“A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak – amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”      

Stephen King

“A mindennapok forgatagában nagyon könnyen beleeshetünk a siker hajszolásának csapdájába: mind keményebben dolgozunk azért, hogy minél magasabbra jussunk az érvényesülés létrafokain, s csak amikor a létra tetejére érünk, vesszük észre, hogy az nem a jó falhoz támaszkodik.”      Stephen R. Covey

Ne kérjünk magunkban bocsánatot másoktól, hogy van bátorságunk belevágni valamiba! Ne érdekeljen minket, hogy fognak vélekedni a szándékainkról és a teljesítményünkről! Aki nem tanul meg a maga kormányosa és a maga bírája lenni, az mások véleményének rabszolgájaként fogja leélni az életét. Amíg nem zavarunk másokat a szabadságukban, ne korlátozzon minket mások várható véleménye! Ahhoz, hogy boldogok legyünk, szabadoknak kell lennünk és a szabadság legmagasabb foka, amikor felszabadulunk a saját képzeletünk szülte korlátoktól.      Elmer Wheller

Ha az önbizalom és az önbecsülés elérhetetlen számára, az egyén lelkében veszélyes robbanóerők halmozódnak fel. Úgy próbál szert tenni önbizalomra, hogy magához ölel egy abszulút igazságot, és azonosul egy vezér, egy nemzet, egy kongregáció, egy párt vagy egy tömegmozgalom demagóg törekvéseivel.     

Eric Hoffer

Minden esetben, amikor az alkalmazkodás radikális követelményeket támaszt velünk szemben, számolnunk kell az önbecsülésünk válságával.   

Eric Hoffer

Az, hogy miként jövünk ki embertársainkkal, jórészt attól függ, miként jövünk ki önmagunkkal. az önmagát becsülő egyén igyekszik ugyanolyan türelmet mutatni társai, mint saját hibái iránt. Viszont ha értéktelennek tartjuk magunkat, ösztönösen is azt várjuk másoktól, hogy jobbak legyenek nálunk. Többet követelünk tőlük, mint magunktól, és tudat alatt arra vágyunk, hogy csalódjunk bennük.
Eric Hoffer

A kőszikla, mely minden építményünk alapja — az önbecsülés. Önbecsülésünket pedig mindenek előtt azzal szilárdíthatjuk meg, hogy létrehozunk valamit. Valamit, ami kézzelfogható, ami maradandó, amit mindenki láthat. szívében mindenki egyfajta korallállatka. Állandóan munkál benne a belső ösztönzés, hogy felépítsen egy zátonyt. Semmi sem nyújt számára nagyobb elégtételt, mint az, hogy napról napra látja művének növekedését. Talán ez az oka annak, hogy közülünk oly sokan lelik örömüket abban, hogy bélyegeket, érméket, gyufásdobozokat és még ki tudja még, mi mindent gyűjtenek.
Herbert N. Casson

Megtanulni tisztelni a másik méltóságát azt jelenti, hogy nem fosztjuk meg őket problémáik megoldásának lehetőségétől. Csak azok tehetnek szert szilárd önbecsülésre, akik aktívan részt vesznek saját válságaik megoldásában, akik nem passzív, gyámoltalan fogadói a külső segítségnek. Segíteni másokat, miközben megvonjuk tőlük azt a lehetőséget, hogy maguk keressék a megoldásokat, maguk lépjenek fel saját érdekükben, egyértelmű azzal, hogy megfosztjuk őket a fejlődés lehetőségétől. Egy ilyen segítség valójában nem gazdagításuk, hanem kifosztásuk – mert a méltóságuktól fosztjuk meg őket. Az ilyen segítség nem működik.
Saul Alinsky

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.