Adalbert von Chamisso:
ÉG VELED

Mért érdekelne másokat
hogy történt - az élet ilyen.
Örültem, hogyha láttalak,
s ha láttál, örültél nekem.

Az első csók, szádon mi gyúlt,
szivünkben kincs egyszerre lett.
Ha jöttem, arcod kipirult,
ha mentem, elfehéredett.

S mindennap újra jöttem én,
eső hullt ránk és napsugár,
átjárta lelkünket a fény,
de elrepült hamar a nyár.

Szorítottuk egymás kezét
mosolytalanul, könnytelen,
mindkettőnk őszintén beszélt,
gyönyör volt együtt s gyötrelem.

És jött az ősz, aztán a tél,
a fecske is messze repült,
szerelem, mely a sírig él?
Hideg lett, s a szivünk kihült.

Messzi országba indulok,
s te kedvesen szólsz: Ég veled.
Könnyedén kezet csókolok,
így volt, s másképp nem is lehet.
-
fordította: Tapfer Klára

Megyek, s álmodozok,
szememben csillagok,
éberen álmodok-
azt álmodom:szeretsz...
aztán látom távol
elsuhant az élet-
-már fázom és félek...
...megyek a síneken
a táj már idegen
de azért követem
s remélem meglelem
mit is? - már nem tudom
elfoszlott bánatom
magam mögött hagyom
elkopott múltamat.
egy ami itt marad
itt duruzsol bennem
nem hagy elfelednem
szűköl a lelkemben:
ugye szeretsz engem?    

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.