Lám megint újabb- nap. Azt hiszem ez soha nem lesz jobb. soha, soha  Már attól függ honnan nézzük. Egy átlagos ember számára egy ilyen nap már eredményes. De nekem ez nem elég. Kell még valami, tekintettel arra hogy nekem elég mozgalmas életem volt most sivár és egysíkú élet ami vár rám.(bár le a kalappal azok előtt akik eme tettet,életformát, lelkiismeretesen élik meg). Hát úgy gondoltam hogy ha már semmi más nem dobja fel a napom akkor belesüppedek a gondolataimba és engedem had szárnyaljanak. Na az eredményt inkább nem közlöm.Remélem a holnapi nap is ennyire sikeres lesz.

Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is - világot teremtő.

Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak szerelmet
az álmokban, ki' van, mind angyalok
fejükön fénylő tündér-glória ragyog.

Az álmokban ritkán van szenvedés
s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám
az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután,
amikor Ő jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök... -

Az álmokban így van mind' -
a valóban mögöttünk az Élet sündörög.
De sebaj! újra itt az éj,
csukd be szép szemed,
álmodj és remélj!


/Reményik Sándor/

 

Életút

Fájdalmas a lépted.Szárnyalnál, de nem megy.
Oly súlyos a teher,melyet már régóta,hordozol görnyedt,hátadon.

Arccal a porba hullsz.A többi beléd rúg.
Hallgass, nem értenek,

Nem tudják, mit tesznek

Mert közülük mind,tudatlan.

Szánd őket, ne gyűlöld.Szeresd csak tovább őt.
Őt, bár megvet téged S csak növeli terhed
Te meg hiába, kiáltasz.

Te mész tovább magad.
Nem tudja mit érzel,Féltél szólni véle
Rettegsz szavától, szüntelen.

S majd visszatekintesz.Akik már felértek,Üdvözölnek téged.
Ne félj, nem maradsz, egymagad.

  Lelki vakság..


Bűnfertőzött embervilág,lelki vakkal van tele,nem láthatjuk már Atyánkat,csak beszélhetünk Vele.
Kegyelem, hogy bűnösökkel,Ő még ma is szóba áll, kárhozatot érdemelnénk,mégsem vár, örök halál!
Hála, lelki vakságunkból,gyógyulhat lelki-szemünk,ám csak úgy, ha Lelke által,új életet kezdhetünk!
Meggyógyul a lelki-szeme,aki újjászületik,Uráról tesz bizonyságot,még ha ki is nevetik.
Azok, akik nem hiszik el,van szebb örök életünk,mind elvesznek bűneikben,de mi, nyertesek leszünk!


 

Vágyunk rá, hogy belül azt érezzük: minden rendben van. Néha a nyugiban is majd' megőrülünk a félelemtől, aggodalomtól.Az életben minden mindig a helyén van, ( csak én nem vagyok jó helyen) mindig mindennek oka van, az én rálátásomtól függetlenül. Tehát jó minden, csak én nem látom a dolgot elég "magasról".

Egy alaptörvény szerint: „Mint fent úgy lent, mint kint úgy bent.”

 Ha az igaz, hogy mint kint, úgy bent, akkor most ez nálam egyértelmű.Mint bent, úgy kint. Ez is megállja a helyét. Sokszor elkeserít.Megjelenik egy probléma, ami bennem van  Nagy valószínűséggel! Még kimondani is nehéz! Pedig így van! A tetteink tükrözik, a mi belső valóságunkat, világunkat!

Sokan mondják Aki önmagát nem tudja szeretni, az mást se.Aki nem tud magában egyedül meglenni, aki nem viseli el a saját társaságát, az mással, azaz közösségben sem képes kiegyensúlyozottan létezni. Látszólag ez egy könnyű megállapítás, de valójában nem az.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: az

A bejegyzés trackback címe:

https://ennmary.blog.hu/api/trackback/id/tr72290790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása