Fájdalmas a bukás, de még rosszabb soha meg nem kísérelni, vajon sikerül-e.

Ha az ember egy bizonyos hitben élte le az életét, eléggé földhöz vágná, ha kiderülne az ellenkezője.

Önismeret és reális elvárások
Hiába számítható ki nagy valószínűséggel a krízis felbukkanása, azért ügyes megelőzéssel elejét lehet venni a kínoknak:
"Fontos, hogy a személyiségünkhöz, életszemléletünkhöz illeszkedő foglalkozást vállaljunk, Nyilván az az ideális, ha a személyiségfejlődésünk ekkorra már ott tart, hogy bírja az új szerepekkel és feladatokkal járó terheket, és önismeretünk is lehetővé teszi a megfelelő állás és partner kiválasztását. Az válság - mint minden krízis - ugyanakkor lehetőség is erre a fejlődésre, mert a korábban szőnyeg alá söpört problémák megoldására is rákényszerít"

A jelek
Jelei egyebek mellett a fásultság, a kiégettség érzése, az illúzióvesztés és a döntésképtelenség. A kellemetlen tünetek között szerepel a közeli jövő iránt érzett félelem illetve szorongás.
Az ember érzelmi élete sokkal szürkébbnek hat a forrongó időszakához képest, a nagy barátságokba vetett hite meginog és elbizonytalanodik szociális életének fontosságában is. A döntésképtelenséggel rokon az elköteleződésre való képtelenség Az elköteleződés egyben lemondás is. Amikor választasz valamit, egyúttal lemondasz más dolgokról .

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.