Az ember életében számos olyan eseménnyel találkozhat, melyek lelkileg mélyen megrázhatják, megbetegíthetik (fontos személy elvesztése, gyász, válás, halál stb.). Ezekben az esetekben általában arra gondolunk, hogy ezek a történések azért válnak traumatikussá, mert az azt átélő személy lélektanilag eleve képtelen “megemészteni”, feldolgozni a veszteséget. Az egészséges, lelkileg kiegyensúlyozott életet élő, felnőtt ember sem sérthetetlen, jelenségvilág-- vagy a ma divatossá vált poszttraumás stressz zavar diagnosztikai kategóriája.

Differenciál diagnózis

• Alkalmazkodási zavar
• Depresszió
• Szomatoform zavar
• Generalizált anxietás
• Disszociatív konverziós zavar
• Viselkedés zavar
• Specifikus fóbiák
• Pánikbetegség

 Egyénre tervezett terápia, tematikus beszélgetés (debriefing), egyéni és csoportos pszichoterápia, , kognitív-viselkedésterápia, expozíciós terápia, melynek során a beteg többször újra átéli a félelemkeltő élményt kontrollált körülmények között, hogy feldolgozza a traumát. A gyógyszerek segíthetnek a depresszió és a szorongás társtüneteinek enyhítésében és az alvás elősegítésében.

Freud a kezdeti reflexológiai meggondolásai alapján a pszichés traumáról azt gondolta, hogy a szervezet olyan mennyiségű inger éri, hogy az ellene való védekezés nem elégséges. Későbbi megfogalmazása szerint" a pszichikum olyan erős izgalomba kerül, hogy annak levezetése vagy feldolgozása a szokásos módon nem sikerül, így az energiaháztartásban tartós zavar keletkezik." Az ingermennyiség lehet egyszerre nagy vagy folyamatosan halmozódó, amellyel az egyén ugyancsak nem tud megbirkózni. Sajátos magatehetetlen állapot alakul ki.

Freud kezdetben a traumát külső hatásnak tulajdonította, Külső és belső ingerek, élmények tehát egyaránt traumatikusak lehetnek. Minden attól függ, hogy az egyén hogyan értékeli, éli át a vele történteket, a benne zajlókat: a külső valósággal szemben a belső, a pszichikus realitás fényében, keretében. (Tehát a trauma nem abszolút-relatív!) Freud kezdeti elgondolásán - említi. hogy a trauma olyan fokú ingerelárasztás, mely ellen az egyén nem tud védekezni - később túljutott. Nem csupán a trauma mennyiségi, minőségi tényezőit vette figyelembe, hanem az egyént és annak fejlődési szintjét is.
Az újabb lelki megterhelések ezeken a gyenge pontokban hatva okoznak traumát. Tehát ahol már volt ártalom - gyenge pont -, ott hat az újabb lelki megterhelés: traumaként. Másként: ott sérül, ahol fixálódott.

Tehát: láttuk, hogy Freud a pszichikus realitás gondolatkörének kidolgozásával folyamatosan vitte át a trauma fogalmát a belső történésekre, a traumatikus élmény szintjére. Mennyire tud az én az említett és a külső hatásokkal szemben védekezni? Hogyan tudja azokat feldolgozni? Miként hárít el, fojt el elviselhetetlen tartalmakat?

Freud beszél még a neurózisok fontos szerepet játszó ősjelenetről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.