ennmary 2010.08.19. 21:56

A csend hangja...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A csend hangja...

Az ember, ha a magányt felkeresi és a külvilág iránt érzéketlenné, süketté és vakká lesz, meghallja azt a hangot, amely belül a lélekben szól és melyet körülötte a csend kifejez.
Mert a csend beszél.
A csendben születnek a legszebb gondolatok. A csendben nincsenek vágyak, és ahol nincs vágyódás, ott nyugalom és béke van.
A csend első három hangja: Legyél vágytalan, melyből fakad a megelégedettség, ami viszont harmóniára vezet. Aki a külvilág iránt a teljes érzéketlenséget ha csak néhány órára is megszerzi, az vele együtt megszerzi a csendet, melyben a lélek megpihen és vágytalanságában meg elégedetten éli a csend boldogító harmóniáját.
Ebben a nyugalomban, ha már a lélek elszakadt a külvilági élet zavaró lármájától, megérti a csend hangját.
A hangtalan hangot. És egyesül a néma beszélővel.
Így megtaláljuk magunkban a nyugalom és béke érzését, a lélek, az élet csendjét. Az ilyen lélekben megszólal a csend és elmondja az élet titkait.
Próbáljunk meg sokszor magányban lenni, csendben maradni, a világi élet és a hétköznapi lármától elszakadni, kikapcsolódni a földtől, a testtől, csak befelé érezni és mindenféle vágyat kioltani, hogy igazi magányt és zavartalan csendet teremtsünk.
És íme, csoda fog történni!
Lelkünk felszabadul a földhöz kötöttségétől, a vágyak lenyűgöző erejétől és megszűnik az életküzdelem állandó feszültsége.
A lélek e szabadságában kitárul és elmondja, mi az élet, hova tartozik, honnan jött és hová megy.
Aki az elmondottakat nemcsak megértette, hanem gyakorolni is fogja, annak megszólal a csend és megérti a hangtalan hangot, mert egyesülni tud.

 

 

Biztos már mindenkinek voltak olyan pillanatai... napjai,hetei...amikor úgy érezte, hogy a... szomorúság,elkeseredettség...állapotából nincs kiút.. Én is már éreztem eztAz a legrosszabb... amikor ezen az érzésen nem tudunk felülkerekedni, és önsajnálatba megyünk át

 

 

 "Az ember megengedheti magának a meg nem felelés, a "nem akarni megfelelni" luxusát. Azt hittem, hogy minden, amit mondok, vagy teszek,nagyon fontos.
És ráadásul érdekelt, hogy ki mit gondol, hisz vagy mond rólam. Ma már nem azért nem érdekel, mert nagyképű vagyok, hanem azért, mert tudom: egy életem van. Egész egyszerűen
nem fér bele, hogy mások elvárásai szerint éljek, nekik feleljek meg. 
Isabella Rossellini

 

 

"Lelkünknek szüksége van a változás folyamatára.....átkell jutnunk a különböző
helyzeteken. Az emberek ott hibáznak,hogy kiválasztanak egy állapotot,és abban
megrekednek. Ez valóban halálos tévedés lenne?!"

( Kathe Kolwitz

A bejegyzés trackback címe:

https://ennmary.blog.hu/api/trackback/id/tr112233962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása