Újra és újra ugyanazok a dolgok ismétlődnek...ha egyszer nagyon jól érzem magam,akkor jön valami, ami megint visszaküld a nullára.
Mi értelme van felállni, ha úgyis megint ugyanaz lesz a vége? És ne mondjátok,hogy nem...mindenki élete más, mindenki másként él meg dolgokat, máshogy kezelitek a rosszat és másként élitek meg a jót. Nem láttok bele a fejembe, nem gondolkodtok az én nézeteim szerint,
Éveken át próbáltam legyőzni ezt a negatív szemléletet és előítéletek nélkül állni a dolgokhoz, de mindig, újra és újra belátom, hogy nem megy...akármennyire is próbálom nem tudok az a tipikus "sz....k bele az életbe " ember lettem.

...és a legtöbben észre sem veszik ezt, nem látják, hogy mennyire fáj, hogy legszívesebben ordítanék. De nem teszem, hogy azzal se ártsak nektek, magamnak.

Hát ez a nap 'fergeteges'. Lassan minden emberrel sikerül összevesznem aki körül vesz..

Nem érdekel senkit, hogy egész nap szinte már tövig rágtad a körmöd, reszket a gyomrod és félsz, hiszen  egy álmát teljesítheti be..vagy azt rombolja le, hát ezek a gondolatok…

Irigylem azokat az embereket, akik hátradőlve, élnek és várnak.

 Későn kaptam észbe.

Persze az ember már csak ilyen, utólag okos.

Talán azért bízom még annyira, mert nem akarom elfogadni, hogy csak 'rossz dolgok' történhetnek körülöttem.. azokból kijutott.

Mindig van rosszabb persze - még, de kérdem én, mi az a dolog, ami nagyon össze tud törni egy embert? Ami sírásra késztet? Ami miatt befelé fordulhatsz..?
Sok kérdés, de csak egy válasz van.
Hogy mi rossz? Ha az álmaidról kell lemondanod méghozzá záros határid
ő
n belül.

Zavaros gondolatok mindenütt.
A fejemben olyan jól megfogalmaztam, amit mondani akartam, hogy lássa, minden egyes szavamnak súlya van, hogy komolyan gondolom, de rájöttem, idegességemben nagyon mellé tudok beszélni.
Nem jutottam előbbre, de most távol az idegesség hatósugarától - egyre világosabb minden.
Kompromisszum.

Miért van az, hogy bármennyire igyekszem más számára nem szembetűnő?
- mert nem ismer.
Mintha nem lenne fontos - az, hogy mi zajlik bennem.
Pedig ezen múlik minden.
Kapcsolat.
Nem várható el egyik féltől sem, hogy meghazudtolja magát csak azért, hogy másnak jó legyen.
Kompromisszum, hogy minden jól működjön - de……………..

„Levegőt”úgy érzem megfulladok, mert nem lehetek, aki vagyok.

  csak széttárt karokat látok és olyan szemeket akik a csodára várnak.
Megint csak felmerült, hogy bennem lehet a hiba, de talán egyszer
űen csak nagyon különbözünk.

Tudom, hogy nincs két egyforma ember..
Tudom, hogy nem jó az az irány, ami felé haladok. Sokat vagyok ideges is emiatt, ezért érzem azt, hogy csak ülhetek ölbe tett karokkal és várom, hogy ellepjen valami fullasztó maszlag, ami megöli azt, aki vagyok..
Majd valamerre fordul a dolog, addig kiáltok!Leveg
őt!

Annyi  biztos, hogy..
> zavar van a rendszerben.< és, hogy egy jó ideje ijesztően nagy a csend.    
Annyira szeretnék írni ide, de néha minden gondolatom elszáll.
Van, amit nem is akarok leírni.. amíg csak a fejembe van nem tűnik valósnak, mintha nem is létezne....

Falak.Mindenütt falakba ütközöm.
Azt hiszem jó kőműves lennék, mert kezdem azt hinni, hogy áttörhetetlen falat építettem.

Azt sem tudom, hogy miért nem mehet minden simán..
Néha úgy látom,nem ismerem fel, mert ez a hatalmas fal mindent eltakar a szemem elől..
imádkozik azért, hogy újra boldog lehessek.

Tudom, probléma, hogy 'erődítményt' építettem magam köré, de lehet, hogy nem csak az a baj, hogy ott van..
" Ki mindent akar, mindent elveszít. "

 

 

..vagy bennem a hiba, de már többször is említettem: nem vagyok tökéletes. Sőt! KI az??

   Késztetést éreztem arra, hogy pársort itt hagyjak ma is. Nincs sok írni/mondani valóm, illetve lenne, csak még nem tudom teljesen összeszedni a gondolataimat. Mostanság valahogy nem megy a dolog. Ami egyszerű lenne, most valahogy az is olyan bonyolultnak tűnik.
 Nagyon elvágyom innen. Menekülhetnékem van.
Mint valami űzött vad, rohannék, de nem tudom ki elől, vagy mi elől..csak futnék, messze.( ha tudnék)


"..és rajtam az ideg,
de nem tudom mi ez.
csak rohannék,
de nem tudom kihez."

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ennmary.blog.hu/api/trackback/id/tr192252923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása