A depresszió a világ népességének egyik leggyakoribb betegsége. Jelentőségét nem lehet alábecsülni,minden harmadik-negyedik ember az élete folyamán legalább egyszer átesik egy súlyos depresszión, bárkit utolérhetnek múló rossz hangulat vagy makacsabb letörtség formájában, vagy egy vizsga utáni kiürült állapotban.

A megnevezés,, valójában a rosszkedv spektrumának, és elszenvedője érdemi segítséget igényel…

. Ugyanis az élet „természetes” kríziseit, a kamaszkort, felnőttkort, az élet közepén jelentkező válságot, és az egyébként elkerülhetetlen egyéb válságokat átszenvedve a legtöbben nem a zsákutcát jelentő reménytelenség-érzéssel reagálnak.Ez-- átrendeződést okoz az egyén önmagáról és világról alkotott képében, amelynek alapján könnyű téves következtetéseket levonni és utólag megbánt rossz döntéseket hozni.

Aki zuhan álmában, az nem ura a helyzetének, Az álomképek jól értelmezhetőek, és általuk láthatóvá válnak a lélek átjárhatatlannak tűnő útvesztőinek titkai.

Érzelmeink és gondolataink lehetnek problémáink okozói, de akár a megoldást, a kiutat is jelenthetik. Vajon melyikben bízhatunk, melyik a mélyebb, hitelesebb, használhatóbb? Melyik világában találjuk meg a végső megoldásokat?
A gondolat szüli az érzelmeket, vagy az érzelmekből születik a gondolat? Melyik volt előbb, mi a sorrendiség és az összefüggés közöttük?
Te mit gondolsz erről? Vagy inkább mit érzel?

Érzelemmentesség
Az, hogy az érzelemmentesség nem kezelendõ negatív tulajdonságként, bizonyára sokaknak meglepõ..Érzelmeket is a világhoz való viszonyulás szempontjából kell vizsgálnunk, s ebben az esetben máris módosul a kép. Az érzelmek ugyanis minden esetben ítéleteket foglalnak magukba. Ebben a tekintetben nincs lényeges különbség, hogy az érzelmek pozitívak vagy negatívak. Negatív érzelmek (pl. harag, sértõdés) esetén kézenfekvõ az ebben kifejezõdõ ítélet,. Pozitív érzelmek (pl. sajnálat, öröm) esetén az ítélet úgyszintén jelen van, ha nem is rögtön tetten érhetõ módon.. Ha a világot elfogadjuk úgy, ahogy van, akkor annak lehet bármilyen állapota és megnyilvánulása, egyik sem lesz sem jobb, sem pedig rosszabb a másiknál. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az érzelemmentesség nem azonos a kegyetlenséggel. Az érzelemmentes ember,, ugyanis mindenkinek segít, aki ezt igényli, a kegyetlen pedig nem. Az abszolút érzelemmentes ember másokat nem minõsít, az embereket, a világot nem ítéli rossznak, hanem alapvetõen az önmagában található világon dolgozik.

"Nem igazán kedvelem ezt az embert. Mindig olyan őszinte és nyílt, és egy kicsit közönséges, de azért jó ember. Valahogy mintha ragyogna, úgy, ahogy én nem tudok."
     

"Néztem, néztem, s olyan világosan tudtam, mint ahogyan tudom, meg fogok halni: jobban szerettem, mint bármit, amit valaha is láttam vagy elképzeltem a földön, vagy reméltem a földön túl."
       (Vladimir Nabokov)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.