Kiből mit hoz ki a negatívizmus? Belőlem ezt ..

Igazi taknyos, hűvös mindennapi délután. Csak ballagok némán, tekintetem a földre szegezve, mint mindig. Beleragadva,gondolataim,kusza,hálójába.

Mégis irigykedem! Mert egyedül vagyok. Amióta csak az eszemet tudom, egyetlen társam a magány, mely a hosszú évek alatt teljesen magába fojtott.

Igen, én még nem élhettem meg azt, hogy, és igaz társa tudnék lenni ebben az átkozott világban.

Nincs senki, aki rám mosolyogjon, mikor rossz a kedvem, akinek elmondhatom mindazt, mi olykor nyomja lelkem, akivel szavak nélkül is értjük egymást. …
Miért vagyok én egyedül? – tűnődöm ezen, Ki is vagyok én? Melyikünk a valóságosabb? Én, vagy a tükörképem? Miért vagyok én a világon? Életemnek semmi értelmét nem látom! Nincsen,célom,nincsen,senkim…

Továbbindulok. Meglátok egy hidat, hát arrafelé veszem az irányt. Felbotorkálok a közepéig, majd megállok. Lenézek az alattam nyúló víztömegre. De jó lenne! De jó lenne végre magam mögött hagyni mindent! Csak egy mozdulat kell hozzá… És megszűnne minden, mi eddig létezett. … … vonz a mélység… megszólal bennem valami,hang: „Gyáva vagy!”. De melyik az igazi gyávaság? Az, ha félek a jövőbeni életemtől? Vagy az, hogy nem merek itt véget vetni,neki?.

 Talán,majd,legközelebb…újra…
Csak én mászkálok, így, egyedül. De mégsem! Valaki, tekintetét mereven a földre szegezve szomorúan közelít felém.Csak tócsa és a én vagyok ott.

Valami megmozdul bennem. Hírtelen rámszakad az egész világ. Egy könnycsepp indul meg a szemem sarkából. Talán csak a vele jött megmagyarázhatatlan érzés…
Tovább indulok szívemet egy hatalmas kő nyomja, torkom összeszorul… Mi lenne, ha visszamennék arra a hídra? – jut eszembe. De nem! Észre sem vettem, hogy közben beesteledett. Felnézek az égre, melyen ezrével ragyognak a csillagok. Vágyódom. Vágyódom a csillagok közé. El innen. Jó messzire… De hiába. Én csak egy elhullajtott könnycsepp vagyok,végigjárja rövid útját, majd porba hullva válik ismét a mindenség végeérhetetlen részévé…
És most itt vagyok… Egyedül? Itthon vagyok?  De hol vagyok?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.