Mikor senki nincs ki fogja a kezed  vagy hogy letörölje könnyed.  Mikor csak ülsz egyedül  s csak nézel tétlenül.  Mi történhetett?  Miért veszett el minden ilyen hirtelen? Minden mi egykor életben tartott mára már csak emlékképet hagyott.  Nincs már nevetés, kacagás, vidámság, nincs más, csak a szomorkodás. A sírás lett a barátom, a szerelmem. Ki ott van mindig mellettem. Próbálhatod elvenni tőlem, nem adom hisz ő már a részem. Sírok, ha fáj Sírok, ha bánt Sírok hisz nem tudok mást. Te nevess csak, neked sose fáj. Nem is akarom, hogy lásd. hogy lásd milyen ez az érzés Mikor csak a magány, van ki megért. Nem tudja senki milyen, ez mikor olvassa a szenvedéseket. csak akkor fogja igazán érteni mikor az ő szívét, tépik. De nem kívánom én ezt senkinek. Ne tudja meg senki milyen ez.

Nincs rosszabb, mint úgy érezni, hogy senkit nem érdekel, hogy létezünk, hogy senki nem figyel arra, amit mondunk, és hogy a világ tökéletesen működik a mi zavaró jelenlétünk nélkül is."

/Paulo Coelho/

Hiába hever a lábad előtt a világ, ha nincs kivel megosztani...

A magány az emberi létezés egyik legmélyebb élménye és feltétele. Az ember az egyetlen lény, amelyik tudja, hogy egyedül van.

Octavio Paz

Semmi sem tesz bennünket annyira magányossá, mint a saját titkaink."Paul Tournier

A magány nem azonos az egyedülléttel. Ha valakinek éppen nincsen párja, nem jelenti feltétlenül azt, hogy magányos. A magány lelkünket, és ebből következően a testünket is betegíti, hiszen az alapvető igényünk nincs kielégítve, ez pedig a szeretet. Hogyan oldhatjuk fel mégis magányunkat, hogy újra, akár egyedül is képesek legyünk helytállni az életben?

A pszichológia meghatározása szerint a magányosság egy olyan érzelmi állapot, amelyben a személy erőteljes üresség és kirekesztettség érzést tapasztal. A magányos ember elvágva, elidegenedve érzi magát a többi embertől, nehézséget okozhat számára a kapcsolatteremtés.
A magányosság, mint kínzó állapot, egy belső, lelki folyamat eredménye. Nincs köze ahhoz, hogy egyedül vagyunk-e, vagy társaságban, kapcsolatban, vagy kapcsolaton kívül. Természetesen a megbomlott, megváltozott kapcsolati rendszer lehet oka ennek a lelkiállapotnak a kialakulásában.
A magányosság nem azonos az egyedülléttel. Lehet valaki fizikailag egyedül, de mégsem szenved a magányosságtól. Vannak, akik kifejezetten arról írnak, beszélnek, hogy belső igényük van arra, hogy néha egyedül legyenek. A tudósok, művészek ilyenkor alkotnak, a vallásos emberek pedig lelkiéletet élnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.