Tudod arra gondoltam,hogy az embernek vannak elképzelései a világról, az élhető életről,
amik talán még soha sem tették az életet élvezhetővé.
Túl sok benne az elvárás,és kevés a megérkezés,a megelégedés.
olyan az ember, mint ki éhezik,mégis elmegy a föld terített asztala mellett,
mert nem lát sehol egy ehető konzervet.
Elvárásai vannak másoktól,és elvárásai önmagától,s mert ezek legtöbbször teljesíthetetlenek,
csalódik másokban,és csalódik önmagában.
Amikor a fejszéjét újra meg újra a lehetetlenbe csapja,közben az erőfeszítésbe,
a hiábavaló várakozásba fárad bele,s az élet elmegy mellette, a fejsze is kicsorbul,
és még nem volt egy csepp valódi öröme,az élet a beteljesületlen vágyak tömege.
Vágyakozás közben élni felejt el az ember,folyton vár valamit önmagától,vagy valaki mástól,
és nem veszi észre a szeretet kínálta lehetőséget,hogy az ő útját kövesse.
Mert akkor nem fog soha elfáradni,benne nem lehet csalódni,a boldogság ő maga.
No és ha valaki meghallja békességes, elvárástól mentes,mindenért kárpótoló,
utat mutató gyönyörű szép hívó hangját.

Tudod arra gondoltam, sok emberről, teljes joggal is,sok rosszat lehet elmondhatni.
Igen, a látszat az, vannak különbek, és kevésbé azok,jók is, rosszak is az emberek.
Vannak irigyek, és harácsolók,rosszat akarók, és hazugok.....
Rengeteg hibája lehet az embernek,a rá jellemzők száma mérhetetlen,
de talán nem is tehet róla az se, aki mentes, és az se, akit eláraszt a gonoszság.
A szegény se akar szegénynek maradni, a beteg sem akar beteggé lenni.
A gazdagnak, az egészségesnek valamiből több jutott, az olyannak, aki nem irigyel,
aki nem hamis, aki nem harácsol, annak talán van valami, ami az ő mérhetetlen kincse.
Ami fontosabb minden másnál, ami tőle elvehetetlen, egy olyan kincs, amire szerencsésen rátalált,
(vagy nagy nehézségek árán a világra hozott )
Ami által a pokol is mennyországgá változott,magasan szárnyalni, könnyű dolog.
Akinek a szívében virágzik a szeretet, mint a léggömb levegő nélkül...
Olyan csak az ember , abban az állapotban, aki könnyedén semmire sem képes,
újra csak leesik, ha földobják is, fájdalmas lehet látni.
Amikor a másikat a szeretet emeli magasra,
de a szegénynek mindenért komolyan megkell harcolnia, és mégis örökös hidegben,
irigyelve a felemelő meleget, él hontalanul, addig felengedni sem tud,
amíg a szeretet hiányzik!!!

"Olyan magányos voltam, mint a fa az erdőm tisztásán, a fa, mely körül kidöntötte az erdőt a háborút megelőző napon a vihar. Egy fa megmaradt a tisztáson, a vadászház közelében. S új erdő sarjadt már körülötte, negyedszázad alatt. De ez a fa még a régiek közül való, s egy indulat, melynek szélvész a neve a természetben, kidöntött körülötte mindent, ami hozzátartozott. S a fa, látod, mégis él, ma is, hatalmas és oktalan erővel. Mi célja lehet?...Semmi. Meg akar maradni. Úgy látszik, az életnek, mindennek, ami él, nincs más célja, mint a lehető végső időig megmaradni és megújulni."
Márai Sándor

"Ne akarj másképpen boldog lenni, pihenni, vállalkozni, mint ahogy ezt jellemed és idegeid parancsolják. Alkalmazkodj a törvényhez, mely kérhetetlenül megszabja helyed, munkád és az élettel szemben való magatartásod. Mindent sorjában kell végbevinni és elfogadni, az örömet, a bánatot, a hivatást, a feladatott, a bukást és a halált is. Alkalmazkodj magadhoz, életed érthetetlen és remény törvényéhez, mely pontosan előírja cselekedeteidet sorrendjét, értelmét és érzéseid hőfokát is. Ne akarj ügyesebb, értelmesebb, boldogabb, tehetségesebb, boldogtalanabb vagy reménytelenebb lenni, mint amilyen vagy. A törvény lángbetűkkel ég életed épületének homlokzatán. Olvasd ezt a törvényt, mindennap, minden pillanatban."
Márai Sándor

Ha egyetlen hibádat felismered, többet ér, mint ezernyi hibáját felismerni másnak. Ahelyett, hogy rosszat mondanál az emberekről, ütköznél velük és nyugtalanságot keltenél az életükben, szemléld őket teljes valóságukban.. Ha mégis örömödet lelnéd valaki becsmérlésében, azonnal képzeld azt, hogy rohadt gyümölcsbe haraptál.
Tendzin Gjaco

"Az úton önmagadat kell adnod. A világon a legnehezebb dolog olyannak lenni, amilyenek nem vagyunk. Ahhoz, hogy el tudjunk kalandozni önmagunktól, egyre közelebb és közelebb kell kerülnünk ahhoz a valakihez, akik valójában vagyunk. Ez nem nehéz, látni fogod. A legkönnyebb dolog önmagunkat adni. Sokkal nehezebb azzá lenni, amit mások várnak el tőlünk. Ne hagyd, hogy ilyen helyzetbe kényszerülj. Találd meg önmagad, azt, aki vagy, és légy, aki vagy! Akkor egyszerűen csak létezned kell. Akkor másra fordíthatod mindazt az energiát, amit abba öltél, hogy "fenntartsd a látszatot" .Többé nem lesz látszat, amit fenn kell tartanod. Sem szerep, melyet el kell játszanod. Jelentsd ki:-"Íme , itt vagyok. Fogadjatok el olyannak, amilyen vagyok, minden hibámmal és gyarlóságommal együtt. S ha ez nem megy, hagyjatok létezni"
Leo.F.Buscaglia

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.