segítő kezet a rászorulónak!
Adjál szeretet, mit majd viszonoznak,Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak!

Sütkérezz még kissé az őszi napsütésbe,Lapogass csendesen az emlékek könyvébe!
S ha majd s Sorssal meg tudtál békülni,A még hátralévőt könnyebb lesz leélni.

Szebenyi Judit:
Megaláztatva
Lelkemben nagy a nyugtalanság,Az életben nincsen Igazság.
Egyszerű szegény embert az ág is húzza,Betegségben megaláztatva.

Fehér köpenyes emberek,Kiknek dolga a gyógyítás lenne,
Szegényt és gazdagot egyformán kellene..Sajnos nem így cselekszenek.

Miért vagyok szegény, szeretném tudni,Válasz már nincs e kérdésre,
Szegényen, betegen megaláznak,Nevetnek,s röhögnek rajtam.

Segítségért fordultam hozzájuk,Hogy talpra álljak,
Ők nevetve odébb álltak.Suttogva hátam mögött, hallom most is hangjukat.

Betegségem nem vettem és nem keresetem,Munka adta szenvedésem,
Kenyerem mindig igaz úton lett meg,Mégis gúny jut ki részemre.

Reménytelen hinnem, az igazságban,Elfordult az már tőlem,
Mikor megszülettem.Szegény vagyok de lelkem gazdag,
Csak azt pénzért nem válthatom be soha.

Tanulság mindez nekem Szegény, beteg ember nem kell sehol sem.
Hittel fordultam a nagyokhoz Elutasítottak mindenhol.

Sírtam én már eleget,Nem segít az emberen,
Fájdalmasak napjaim,Ki beteg sokszor mondják az nem ember.

Sokan vagyunk ilyenek,A társadalom még minket is kivet,
Mi csak élni szeretnénk Egyformán mint a többség.

Hajdú Mária - Az utat járva

Az utat járva  Ahogy a nap fordul és változik a fény,
úgy változik minden,az életünk terén.

Ahogy a nagy folyó vissza nem fordulhat,
úgy járhatjuk végig mi is az utunkat.

Néhol kövezve van,csetlünk-botlunk mégis.
Néhol göröngyökön megyünk bátran végig.

Itt-ott kanyarodik,tévúton is járunk,
és a keresztútnál valakire várunk.

Mindig csak előre, sose fordul vissza,
és nem jelzi az utat  az útjelző tábla.

Saját sorsunknak  kezünkben a kulcsa
azt kell kitalálni, melyik zárat nyitja.

A világ legszomorúbb szava,: BÁRCSAK, a világ leghosszabb szava – LEGKÖZELEBB;

 Nem vagyok jó.önző vagyok, rossz vagyok.de feltétel nélküli.   Ami önmagában még nem ment fel semmi alól.Nem vagyok jól. Nem is kérdés. Vége én már most nem bírom.

 Nem csak a stressz,, de az is közre játszik benne, hogy pár nap múlva,kiderül..

 Addig meghalok..belehalok.Egyszerűen nem bírom... Gyenge vagyok és esetlen.

Az a tény, hogy tudom mi fog történni, nem nyugtat meg annyira.

 Fáj, hogy minden megváltozott,semmi nem lesz olyan mint amilyen volt.

 Nem akarom, hogy ez legyen.

Még  "nem lesz baj, nem lesz baj"-mondogatom. De mire alapozom azt nem tudom.

Nem lesz. – de lesz vagyis van….baj .

Egyszerűen csak annyi, hogy nem bírom beleroskadok! Sok mindent kibírtam de ezt nem.

Sajnálom.

Rekonstruáltam,magamban a történteket  és ennek következtében arra jutottam: feladom.

Újra kellene születnem,hogy megtaláljam önmagamat.

 A különösen ,ezek a friss emlékek, kiheverhetetlenek természetesen nem törölhetem, ki de… feltételezem az újrakezdésben, sem segítene,a nyomasztó érzés! Sőt..

 Kitartás!

 Gyanítom,akármennyire gondolják, hogy briliáns vagyok, de nem hülye! Tehát nem megy!

  Az eredeti tervemet –nem fogja felülírni,ez a kis szünet de megtalálok addig is valamilyen módon, kommunikálni mindenkivel, igaz nehéz de…..

 Ne higgyetek az álcának!

Egy ráncos, ősz öreglánynak érzem magam…

 Furcsán éreztem magam. Egyszerre érezek mélységes kilátástalanságot és szégyenérzetet.

 Teljesen elástam magam, élve eltemetkeztem, megszűntem létezni – ugyanakkor mégis itt kell lennem kinek jó ez?

Azt mondták, várjak, nyugi,- meg minden…… ideteremtettem magamnak,egy világot és élvezzem,,,, saját magam társaságát, is.!Idejekorán fel kellett nőnöm, a élet hatalmas pofont adott !

Tehát hagyom a hitet, és teszem, amit tennem kell.Pihentem, játszottam, nézelődtem a rendelkezésemre álló eszközök segítségével beszereztem  minden fontosabb információt, amire én kíváncsi voltam.

Kis idő múlva megnyílt előttem minden kapu, döntés kell de halaszthatatlanul.MOST.

Ki ne ismerné a szerelemből elkövetett leghíresebb páros, Rómeó és Júlia történetét?
Ki ne hallott volna Domján Edit, vagy Szécsi Pál halálának körülményeiről?
A Bibliában fellelhető hét, öngyilkosságot elkövető ember egyike Júdás volt. Nem tudta feldolgozni saját árulását, ezért önkezével vetett véget életének.
Ha mindenkit felsorolnánk, hosszú lenne a sor… Figyeljünk oda magunkra, figyeljünk egymásra!

."Azt kívántam magamnak, hogy az utcán vérbe fagyva,
Haljak meg mindenkitől távol, magányosan kitaszítva.
Ültem a teraszon a cigit kartonszámra szívva,
Az öngyilkosság gondolatát mindig az agyamban tartva.
Minden egyes éjszaka bőgtem, mint egy ökör,
Elegem volt már abból, hogy én voltam a szemetes vödör.
Amibe beledobhattál bármit, mondhattál rá bármit,
Hozzám mindig jöhettek hisz vigasztaltam bárkit.
De én nem kaptam ezt vissza mikor rám szakadt az égbolt,
Mindenki csak basztatott és rosszabb lett mint volt.
Már csak egy fekete folt, hisz már nagyon régen volt,
Akadt olyan ember, aki barátként csak előre tolt."

Öngyilkosság következtében évente egy millióan, vagyis többen halnak meg a világon, mint ahány embert megölnek.Az utóbbi ötven évben több mint felével (60 %!) emelkedett az öngyilkosságok száma. A férfiak négyszer többször követnek el „sikeres” öngyilkosságot, mint a nők. Legtöbben a hatvan év körüliek közül választják ezt a halált. Tavasszal és a délelőtti órákban történik a legtöbb öngyilkosság.szomorú statisztikában. Százezer lakosból huszonöt honfitársunk döntött úgy, hogy befejezi az életet.Az öngyilkosságot a szándékosság jellemzi. Olyan cselekmény, ami ugyan nem számít betegségnek, de hátterében gyakran mentális zavar húzódik meg. A legtöbb esetben lelki válságból keresnek kiutat ezzel a tettel az emberek.Más kategória - de egyre növekvő számban kell számolnunk velük - a vallási fanatikusok testükre szerelt robbanóanyaggal történő merényletei Az öngyilkossági kísérletet, vagyis sikertelen öngyilkosságot ( ami a felmérések szerint hatszorosa a halállal végződőnek) nem büntetik sehogy…­Halálos betegséggel küzdők esetében néma megértéssel fogadják még a családtagok is az öngyilkosság bekövetkeztét.
Az öngyilkosságot megelőző időszakban a legtöbb áldozat valamilyen közvetett formában jelzi szándékát a külvilág felé. Ilyen lehet a halálvágy megfogalmazása, gyógyszerek gyűjtögetése, fegyver vásárlása. A halált tervező ember gondolkodása merevvé válik, viselkedése megváltozik, emberi kapcsolatai beszűkülnek, értékrendje felborul, öngyilkosságról fantáziál. Haragja önmaga felé fordul, és egy nap megteszi…Az öngyilkosság egy adott helyzet, többnyire átmeneti probléma végleges megoldását jelenti.              Irodalmi, zenei, képzőművészeti alkotások örökítették meg és tették halhatatlanná jó néhány történelmi személy önkéntes halálát.

Skizotipiás zavar: Távolságtartó, különc viselkedés, rossz kapcsolatteremtő készség, furcsa hiedelmek, paranoid túlértékelések, kényszeres rágódás. Szokatlan, főleg  testi élmények,baleset, illúziók. Homályos, körülményes vagy sztereotip gondolkodás, amely különc (bizarr) beszédben és viselkedésben nyilvánul meg. A skizofréniában szenvedőknél fennáll a veszély a súlyos depresszió kialakulására.Ilyenkor azonnal cselekedni kell, mert ebben az állapotban a  többsége hajlamot, sőt akár késztetést érez az öngyilkosságra, és sajnos néhány esetben ezt nem ismerik fel időben, vagy a beteg nem mondja el.Ha mégis, ilyenkor antidepresszánsokkal kezelik a depressziót.

Szociális élet: bizalmatlanság, eltávolodás a külvilágtól, és a saját, belső világba való visszavonulás,igen ez tesz boldoggá. Így érzem magam jól nem kell bizonyítanom senkinek semmit. környezet reakciói a tünetekre negatívak.naná mert nem értenek meg,mindenben az ellenkezőt kell hallanom. azonban kialakulhat kontrollvesztett állapot, igen erre várok, hogy elszánjam magam, dönteni tudjak,na húzzon vissz semmi. Az érzelmek és a kommunikáció elszegényesedése, gondolati elakadások,ez is megtörtént sajna, egy menedék van ahol valakinek érzem magam az a net.A motiváció hiánya, a figyelem zavara, ez is bekövetkezett,nsemmi nem érdekel,és ez komoly.Negatív  faktorok (például szorongás, depresszió), kialakulásában a külső környezeti/szociális hatások is közrejátszanak, ….

Viselkedés: nárcisztikus,viselkedés, melyek bizarr formát öltenek,eddig is jellemző volt rám de most nagyon felerősödött.A viselkedést befolyásolja, hogy negatív tünetek dominálnak.Gyakori a nyugtalanság vagy gátoltság, ha a baleset utórezgését figyelembe vesszük, akkor nagy a gátoltság, na és a lában!!!Gyakori a negativizmus, (az biztos)azaz hogy a megszakítja, visszautasítja környezetével a kapcsolatot, nem beszél,, stb.(minek ha úgysem értenek meg ?)

 Doxazmák (téveszmék): olyan megingathatatlan téves gondolatok vagy hit, ami nem magyarázható ( másoknak, de saját magamnak igen)Tipikus téveszmék: vonatkoztatásos; bűnösségi;érzés (a szabad cselekvés érzésének elvesztése); gondolatelvonás, gondolatbeültetés, gondolatsugárzás, ehhez segít a blogoma saját gondolatok elidegenedése blogot írom,írom ,írom ami bennem van egyépként senkit nem érdekel de így jóbb nekem- (a személy külsőnek érzi azokat).

Szimplex: a szociális funkciók nagymértékű hanyatlása, visszahúzódás, az érzelmek elsivárosodása, és az érzelmi életben megjelenő ambivalencia (egyidejűleg egymással ellentétes érzések), a gondolkodás logikusságának felborulása. Ezt is várom de jönni fog

A tüneteknek legalább 6 hónapig fenn kell állniuk,( több mint másfél éve nyüglődöm, csak annyit mndtak hogy személyiség zavarom van … tényleg…tök jó…) hogy diagnosztizálható legyen, másképp schizoform vagy nem schizoform pszichotikus állapotokról beszélünk. (schizoform = skizofréniára hasonlító)

Nagy teher

Ahogy elkezdődött, úgy lett vége. Gyorsan jött az élet gyorsan megy el.

 Semmi varázs, vagy külön megalkuvás. Még a várakozás is - rettenetesen fáradtnak érezte magát,. Honnan ez a fáradság? Honnan ez a nyugtalanság?

Éles fájdalom nyilallt az alsó részembe, mindaz, ami velem történik, rémálom.

A út vége egyre messzebb leperegtek előttem az elmúlt eseményei, ingatag kedélyállapotom !!,. „Erősnek kell lennem, nem szabad sírni!Pedig….   Nem most! Még csak pár lépés, s aztán, jön a megérdemelt büntetésem. Ki várja ezt türelemmel?

Csípi torkát a visszafojtott sírás, meg-megrázkodóm nem állom már a próbát.

Sírok és csak perelem az istent. Pedig én vagyok a hibás de könnyebb ha másra foghatjuk. Úgy hordozom a terhet,hogy már-már belerokkanok(jobban) ki tudja, hogy a bennem levő

Kín, szenvedés meddig nyomja lelkem , meddig bírom, néha már elviselhetetlen.

Ezt megértem, ezzel együtt kell élnem, iszonyú szomorúság vesz erőt rajtam.

Feketébe öltözni, vagy inkább fehérbe. Gyászolni szeretnék, de dobozolni kell az effajta gondolatokat.

Úgy őrizni a titkot, mintha élet-halál kérdése lenne... pedig nem titok, és halál az a kérdéses??

A modern skizofrénia

Mindenki szereti az Énjét takargatni, általában mindig van egy olyan határ, amit nem mutatunk meg a másiknak, Mindig van egy olyan rész, amit nem fogunk kiteregetni.          A jól ismert énvédő mechanizmusról van szó. Ez a rejtegetés védelmet ad, ha nem mutatunk semmit, akkor igen kevés az esélye annak, hogy támadható legyen az Énünk.     Minél többet mutatunk meg a másiknak, annál inkább kiszolgáltatottá válunk.                Alapvetően senki sem őszinte. Egyre több embertől kell megvédeni magunkat.                                                                                       Az.,emberek,találkoznak,egymással.                                                                        A kommunikáció: az emberek beszélnek egymással. Kiegészül nonverbális elemekkel is, gesztusokkal, hanglejtéssel, metakommunikációval, ami részlegesen teljessé teszi a dolgot.   

                                                                                                               Érdekes a telefon, hogy két ember, akik között mondjuk egy óceán van, is tudjon egymással beszélni. Van egy olyan dolog, ami mögé el lehet bújni. Az embert csak odaképzeljük. A jelenlét elmúlt, és természetesen a nonverbális kommunikáció nagyrészt eltűnik. 

                                                                                                                     AZ internet,levelezés stb... Itt már teljes egészében kimondhatjuk, hogy kommunikáció leredukálódott. A feleknek nem kell találkozniuk,. Az Én eltűnik, csupán karakterek maradtak.Az emberek egy géppel kommunikálnak. A géppel beszélik meg a problémájukat. Szinte már kiteljesedett az énvédő mechanizmus. A világon semmit nem tudnak meg rólam az emberek. Néhány karaktert mutatok magamból, ami nem én vagyok. De ne is legyünk ennyire pesszimisták. Át fog ez alakulni.A fantáziánk működik. A fantáziánk kitalál,egy lényt a karakterek mögé. A fantázia igen erősen dolgozik.

Nézzük tehát, hogy miből élünk: Van egy emberi, aki az énvédő mechanizmus kiteljesedése, és van egy fantázia. Itt a nagy kérdés: Lehetséges-e, hogy a személy eltűnik, és a fantázia egy  személlyel kommunikál kizárólag az elmében? Nagyon beteg kérdés nagyon elképzelhetetlen lenne. Vagyok annyira negatív, hogy kijelentsem, hogy lehetséges ez.! A tudat képes a skizofrénia egy modern szintjére, ahol már nem a géppel társalog, hanem a fejében létező valakivel. Ez a modern skizofrénia, amelynek már mi is részesei vagyunk. Ma is találni bőven ilyen embert aki már részlegesen skizofrén állapotban van.

 Megyek! Beszélgetek egy kicsit (magammal)!

Kiből mit hoz ki a negatívizmus? Belőlem ezt ..

Igazi taknyos, hűvös mindennapi délután. Csak ballagok némán, tekintetem a földre szegezve, mint mindig. Beleragadva,gondolataim,kusza,hálójába.

Mégis irigykedem! Mert egyedül vagyok. Amióta csak az eszemet tudom, egyetlen társam a magány, mely a hosszú évek alatt teljesen magába fojtott.

Igen, én még nem élhettem meg azt, hogy, és igaz társa tudnék lenni ebben az átkozott világban.

Nincs senki, aki rám mosolyogjon, mikor rossz a kedvem, akinek elmondhatom mindazt, mi olykor nyomja lelkem, akivel szavak nélkül is értjük egymást. …
Miért vagyok én egyedül? – tűnődöm ezen, Ki is vagyok én? Melyikünk a valóságosabb? Én, vagy a tükörképem? Miért vagyok én a világon? Életemnek semmi értelmét nem látom! Nincsen,célom,nincsen,senkim…

Továbbindulok. Meglátok egy hidat, hát arrafelé veszem az irányt. Felbotorkálok a közepéig, majd megállok. Lenézek az alattam nyúló víztömegre. De jó lenne! De jó lenne végre magam mögött hagyni mindent! Csak egy mozdulat kell hozzá… És megszűnne minden, mi eddig létezett. … … vonz a mélység… megszólal bennem valami,hang: „Gyáva vagy!”. De melyik az igazi gyávaság? Az, ha félek a jövőbeni életemtől? Vagy az, hogy nem merek itt véget vetni,neki?.

 Talán,majd,legközelebb…újra…
Csak én mászkálok, így, egyedül. De mégsem! Valaki, tekintetét mereven a földre szegezve szomorúan közelít felém.Csak tócsa és a én vagyok ott.

Valami megmozdul bennem. Hírtelen rámszakad az egész világ. Egy könnycsepp indul meg a szemem sarkából. Talán csak a vele jött megmagyarázhatatlan érzés…
Tovább indulok szívemet egy hatalmas kő nyomja, torkom összeszorul… Mi lenne, ha visszamennék arra a hídra? – jut eszembe. De nem! Észre sem vettem, hogy közben beesteledett. Felnézek az égre, melyen ezrével ragyognak a csillagok. Vágyódom. Vágyódom a csillagok közé. El innen. Jó messzire… De hiába. Én csak egy elhullajtott könnycsepp vagyok,végigjárja rövid útját, majd porba hullva válik ismét a mindenség végeérhetetlen részévé…
És most itt vagyok… Egyedül? Itthon vagyok?  De hol vagyok?

Mindenki szeretne egy jobb életet, de nem tudni hogyan is kell ezt véghezvinni.!?
 

Dolgokról beszélni lehet, de csak feltevéskén. A következmény az, amit szeretne mindenki - de - azonnal. Sok pénzt, nagy sikert, egészséget, …….stb. sorolhatnám..

 Ugye milyen bőkezű veled az élet? A tudatosság példánkban az, hogy az összefüggéseket megfigyeled, megfejted és átlátod a saját érzelmi valóságodban, és kiértékeled. Felesleges belemélyedni addig a pillanatig, amíg meg nem történik - ok és okozat -. Ennyire egyszerű, hagyni kell, hogy a következmény belépjen az életedbe. Ez az érzelmi reakció az Achilles sarka a további életednek, amit elraktározol és kivetítesz a környezetedre.    A sikerről vagy az egészségről milyen lehet az elképzelésed, ha nem is tapasztaltad?Nem az a lényeg, hogy másnak mekkora a vagyona, vagy milyen az élete, hanem az, Te mit szeretnél megélni. Más életét kívülállóként láthatod, a sajátodat belülről. Te bírálod magad, úgy is fogalmazhatunk, a valóságod tükörképe gondolataidnak. Valójában nem látsz bele más életébe, csak a külsőségeket pillanthatod meg, amelyek sokszor hamis képet mutatnak..
    Tegyünk az "I"-re végre pontot! Az, hogy "szeretném", az önmagában édeskevés.

-. Értékrendednek mindig örülsz vagy megveted, de az biztos, hogy érzelmi szálak kötnek.Őnmagában egy életkép teljesen érzelemmentes, a pénz, a kocsi, a sikerhez tartozó eredmény, ház, egészség, élőlények….a végtelenségig sorolhatnám a formákat. Aki ezt visszaigazolja az a Te szemléleted, teóriád!. A pénz csak csereeszköz, de lehet, a hatalom és a nyomor melegágya.

Ha tudsz félni, akkor figyelni is tudsz! A félelemmel -  Ide tartozik a harag, a gyűlölet, hatalomvágy, kissebségi komplexus, agresszivitás, izgalom stb. Ez az érzelem irányítja bolygónkon az emberek túlnyomó többségét. Olyan jól működik, hogy nem is vesznek róla tudomást, csak amikor már bekövetkezett a baj. Szinte droggá minősíthetjük -  emberi, családi konfliktusok, média, háborúk, -. A félelmen keresztül döntéseket, célokat, életképeket hoznak az emberek. A félelem erőt ad, a félelem nagyon gyorsan meghozza gyümölcsét,, a félelem ragaszkodik és gyökeret ver az elmében. A félelmed irányít! A félelem által - szituáció - észre se veszed, már a nyakadban liheg.Csak úgy kipattan a rossz gondolat, amit szívvel lélekkel gondolsz ……

A bűn legsúlyosabb büntetés a lelkiismeret szava. Talán rettenetesebb, mint a gyakorlati élet büntetése.
Nincs rettenetesebb, mint a lelkiismeret gyötrelme.
.
A lelkiismeret! egy szavába kerül.

A lelkiismeret! csak egy szavába kerül.

Ne hidd, hogy valamit is el lehet felejteni. Ha régen történt is, nincs elfelejtve semmi. Bármelyik pillanatban gyötörni kezdhet a lelkiismeret. Lehet, hogy az ideggyógyintézetbe vezet majd, de lehet hogy fel a padlásra a kötélhez. Kérdezem- este - Istenem miért vagyok ideges, türelmetlen, miért vagyok hitetlen, miért nem tudok megváltozni? Tudod mi az idegesség? A bűn láza! Hiába felejtetted el, nincs elfelejtve. A bűn és a büntetés össze van kötve. Ha  nem fog kiderülni!  Lehet, hogy a sírba viszed a titkodat, lehet hogy senki nem fogja megtudni, és mégis megvan a büntetése.!! Aki ebben a földi életben nem rendezte, egy örökkévalóságon át gyötri majd.

"Nem, te nem vagy kivétel, hanem tipikus eset. Úgyhogy jól jegyezd meg a szabályt: Nincs kivétel."
       
"Mosollyal tudod legegyszerűbben kihúzni magad a nehéz helyzetekből. Még akkor is, ha az a mosoly hamis."
       
"Nem a választás a nehéz, hanem a döntésed szerint élni."
     

Adalbert von Chamisso:
ÉG VELED

Mért érdekelne másokat
hogy történt - az élet ilyen.
Örültem, hogyha láttalak,
s ha láttál, örültél nekem.

Az első csók, szádon mi gyúlt,
szivünkben kincs egyszerre lett.
Ha jöttem, arcod kipirult,
ha mentem, elfehéredett.

S mindennap újra jöttem én,
eső hullt ránk és napsugár,
átjárta lelkünket a fény,
de elrepült hamar a nyár.

Szorítottuk egymás kezét
mosolytalanul, könnytelen,
mindkettőnk őszintén beszélt,
gyönyör volt együtt s gyötrelem.

És jött az ősz, aztán a tél,
a fecske is messze repült,
szerelem, mely a sírig él?
Hideg lett, s a szivünk kihült.

Messzi országba indulok,
s te kedvesen szólsz: Ég veled.
Könnyedén kezet csókolok,
így volt, s másképp nem is lehet.
-
fordította: Tapfer Klára

Megyek, s álmodozok,
szememben csillagok,
éberen álmodok-
azt álmodom:szeretsz...
aztán látom távol
elsuhant az élet-
-már fázom és félek...
...megyek a síneken
a táj már idegen
de azért követem
s remélem meglelem
mit is? - már nem tudom
elfoszlott bánatom
magam mögött hagyom
elkopott múltamat.
egy ami itt marad
itt duruzsol bennem
nem hagy elfelednem
szűköl a lelkemben:
ugye szeretsz engem?    

Gyóni Géza: Hegedűszóló

Bús hegedű, beszélj az életemről,
Amelyet egykor szépnek szántam;
S mely most sötéten leng utánam,
Mint szemfedő a sárga holttetemről.

Ifjú szerelmek, bízó büszke szárnyak,
(Ó én ifjú repülő-vágyam)
Hogy elmerültek vérben, sárban!
Hogy elmerültek s mégis újra fájnak.

Napos tetők, futó-rózsás erkélyek,
Melyekre föl-fölsóhajtoztam -
Napos tetők, hol vagytok mostan?
Már sírig sír utánatok a lélek.

Érek-e még egy áldott menedéket,
Ahol a fejem lehajthassam?
Bús hegedű, altass el lassan:
Álmomba tán a kedves házba lépek;

A kedves házba, - melybe titkos esték
Láttak surranni ifjan, vágyón;
Látták lobogni ifjuságom...
Ha most látnának, tudom megkérdeznék:

- Ki vagy, ki vagy te, hajlott szürke vándor?
E házba büszke ifjat várnak,
És mennyegző lesz és vasárnap,
Ha ő jön, kinek szeme-szive lángol...

Arcom az árnyék még jobban befödné:
Lehet-e most, igy rázörgetnem?
Bús hegedű, sirasd el csendben,
Akit ő vár s ki nem tér vissza többé...

   Gonosz a világ!

Gonosz a világ amelyben élünk!
Gonosz emberektől ugyan mit remélünk?
Ártó szándék, nincs belőle hiány,
az ártó ember szíve, lelke hitvány!

Barátság, szeretet dehogy tudja mi az
szíveddel labdázik, életedre kihat!
Számon kéred tőle, mindent- mindent tagad!
Hű szeretőt akarsz, neked nem való az!

Üres a szó és minden ígéret,
amikor egyszer már becsaptak téged.
Hazug a szó és hazug az ígéret,
hogyha már egyszer hazudtak néked!

Hiába próbálod áltatni magadat,
az a kis kétely örökre ott marad!
Marja a szívedet, boldog sose leszel,
Akármit is ígér, akármit is teszel.    

Újra és újra ugyanazok a dolgok ismétlődnek...ha egyszer nagyon jól érzem magam,akkor jön valami, ami megint visszaküld a nullára.
Mi értelme van felállni, ha úgyis megint ugyanaz lesz a vége? És ne mondjátok,hogy nem...mindenki élete más, mindenki másként él meg dolgokat, máshogy kezelitek a rosszat és másként élitek meg a jót. Nem láttok bele a fejembe, nem gondolkodtok az én nézeteim szerint,
Éveken át próbáltam legyőzni ezt a negatív szemléletet és előítéletek nélkül állni a dolgokhoz, de mindig, újra és újra belátom, hogy nem megy...akármennyire is próbálom nem tudok az a tipikus "sz....k bele az életbe " ember lettem.

...és a legtöbben észre sem veszik ezt, nem látják, hogy mennyire fáj, hogy legszívesebben ordítanék. De nem teszem, hogy azzal se ártsak nektek, magamnak.

Hát ez a nap 'fergeteges'. Lassan minden emberrel sikerül összevesznem aki körül vesz..

Nem érdekel senkit, hogy egész nap szinte már tövig rágtad a körmöd, reszket a gyomrod és félsz, hiszen  egy álmát teljesítheti be..vagy azt rombolja le, hát ezek a gondolatok…

Irigylem azokat az embereket, akik hátradőlve, élnek és várnak.

 Későn kaptam észbe.

Persze az ember már csak ilyen, utólag okos.

Talán azért bízom még annyira, mert nem akarom elfogadni, hogy csak 'rossz dolgok' történhetnek körülöttem.. azokból kijutott.

Mindig van rosszabb persze - még, de kérdem én, mi az a dolog, ami nagyon össze tud törni egy embert? Ami sírásra késztet? Ami miatt befelé fordulhatsz..?
Sok kérdés, de csak egy válasz van.
Hogy mi rossz? Ha az álmaidról kell lemondanod méghozzá záros határidőn belül.

Zavaros gondolatok mindenütt.
A fejemben olyan jól megfogalmaztam, amit mondani akartam, hogy lássa, minden egyes szavamnak súlya van, hogy komolyan gondolom, de rájöttem, idegességemben nagyon mellé tudok beszélni.
Nem jutottam előbbre, de most távol az idegesség hatósugarától - egyre világosabb minden.
Kompromisszum.

Miért van az, hogy bármennyire igyekszem más számára nem szembetűnő?
- mert nem ismer.
Mintha nem lenne fontos - az, hogy mi zajlik bennem.
Pedig ezen múlik minden.
Kapcsolat.
Nem várható el egyik féltől sem, hogy meghazudtolja magát csak azért, hogy másnak jó legyen.
Kompromisszum, hogy minden jól működjön - de……………..

„Levegőt”úgy érzem megfulladok, mert nem lehetek, aki vagyok.

  csak széttárt karokat látok és olyan szemeket akik a csodára várnak.
Megint csak felmerült, hogy bennem lehet a hiba, de talán egyszerűen csak nagyon különbözünk.

Tudom, hogy nincs két egyforma ember..
Tudom, hogy nem jó az az irány, ami felé haladok. Sokat vagyok ideges is emiatt, ezért érzem azt, hogy csak ülhetek ölbe tett karokkal és várom, hogy ellepjen valami fullasztó maszlag, ami megöli azt, aki vagyok..
Majd valamerre fordul a dolog, addig kiáltok!Levegőt!

Annyi  biztos, hogy..
> zavar van a rendszerben.< és, hogy egy jó ideje ijesztően nagy a csend.    
Annyira szeretnék írni ide, de néha minden gondolatom elszáll.
Van, amit nem is akarok leírni.. amíg csak a fejembe van nem tűnik valósnak, mintha nem is létezne....

Falak.Mindenütt falakba ütközöm.
Azt hiszem jó kőműves lennék, mert kezdem azt hinni, hogy áttörhetetlen falat építettem.

Azt sem tudom, hogy miért nem mehet minden simán..
Néha úgy látom,nem ismerem fel, mert ez a hatalmas fal mindent eltakar a szemem elől..
imádkozik azért, hogy újra boldog lehessek.

Tudom, probléma, hogy 'erődítményt' építettem magam köré, de lehet, hogy nem csak az a baj, hogy ott van..
" Ki mindent akar, mindent elveszít. "

..vagy bennem a hiba, de már többször is említettem: nem vagyok tökéletes. Sőt! KI az??

   Késztetést éreztem arra, hogy pársort itt hagyjak ma is. Nincs sok írni/mondani valóm, illetve lenne, csak még nem tudom teljesen összeszedni a gondolataimat. Mostanság valahogy nem megy a dolog. Ami egyszerű lenne, most valahogy az is olyan bonyolultnak tűnik.
 Nagyon elvágyom innen. Menekülhetnékem van.
Mint valami űzött vad, rohannék, de nem tudom ki elől, vagy mi elől..csak futnék, messze.( ha tudnék)

"..és rajtam az ideg,
de nem tudom mi ez.
csak rohannék,
de nem tudom kihez."

Ha rossz vonatra szálltál, nem segít, ha a jó irányba kezdesz futni.

Az életút során sokszor érzitek magatokat meglehetősen egyedül, mintha elkülönülnénk mindenkitől.

Az érzelmi gyógyulás magában foglalja annak az útját, hogy saját ösvényeiteket  magunk irányítsuk..

       
"Csak emlékkönyvek ne legyetek soha. Ne hagyjátok, hogy minden jöttment belétek firkálja a marhaságait."
       
Van aki őriz,De nincs, aki ért,Van olyan, aki megölel,
De nincsen, aki félt,Már nem is tudod, hogy szenvedsz?
Hitted, hogy szebb lesz,Praktikus, logikus,-Mégis tragikomikus
Rosszul megírt, hálátlan szerep,Hogy tulajdonként éled az életed !!!!!!!!

Az vagy, akinek hiszed magad? Ne ismételgesd folyton, amit a "pozitív gondolko­dás" hívei sulykolnak, hogy "igen, szeretnek, igen, erős vagyok, igen, meg tudom csinálni". Nem kell mondogatnod, hiszen ezt már tudod. (...) Ahelyett, hogy megpróbálnád bebizonyítani, hogy, mint gondolsz, egyszerűen nevess. Nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságodon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz. Hisz a többi ember is mind-mind ezt csinálja. Na itt kezdődik az érdektelenség! :D   J
       
       "A bizalom érdem. Nem tudom csak úgy, egyszerűen megadni."