A trauma feldolgozása 5 fázisból áll

1. megdöbbenés, sírás
2. elkerülő viselkedés
3. oszcilláció (ingadozás) az elkerülés között
4. átmenet
5. integráció

A poszttraumás stressz betegségben szenvedők újra és újra átélik a traumát, gyakran visszatérő gondolatok, traumás álmok gyötrik őket. Jellemző rájuk a pszichés közöny és elkerülés, kerülik a traumával kapcsolatos érzéseket, helyzeteket, helyeket, csökken az általános érdeklődésük, a tanult készségek visszafejlődnek.Jóval ingerlékenyebbek az átlagnál. .

Érdekes dolog jutott eszembe:

Az Élet értelme az hogy jobb, mint a semmi Még mindig valami
mert ha nem lenne, akkor semmi sem lenne, az meg nem túl izgalmas :)De vajon ha a semmi lehetséges,és az lenne,akkor én is az a "Semmi" lennék?
vagyis tudunk semmiként létezni?

Nem lennénk korlátozva semmiben se végtelen szabadságot élveznénk
önmagadat, mint végtelent  Semmi, de Végtelen Gyakorlatilag Isten lennénk Teremtés nélkül de vajon van-e értelme egy Istennek világ nélkül? olyan mint egy anya a gyerek nélkül,nagymama unoka nélkül,
művész mű nélkül,harcos harc nélkül,Van-e értelme a Semminek Valami nélkül? a forma-nélkülinek forma nélkül?Tudatnak ego nélkül, megvilágosodás sötétség nélkül?               Betegség nélkül mi jutna az orvosoknak?Háború nélkül mi jutna a háborúzóknak?

 Trauma és gyógyulás- - Szögezzük le: túlélt, pszichés traumát elszenvedett emberekről, A lelki sérülésről, az erre adott reakciókról. A laikus számára különösen informatív, kiderül, hogy a pszichés traumáról alkotott mai ismereteink a hisztéria, a neurózis és a szintézisén alapulnak. A traumatúlélők tüneteire adott szokásos társadalmi reakciók és a hibáztatásának gyakorlataA  gyógyulás és a trauma feldolgozásának folyamata, a terapeuta esendő ember, a páciens és a terapeuta kapcsolata, annak szabályozására.Gyakorlati segítséget nyújt a túlélőknek a komplex poszttraumás stressz zavar feldolgozásához. ( teszem hozzá ha a megfelelő szakember segít )A feldolgozás ? na igen – van olyan személy aki nem is kér segítséget csak szenved !!!

A felnőttkorban elszenvedett traumatikus élmények következtében kialakulhat a poszttraumás stressz zavar, de ezek az élmények kismértékben hatnak a személyiség egészére.

(hát én nem így érzem)

 A különböző súlyosságú személyiségzavarokra jellemző, hogy a folyamatosan traumatizált egy sor elhárítást ( tagadás, jó-gonosz ?) dolgoz ki, hogy a stressz mindent átható  következményeivel képes legyen valamit kezdeni.

Vagyis, egy egész traumatikus-kötődési kontextus válik belsővé, melyre súlyos bűntudati és szégyenélmények rakódnak rá. A viselkedés szintjén ez paradox mintázatokban jelentkezhet: a fájdalomtól való súlyos rettegéssel párhuzamosan komoly sérüléseket igyekszik szerezni. Ennek lélektani értelme az, hogy a személy keresi az eredeti trauma újraélésének lehetőségét, hogy ismét átélhesse a reménytelenséget, rettegést és sérülést. Az újbóli sérülés keresése tudattalan kísérlet arra, hogy a traumát tagadja, illetve, hogy azonosulhasson úgy, hogy saját teste válik az áldozattá (saját test sértése)..

A traumát elszenvedő személy sorsa jó esetben a pszichoterápiás rendelőben folytatódik. A pszichoterápia alapját – mint minden egyéb lelki zavarnál, de talán a traumatizált páciensek esetében különösen hangsúlyosan- a biztonságot és támpontot nyújtó terápiát  képezi. Ez azért nagyon fontos, mert e páciensek esetében a bizalom alapjaiban sérült és várható, hogy e probléma intenzív indulatok, (gyűlölet, harag) formájában megjelenik a kezelés folyamatában.

 Eítéljük ezeket a dolgokat,de vajon ha az ő helyükben lennénk, akkor is így éreznénk?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.