Kompromisszum és opportunizmus, gyávaság és bátorság

Mi a kompromisszum?Ez elég bonyolult (és kissé magyartalan) fogalmazás. Azt mondanám egyszerűbben szólva: megállapodás a kölcsönösség szellemében. Mindkét fél által elfogadható feltételek teremtése és azoknak megfelelő cselekvés, viselkedés, hozzáállás.
És mi a megalkuvás (opportunizmus)?Az opportunista megalkuvó, kiegyezésre hajlandó, a mindenkori helyzethez viselkedésével alkalmazkodó, a pillanatnyi előnyökért a fontosabb célokat eláruló, önző és elvtelen személy.Az Idegen szavak és kifejezések szótára pedig így definiál: "opportunizmus, elvtelenség, megalkuvás, megalkuvó, elvtelen alkalmazkodás", illetve "opportunista: megalkuvó, elvtelen, a pillanatnyi előnyökért a fontosabb célokat eláruló, a mindenkori helyzethez alkalmazkodó, kiegyezésre hajló személy".

Gyávaság:A veszélyektől, bajoktól való félelem a félelem még nem gyávaság, inkább tőlünk nem függő érzelem; a gyávaság ott kezdődik, amikor a félelem akaratunkat, cselekvő erőnket oly esetekben is megbénítja, melyekben a becsület, a kötelesség azt parancsolja, hogy a félelem dacára is cselekedjünk. Borzasztóan lekorlátozza az ember lehetőségeit! Megbénít, és nagyon sok jó dolgot elszalaszt az ember miatta. Az, hogy az ember bátran éli az életét, az persze veszélyes is lehet. De legalább érzem, hogy ÉLEK! Hogy kezdek valamit az életemmel, és nemcsak hagyom, hogy a nekem kiszabott idő valahogy elteljen.A gyávaság számtalan alakot ölt. Néha bizonytalanságnak álcázza magát.
Bátorság:az a lélekhangulat, a belsőnek az az energiája, mely a fenyegető veszélyektől meg nem ijed, hanem azokkal szembeszáll.   ---A szív útja a bátorság útja. Magunk mögött hagyjuk a múltat, és engedjük, hogy megérkezzen a jövő.   ---A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs bennünk félelem – hanem azt, hogy nem hagyjuk, hogy megbénítson bennünket.

Tudja valaki, hogy mennyi idő szükséges a halál beálltáshoz oxigénhiányban?Tudtok valami gyors és fájdalommentes módszert, amiben méltósággal hal meg az ember?

A fenti kérdések hallatán tágra nyílhat egy hétköznapi ember szeme, mellesleg megjegyzem teljesen jogosan.A segélykiáltások egy népszerű “öngyilkos fórumról” származnak. Szinte minden második kérdésben fellelhető a fájdalom szó, mint akadályozó tényező.Azok, akik ilyenekre vállalkoznak, komoly gondokkal küszködhetnek az életben. Joggal merül fel tehát a kérdés, mégis mitől félnek? Mit takar ez a félelem? És mégis mi ez az öngyilkosság dolog?

- Öngyikosság. Van aki azt mondja gyávaság, van aki azt hogy erre erős emberek képesek.

Szerintem aki öngyilkosságot követ el, az sem nem gyáva, sem nem bátor, hanem beteg.

Hiszen alapvető ösztönünk, hogy éljünk! Ha önként eldobjuk, az már egy súlyos betegség (depresszió) vége.

Ebbe a szürke állapotban, magányos vagy, akkor nagyon azt hiszed, hogy ez már jobb sosem lesz, csak rosszabb! Próbálj meg valami olyan elfoglaltságot találni, ami örömet okoz. akkor állj neki írni! Írd ki magadból az érzéseid! Blogolj :)

Könnyű pofázni, nekem sem megy néha kihúzni magam a nyomorból, de csak mindenki magán tud segíteni.

 Ha megengedheti,az ember  keressen fel egy jó pszichológust, mert csak akkor vesznek komolyan ha „díjazod a segítségnyújtást” (mit minden orvos mostanság)az nem gyógyszerez, de segítő kezet tud nyújtani. Nem oldja meg a problémáid, de írányt mutat!
 

Alapjába véve szerintem nem gyávaság egyáltalán, és hogy mit élnek át azok az emberek, azt csak azok tudják, akik maguk is ebben az úgymond betegségben szenvednek.

 Sajnos jómagam is ebbe a kategóriába vagyok sorolható, így sokat tudnék mesélni a miértekről. De mikor tényleg azt érzed, hogy csak a világ terhére vagy és mint egy kívülálló éled meg a napjaidat, mintha más nem is figyelne rád, illetve folyamatos elutasításokat kapsz, folytonos csalódások bármennyire próbálsz változtatni, egy idő után elgondolkodtat.

Próbáltam öngyilkos lenni, és állítólag csoda, hogy túléltem, most itt vagyok, sokan próbálnak segíteni, dokihoz nem járok, de  mégsem olyan a világ mint amilyennek én azt elképzelem. Vannak nehezebb pillanataim ezeket valahogy megpróbálom áthidalni, az a bizonyos utolsó csepp.

De félek, hogy egyszer már nem bírom tovább.

Nálam egy komoly kiváltó oka volt ennek az egésznek és a helyzet azóta se változott,több mint egy éve. Nagy magány, szerintem normális az, ha valaki ilyenkor elgondolkozik azon, hogy vajon akkor miért is élek én? Rossz az az érzés, amikor már semmi sem tud örömet okozni, bárhogy is próbálkozol. Ezek csak tüneti kezelések úgymond. Általában komoly problémák állnak a háttérben, mint ahogy nálam is, de folyamatosan próbálkozunk, kitartunk, reménykedünk. De van az a pillanat amikor már semmi sem segít. :(

Öngyűlölet A saját személy elleni gyűlölet okai és tárgya különbözők lehetnek, és ez is az agresszió speciális fajtáiba torkolhat, vagy megmaradhat az önrombolásnál.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.