2010.09.13. 13:25
Innen, hogyan tovább.....
Önbecsülés és önértékelés,bizonytalanság, kishitűség, félelem, lemondás,bánat.
Nem tudom, hogyan kezeljem ezt az életformát, amibe kerültem, vagyis sodortam magam. Mivel a régi életvitelem nem folytatható, se így se úgy tehát elgondolkoztató. Mihez kezdjek magammal.? De mint írtam már ez az eset ami megtörtént megvisel, lealacsonyít,nyomaszt ezáltal a legfőbb gondot az jelenti, hogy nem tudok tükörbe nézni. Mindig egy csődtömeget látok akire ugyan szükség lenne de nem tud megbirkózni a feladatokkal. Az, hogy mások mit látnak, mit gondolnak csupán másodlagos, habár nem elhanyagolható dolog. Ha valaki saját maga nem talál vissz önmagához , feladta a harcot azzal már nem sok mindent lehet kezdeni, vagyis nem érdemes. Csak megjegyzem mindennel tisztában, vagyok, de sokkal nagyobb a belső kényszer. Külső segítségre nem számítok, mert az eddigiek abszolút tanulságosak voltak. Feladom , nem bírom cipelni ezt a terhet. Túl sok ez nekem, még akkor is ha senki nem tehet róla csakis én. Nem tudok olyan valaki lenni mint akit a beszélgetéseik során lefestenek nekem –én nem , nem vagyok rá képes Nem bírok változni. !! Nem vagyok társasági lény, nem vagyok így elfogadható csupán csak magányos és ez csak nekem jó, máramikor jó……
Szólj hozzá!
Címkék: múlt
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.