A jelenünkre sajnos kihatással van a múlt. Mindenki másként él meg csalódásokat, kudarcokat . Vannak, akik nehezebben lépnek túl sérelmeken, sokszor önértékelési, önbecsülési problémákat  nehezebben is dolgozzák fel ezeket a sérelmeket.A múlt sajnos formálja az embereket (véglegesen, vagy átemenetileg). Jómagam sajna az elsők táborába tartozom.

 Elkövettem egy sor hibát,de most utoljára egy hatalmasat, amit nem kellett volna, és ezáltal megbántottam, csalódást okoztam mindenkinek. Egy olyas valakit bántottam meg, aki ezt igazán nem érdemelte,meg.
Sok-sok év tetteit végiggondolva rájöhetem arra, hogy mennyi hibát  követem el, egyszerűen  csak sodródtam az árral, mert korábbi sérelmet nem tudtam feldolgozni,nem tudtam túllépni rajtuk. Ezért bezárkóztam a saját kis világomba. Évekig éltem a magam kis zárkózott világát, de rájöttem, hogy igen is így érzem jól magam.

Kezdtem gondolkodni a múlton, egyfajta mérleget készítettem az életemről, és rájöttem nagyot hibáztam.

Szeretném megválaszolni ….mindazt, (ami ezt  a viselkedést kiváltotta belőlem), Szeretnék bocsánatot kérni. Voltak megnyilvánulásai annak, hogy milyen is vagyok valójában, de ez sajnos

"Az élet egy harc. Vagy felfegyverkezel, vagy azonnal megadod magad."
     
"Első szabály a csalódás elkerülésére: csökkentsd az elvárásaidat."
     

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.