A harag rossz tanácsadó - tartja a mondás, s hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint számtalan olyan, hirtelen felindulásból "elkövetett" tettünk - veszekedés, kiabálás, sértődés -, amelyet utólag javarészt megbánunk. De akkor már késő bánat...
Éppen ezért jobb az események elé mennünk, s idejében megfékeznünk haragunkat!
Mindenki mérgelődik időnként, ez tény. Miként az is, hogy a haragnak különböző következményei lehetnek: járhat haszonnal, eredménnyel, de pusztíthat, rombolhat is, így mint "közlési forma", egyáltalán nem helyénvaló.
Súlyos és tartós problémák származhatnak belőle, ha visszafojtjuk, ha tagadjuk létét, ha engedjük tombolni, s akkor is, ha nem küzdünk ellene, mivel legerőteljesebb indulataink egyike.
Akit hatalmába kerít, gyakran kivetkőzik önmagából Gondoljunk csak bele, hány gyereket tesznek nyomorékká, mennyi értéket semmisítenek meg, ölnek, akik nem tudnak úrrá lenni saját indulataikon. Sokakat az ilyen tettekért kilátásba helyezett megtorlás " börtön, kényszergyógykezelés, halálbüntetés " sem tart vissza, a vak düh tehát igazán találó kifejezés!
Az öncélú harag egyetlenegy ellenszere, ha idejében felismerjük, hogy mi is valójában: energiáinkat fölemésztő, lélekromboló, értelmetlen reakció! Nem vezet sehova, nincs eredménye. Akkor meg felesleges...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.