Az erőfeszítés csak akkor nyeri el méltó jutalmát, ha az ember semmiképp sem adja fel.

Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el:
Az én szívem, nem eladó és nem is olcsón vett hely,
Na és nem feled! Bár várhat százezer éven át.
Nincs az az idő, nincsen az a tér, ami odafér mert most magányos .

 Mi az élet igaz értelme? Hogyan kell élni? Soha nem tudjuk meg rá a választ. Csak vagyunk, létezünk és élünk. Valaki családban, valaki egyedül. Gondtalanul, gazdagon, pénz nélkül szegényen, házban, palotában. Jóban, rosszban, míg a halál el nem választ. De ki tanít meg az életre? Meglehet tanítani? Csinálja ezt bárki tudatosan?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.