Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni.

Lelkünk mélyén (...) ez a vágy él: boldogok akarunk lenni, és jólétben szeretnénk élni, de főleg félelem nélkül és betegség nélkül és halál nélkül. És ez lehetetlen. A föld: a küzdelem színtere. Mindig az volt, és az is marad.

Magam-varrta álruhában
Arra, hol még sosem jártam
Menekülök.

Futva múlttól, szűk jelentől,
Irigy szavú, zord jövőtől
Menekülök.

Hátrahagyva minden harcot,
Azt is, azt a kedves arcot
Menekülök.

Válva jótól és haragtól,
Bújva futok.
Önmagamtól
 Menekülök.

"Égbe rajzolt képregény az életünk csupán
Jövőnk előtt álldogálunk félve és bután
De attól érdekes, hogy oly bizonytalan
S a toll mely sorsod írja más kezében van."

Minden léleknek kulcsa van
Magától ki nem nyílik.
Kulcs nélkül bezártan marad,
Hiába is feszítik!

Csak bevallott titkainkkal horgonyzunk le mélyen a másik lelkében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.