"Egyikünk élete sem könnyű. És akkor?
Legyen bennünk kitartás, és mindenekelőtt bízzunk önmagunkban.
Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben,
és ezt a valamit -kerül, amibe kerül- meg tudjuk valósítani."
(Marie Curie)

Jó lenne !!!!!!!!!!

"A boldogság nem visel külső jelvényt, hogy felismerhessük, olvasni kellene a boldog ember szívében; de a megelégedés kisugárzik a tekintetből, a viselkedésből, a hanghordozásból, a magatartásból, s mint egy átárad arra, aki észleli."
/Jean-Jacques Rousseau: A magányos sétáló álmodozásai/

Egyre kevesebb a boldog ember …..

Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.
Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket.
Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.
Azt kérdezzük magunktól: Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak?
Miért ez a kishitűség?
Isten gyermekei vagyunk. Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot.
Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat, nehogy mások elbizonytalanodjanak mellettünk.
Arra születtünk, hogy kinyilatkoztassuk a bennünk lakozó Isten dicsőségét.
Mert ő nemcsak némelyikünkben, de mindegyikünkben ott lakik.
Amikor engedjük világítani saját fényünket, önkéntelenül lehetővé tesszük másoknak, hogy ugyanezt tegyék.Amikor megszabadulunk félelmünktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat.
Nelson Mandela

Mindenkinek vannak félelmei….

Annyi minden jár most a fejemben, félelem van a szívemben.
Nem akarok több sebet a szívemre, hisz már van rajta elég egy életre!                                                       Gyógyítsd be kérlek minden sebét.
Mert születhetek akár még 100-szor is újra, és lehetek bármilyen bőrbe bújva
És ilyenkor a szürke is színesnek látszik az egyhangú is gyönyörűvé válik.
Hisz tudom ezen a világon csak csupa magány az élet.
Nem akarom, hogy a múlt kisértsen .
Az a sok könny nem kell nekem.
Álmodni szeretnék ha lehet. Mikor lesz igazán boldog az élet!                                                                                                                   Mert hiába ha lemegy a nap és beragyogják az eget a csillagok
S majd újra felkel csak, hogy megint érezzem hogy élet költözött belém.
fájdalom nélkül tudjon az égbe szállni lelkem
Hisz ez az igazi szabadság. Vigyázni, hogy ne essen seb a szíveden.
És ha már a szívem az utolsókat veri, akkor is boldogsággal lesz teli.
És ha már tényleg lesz szárnyam,Azzal is téged óvlak majd a mennyországban!"

Jöjjön már…………

"Meditálj, táncolj, énekelj és hatolj egyre mélyebbre önmagadban. Hallgasd a madarakat még figyelmesebben. A virágokat áhítattal és csodálattal figyeld. Ne légy jólértesült "mindentudó", ne címkézd fel a dolgokat. A "mindentudók" nagymesterei a címkézésnek, kategorizálásnak. Te inkább kezdj gitározni, vagy tanulj meg furulyázni. Nyílj ki az emberek számára és válj eggyé velük, mert minden egyén Isten egy másik arca. Tanulj minden embertől. Ne félj semmitől, a világ nem az ellenséged. Ez a világ anyáskodik fölötted, minden lehetséges módon támogat téged. Bízz, és egyszer csak feltör és elindul benned felfelé az energia - ez az energia a szeretet. Emiatt az energia miatt úgy érzed, magadhoz ölelnéd az egész világot, mert ebben az energiában a világ ölel téged. És amikor áldottnak érzed magad, mi mást tehetnél, minthogy megáldod az egész világot?"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.