(könyvekről) --- --- ---

"A boldogtalanság nem végzet, csupán elhibázott életmód"

 Korábban,- betegségelmélet alapján igyekszik megérteni korunk alapvető szomorúságát.

Becslések szerint 1900 és 2000 között a depressziósok aránya mintegy százszorosára növekedett, ami különös ellentmondásban van azzal, hogy a XX. század második fele egyre növekvő jólétet és békét hozott a civilizált világ nagyobbik részének.

Mérhető boldogtalanság és elégedetlenség oka csak olyasvalami lehet, ami mindenkire kiterjedi, változást hozott életünkben; ez pedig a nyugati táplálkozás.

Ha fel akarjuk szabadítani a bennünk rejlő tetterőt és kreativitást, ha újra élvezni akarjuk az élet apró örömeit, akkor vissza kell térnünk ahhoz az életstílushoz, amelyhez az évmilliók során hozzácsiszolódtunk.

 Sok összetevője van a bánatnak, az életuntságnak - ám van egy közös jegyük, amely a legkisebb stresszt is depresszióba fordíthatja át.

Ettől olyan ingerült, frusztrált és csalódott a modern ember, pedig soha jobb dolga nem volt. Eszik, mert boldogtalan és boldogtalan, mert boldogtalanra eszi magát.

Az egyik fő cél, hogy lerombolja azt a hamis mítoszt, amit a pánik körül a biológiai pszichiátria, a gyógyszeripar és a média évtizedek alatt felépített. A pánik fogalma mára elvesztette tudományos tartalmát, s helyette a gyógyszeripar és a biológiai pszichiátria marketingfogalmává vált.

 A… hogyan igyekezett a pszichiátria szabadulni átkos múltjától, melyben hatalmi eszköz volt csupán, s hogyan rombolta le a pszichiátrián belüli pozitív törekvéseket a gyógyszeripar a biológiai pszichiátria uralomra juttatásával. Az utóbbi évtizedekben szemtanúi és áldozatai vagyunk annak, hogyan vált a biológiai pszichiátria a gyógyszeripar hatékony kereskedőjévé, s hogyan teszi az embereket "fogyasztókká". A kereskedőszerep része a gyógyszerek forgalmának mesterséges növelése, és az új és új betegségek kitalálása és árusítása is.

A pánik evolúciósan jól értelmezhető természetes életjelenség, amelyet a gyógyszeripari-pszichiátriai propaganda tett félelmetessé. Elemzi a pánik kezelésére javasolt gyógyszerek hatástalanságát, a "szerotonin mítosz" tarthatatlanságát.

A pszichoterápia lényege az élet új szemléletének, a konfliktusok, a problémák újszerű megközelítésének elsajátítása. Hogyan tanuljuk a félelmet, és hogyan győzzük le. Hogyan dagadnak a problémák óriásivá megoldási próbálkozásainktól? Az utolsó fejezet elemzi a pánikkal kapcsolatos tévhiedelemeket, a pánikként félrekezelt kórképeket, és szó esik arról, mit is tehet a pániktól szenvedő ember félelmeivel.

"Nem a nyelv és nem az eszköz, hanem a hit különbözteti meg az embert az állattól.”

 Van-e ateista hitélmény? Mi a jelenlétérzés? Milyen a mesterségesen generált istenélmény?

Hogyan befolyásolja a Föld mágneses tere hitünket és mindennapjainkat? Milyen volt az ókori emberek istenhite? Működik-e a távima? Mit tudunk a pszi-jelenségek és az agyműködés kapcsolatáról?

 a halálközeli élmények, az ufójelenség, a kísértetjárta kastélyok és más paranormális jelenségek lehetséges tudományos magyarázatát is feltárja. Csodák mindig voltak és mindig lesznek. Ám ezek a csodák olykor magában az emberben rejlenek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.