A magányosság számomra egy olyan érzelmi állapot,ami erőteljes üresség és kirekesztettség érzést mutat.

Így magányosan elvágva, elidegenítve érzek mindent a többi embertől, nehézséget okoz vagyis lehetetlen értelmes emberi kapcsolat kialakítása. Gyakran van szubjektív belső üresség érzet és a világtól való elzártság.

Bennakadt a szó,s a fennakadó,mulasztások,feltámadó indulatainkat kiadva,( kiakadva )meresztjük szemünk,

Mi lett velünk?Rozoga vádak,felkorbácsolt hátak,szósalak...belőle a rideglenéző ideg,Ez kell nekünk? Mi lett velünk?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.