2010.08.04. 16:18
Fejünkben zakatoló rémképek
A mai kor embere gyakran visszaél szervezete képességeivel. Természetesnek vesszük, hogy agyunk gondolkodik és irányítja testüket, szívünk ver, tüdőnk felveszi az oxigént, gyomrunk befogadja a táplálékot - és így tovább. Így például agyunkat is sokszor felesleges gondolatokkal terheljük, és ezzel lelkileg-érzelmileg is nyomorult helyzetbe hozzuk magunkat...
Sokan ismerjük azt az érzést, amikor a xy. hív minket, hogy beszélni szeretne velünk. Miután azonban nem lehet biztos benne, hogy mi is fog elhangzani, többféle ,,forgatókönyvet" is leperget a fejében. Minél több eseményláncolatot játszik végig, annál jobban erősödik benne a szorongás! Az esetek többségében valójában nem történnek sorozatos sorscsapások, mégis rengeteg felesleges energiát követel tőlünk az, hogy gondolkodásunkkal előre bonyolítunk minden helyzetet.
A lavinajelenség
A túlgondolkodó ember hamar lefelé húzó örvényben találja magát, amelyben mind jobban elgyengül. A negativitás úgy alakul ki, mint egy lavina.
Az agy bonyolult áramkörei tesznek minket képessé arra, hogy összekapcsoljuk a különféle jelenségeket, gondolatokat.
Csakhogy pont emiatt tudunk átugrani egyik aggályból a másikba és az örvénylő spirál minden alkalommal lehúzza őket a mélybe.
A túlgondolkodás nemcsak a problémamegoldó képességünket gyengíti, hanem komolyan alááshatja az önbizalmunkat is, ez pedig hosszú távon romló teljesítményhez vezet, akár egy önbeteljesítő jóslat.
A kutatások szerint a krónikus túlgondolkodók sokkal gyakrabban szenvednek hosszú távú depresszióban, mi több, egyes országokban akár 45%-uknál is diagnosztizálható valamilyen komolyabb depressziós zavar.
Erre még az is rátesz egy lapáttal, hogy a külvilágtól általában nem együttérzést, hanem mindinkább türelmetlenséget és kioktatást kapnak.
Ha valaki állandóan a félelmeiről, aggályairól, nehézségeiről vagy problémáiról beszél, ezzel rendkívüli módon fárasztja a többi embert, akik valósággal ,,energiavámpírnak" érezhetik. Hiába vigasztalják és biztatják, gondolkodásmódja nem változik, ezért reménytelen esetnek tűnik.
Szólj hozzá!
Címkék: életem
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.